Előadó: Enter The Void
Album: Inner Struggles
Származás: Magyarország
Megjelenés éve: 2017
Stílus: Sludge/Doom metal
Honlap:https://www.facebook.com/Enter-The-Void-Band-1646943845580448/
Értékelés: 8/10
Inner Struggles – ezzel a címmel jelent meg idén tavasszal a sludge/doom metalt játszó Enter The Void második EP-je, a tavalyi Cure For Ulcerated Wounds után szinte pontosan egy évvel. A 2011 óta létező csapat tagjai sokak számára ismerősek lehetnek, hiszen az énekes, Tauszik Viktor a hosszú múltra visszatekintő Nadir énekese is egyben, Ferencz Zsolt dobos pedig a hajdani Dawncore zenekarban is játszott, de a tagok előélete más zenekarokhoz, például a Sepoqhoz vagy az Elektrik Walehez is köthető. Az Enter The Void képében pedig egy újabb underground támadásra számíthat a hallgató.
Az EP-n csupán három dal található, de ez senkit ne tévesszen meg, a játékidő ugyanis a 21 percet is meghaladja, úgyhogy tartalmas szerzeményekre kell számítani. A kiadvány tematikája maga az élet, annak is a sötétebb oldala. Útkeresés, zord jövőképek, hanyatlás, vagy ahogyan az EP címe is kifejezi: belső harc. Egy harc önmagunkkal és az élettel, mely köré a dalszövegek is épülnek. A zene is tökéletesen vetíti elénk a dalszövegek által lefestett világot úgy, hogy nem kerül tőle az ember búskomor hangulatba. Mostanában divat a különféle műfajokat black metalos riffekkel sötétíteni színesíteni , itt azonban ilyeneknek nyoma sincsen. Súlyos riffek viszont annál inkább akadnak, a tempó pedig kellően változatos. A doom/sludge metalt játszó zenekarokat gyakran érik olyan támadások, miszerint a dalaik nem különülnek el egymástól, a kiadványaik egyetlen hosszú számot alkotnak, egyszóval egyoldalú az egész zene. Aki eddig ez alapján tekintett erre a műfajra, annak erősen ajánlott meghallgatnia a budapesti brigád második EP-jét, hiszen változatosságban nincsen hiány. Progos gitárszólókat természetesen nem fogunk hallani, de nem is ez a cél.
[bandcamp album=3987736541 bgcol=FFFFFF linkcol=4285BB size=tall2]
Rögtön az első dalban, a Dried Outban egy kis hardcore hatást fedezhetünk fel. A döngölős nyitódallamot Tauszik úr üvöltései teszik embertelenné, mely után a szám pörgősebbé is válik, néhol a tempó egészen ”táncolóssá” alakul. A lassabb riffek viszonylag hamar visszatérnek, és a dal befejezéséig velünk is maradnak. A prózai szavalással nyitó Old Man a maga 9 és fél percével pedig egy szokatlanul hosszú opusz, melyet én még ebben a műfajban nem igazán tapasztaltam. Az útkeresés motívuma itt egészen konkrétan előjön, a dal egyharmadánál felhangzó sorokat (”Searching for his own essence as a human being”) már-már melodeathre hajazó dallamok kísérik, a szám felénél pedig egy kis samplert is kap a hallgatóság. A befejező tétel az Anti-God címet viseli, és ezt a fel-feltűnő zenei disszonancia megfelelően példázza is. Fogalmam sincs, hogy tudatos húzás volt-e, de mindenesetre jól kiegészíti egymást a zene és a cím. A szám hossza itt se valami rövid, kicsit több mint 7 percig élvezhetjük a bólogatós gitárdallamokat, melyeket a Kecskés Ádám és Ferencz Zsolt kettőséből álló ritmusszekció kísér. Viktor éneke itt is ugyanolyan rideg, mint a többi felvételen, a színvonalat azonban folyamatosan tartja.
Az Inner Struggles az elődjénél egy jóval monumentálisabb alkotás, és valamivel sötétebb is, mind a zenét, mind a dalszövegeket tekintve. Érettebb és összeszedettebb, úgyhogy kíváncsian várjuk az első nagylemezt. Így tovább!
Írta: Béres Mátyás
