Emigrate – A Million Degrees (2018)

Előadó: Emigrate

Album: A Million Degrees

Származás: Németország

Megjelenés éve: 2018

Stílus: Alternative Metal, Rock

Honlap: http://en.emigrateworld.com/

Értékelés: 6/10

 

Mindenki ismeri a Rammstein-t, sokan tudják, hogy kicsoda Richard Zven Kruspe, de már kevesebben kapják fel a fejüket, ha az Emigrate zenekarról hallanak. Pedig szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ugyanis Kruspe a Rammstein gitárosa, akinek a mellékprojektje nem ás, mint az Emigrate. Az abszolút említésre méltó zenekar már maga mögött tudhat két sikeres albumot és most újra van miért beszélni róluk, ugyanis 2018. november 30-án megjelent A Million Degrees című harmadik albumuk.

A zenekart Kruspe alapította 2005-ben, amikor a Rammstein szünetet tartott az újabb turnézás és a következő album megírása előtt (ami egyébként 2009-ig tartott). A zenekar maga inkább hasonlít egy baráti bandára, Kruspe például kezdetben a dalokat a volt feleségével, Caron Bernstein segítségével írta meg. Furcsán hangozhat, de alapvetően két zenekar létezik, egyik akivel a zeneírás és a felvétel történik és egy másik, akik a zenekar arcát adják és a klipekben szerepelnek. A felvételes gárdát olyanok alkotják, mint Mikko Sirén dobos (Apocalyptica) vagy a kissé polihisztor Arnaud Giroux és a producer-gitáros Olsen Involtini, minden másért maga Kruspe felel . Az élő szekciót pedig szintén csupa barát alkotja, név szerint a korábban említett Arnaud Giroux (lemezeken basszusgitározik, a klipekben gitározik) az a Margaux Bossieux, aki miatt részben előző házassága válással végződött és azóta egy közös gyerekük is született (lemezeken egyedül vendégénekesként szerepel, klipekben basszusgitározik), valamint Joe Letz, aki korábban olyan zenekarban is dobolt, mint az AMEN, jelenleg pedig az a Combichrist tagja és egy igazi őrült (a klipekben szintén a dobok mögött ül).

Zenéjüket tekintve az Emigrate egy modern, slágeres rock zene, amelyben helyet kapnak a metal különböző stílusai és az elektronika is. Ez kiegészül a fülbemászó refrénekkel és természetesen néhol hoz némi elvont Rammstein érzetet, mondhatni egyszerre underground és mainstream. Másik sikeres húzásnak mutatkozik az, hogy (az első album kivételével) olyan különböző zenei vonalat képviselő neves vendégénekesek szerepelnek egyes számokon, akik méltán alkalmasak arra, hogy a zenekar hírnevén dobjanak és elérhetővé tegyék a banda zenéjét azok számára, akik esetleg nem ismerik még őket. A korábbi Silent So Long albumon például olyan vendégek járultak hozzá a dalokhoz, mint Marylin Manson, Jonathan Davis (Korn) vagy nem más, mint a legendás Lemmy Kilmister (Motörhead), aki egy évvel a kontribúció után hagyott itt minket. Szóval kíváncsian vártuk, hogy ezúttal kiket tud Kruspe vendégeskedésre bírni, valamint tudja-e hozni a korábbi sikeres albumok színvonalát.

Maga az album olyan, mint ha folytatása lenne az előzőeknek, de közben mégis más az egész. És hogy miben más? Miután a lemez végigmegy, leginkább az marad meg, hogy bár ez a projekt eleve nem a húzós és darálós dalairól híres, mégis a korábbiaknál egy populárisabb, emészthetőbb és langyosabb irányba ment el a mostani anyag. Bár ugyan vannak pörgős nóták a lemezen, mint az 1234, amin a Billy Talent-es Benjamin Kowalewicz adja a vokál felét és egy igazi bulizós nóta, ezért nem is csoda, hogy ez a dal kapott egy valóban bulizós klipet (bár az őszinte party-hangulat nekem nem hiteles, de egynek jó).

A tempósabb számok közé tartozik a Lead You On vagy a Spitfire is, aminek örül az ember, mivel a többi dal sokkal lassabb és elvontabb, ugyanakkor élvezhetően dallamosak, valamint a refrének is beleragadnak az ember fejébe, mondhatni himnuszosak a dalok – ebben nagyon jó a zenekar. Valami mégis motoszkál az emberben, mégpedig az az érzés, hogy kicsit a dalok olyanok, mint ha egy futószalagos gyártósorról jöttek volna le egymás után. Mindegyik jó, de nem igazán kiemelkedő egyik sem. Talán a kezdő War és a címadó A Million Degrees számok kiemelkedőek még, a You Are So Beautiful pedig egyenesen egy slágernek lett megírva.

Viszont a vendégszereplőket tekintve azért csak meg kell dicsérni Kruspe erőfeszítéseit, ugyanis sikerült nagy neveket maga mellé állítania, mint a korábban említett Benjamin Kowalewicz (Billy Talent), újra feltűnik Margaux Bossieux a Lead You On c. számon, az I’m Not Afraid dalon nem más hangja szólal meg, mint Tobias Forge aka. Cardinal Copia (Ghost) és az az ember, akit eddig senki sem értett, hogy miért nem szerepel egy Emigrate albumon sem *dobpergés*: Till Lindemann (Rammstein), tehát Kruspe zenésztársa végre hallható a Let’s Go nótán és nem meglepően, németül is dalol nekünk.

Összességében az Emigrate esetében az alapok ugyanazok, de talán laposabbnak mondható az új produktum a korábbiakhoz képest, ami talán annak is köszönhető, hogy Kruspe szépen lassan elkezd haladni a korral és sodródik az árral, illetve lehet ő is lassan, de biztosan öregszik és készül a nyugdíjas éveire. Viszont a koncepció jó, a zenei tudás adott, a vizuális kiegészítést pedig a videókon a válogatott tagok nagyon jól hozzáadják a zenéhez. Az biztos, hogy élőben nagyon sokan megnéznék ezt a zenekart, ám Kruspe valamiért sosem vitte ezt a produkciót élő közönség elé és elmondása szerint ez nincs is tervbe véve a közeljövőben. Elképzelhető, hogy egy turné majd csak azután történik meg, ha a Rammstein szögre akasztja a hangszereket és a lángmaszkokat, addig maradnak nekünk a stúdió albumok.

Írta: Bányai Gábor „Bányu”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/