ELŐSZEDTÜK: Leander Kills – Túlélő (2016)

lktulelo

lktulelo

Előadó: Leander Kills

Album: Túlélő

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2016

Stílus: (Modern) metal

Honlap: http://leanderkills.hu

Értékelés: 8/10

 

A mai napon (2018. 03. 18.) van, hogy két éve jelent meg a Leander Kills bemutatkozó anyaga, a Túlélő. Persze a lemez elővételét és kivesézését számszerű módon ez indokolja, azért említésre méltó, hogy Leander pár napja töltötte be a 33-at, ráadásul bandájával, nem csak a Negrában metalkodott teltház előtt az elmúlt szűk két hétben, de szimfonikus koncerteket is adott, melyből egy majdnem-, egy pedig teljes jogúan kiérdemelte a ‘sold out’ feliratot. Durva belegondolni, hogy már előtte is mennyi minden történt Köteles Leander Úrral, de az eltelt két évben is rengeteg minden változott, alakult, akár az egykori közönség „átmentését” ide sorolva, akár azt, hogy egy pillanatig sem megtorpanva, Leander a Kills-el is a hazai metal zenekarok élvonalában találhatta magát (utóbbit leginkább a közkedveltség területén értelmezve).

Az már más kérdés, hogy sikerült e az igazi célt elérni. Anno lehetett olyan hangokat hallani, melyek szerint Leander inkább egy szólóprojektbe illik (ugye a több dudás egy csárdában elv szerint…), mintsem egy jól működő, ugyan progresszívebb, de mégiscsak baromira értékes-, és több markáns egyéniséget magába foglaló banda élére. Minden esetre a Rising 2015 decemberében feloszlott, Leander a rendkívül ötletesre sikerült (…) Kills utótaggal pedig már márciusban kiadta első (vagy harmadik) albumát.

Elsőnek erről a lemezről a Szerelmetlen Dalt hallhattuk. Azt tegyük félre, hogy a Rising második, egyben utolsó korongján szerepelt egy Szerelmes Dal című szám (ugye milyen költői magaslatok vannak itt?…), de ehhez készült egy amolyan szóló-Leander klip is, szinte egy az egyben a Csak Te mintájára. Oké-oké, jópofa az ötlet, vissza a gyökerekhez, meg kezdjünk mindent előrről meg minden, ugyanakkor azt a fajta nyersességet és ösztönös, humoros zenélést, amit anno Köteles Úr a Csak Te videójában művelt, azt már nem lehet visszaadni, visszakapni, megismételni és felesleges erre törekedni. Minden esetre, ha valaki őszinte magával és meglesi azt a videót, az láthatja, hogy ez inkább erőltetett mintsem más, értéke egyébként valamennyire, de van, magából a szám milyenségéből pedig nem vesz el cseppet sem. A dal maga tökéletes bemutatkozás, érzelmes-zúzda, Láderesen, az pedig már csak hab a tortán, hogy a lemezen is a Te Leszel a Párom követi, melyre már a Szerelmetlen Dal végén is kapunk egy kis utalást -no meg egy véres halál köpéses üvöltést-, így tök jó kis keretbe foglalva a korongon szereplő harmadik számot. Koncerten meg egyenesen beleborzonghat az ember, annyira tud ütni, főleg akkor, amikor ugyanígy egymás után játszák.

No de ne feledkezzünk meg az albumot nyitó címadóról sem. Persze sokan elmondták már, hogy Köteles Úrnak milyen nagyszerű hangja van és milyen jól vegyíti a stílusokat, ráadásul ő a magyar mainstream módon befogadható djenter, de azért a Túlélő tényleg egy nagyon ütős, csontokat szálakra tördelő kezdés lett, baromi jó riffekkel és elsőre megragadó dallamvilággal. Aztán az album közepe tájékán megkapjuk a Leander-balladákat, például az erősen zongorára épülő Madár címú nótát, mely talán a teljes Leander-diszkográfia számainak egyik legkiemelkedőbb tétele. Míg a Madárban azért kapunk egy kis metal-t is -a balladás hangvétel ellenére-, addig a Ketten Egyedülben teljesen akusztikára és szimfonikára válthatunk és elérhetünk egy kis megnyugvást az énekes kiemelkedő dallamaira és hangjára, no meg Kállai Ernő hegedűjátékára.

Aztán újra visszatér a zúzda. Ott van például a Szeresd Bennem. Talán nem a legmarkánsabb darab a lemezen, ráadásul a refrén dallamvitele is baromira idegesítő tud lenni, azért egy idő után bőven megszeretteti magát, koncerten meg a legjobb énekelgetést lehet rá tolni. No de nem csak ott, hanem otthon a fürdőkádban is… Na ugorjunk.

Talán a címadó, valamint az Icarus-szal letolt Valami folyjon dalon kívül a Híd az egyik legdurcább tétel a korongon. Klipjében már az egész kezdő bandát fel lelhet lelni, még Bodor Mátéval, ráadásul olyan jóra sikerült a nóta, hogy a videóanyagban még a főhős is boldogan elszolmizálgat végig, természetesen kézzel. Nem csak a visszatérő, orientális belépő miatt nagyszerű ez a szám, de mindent felvonultat, ami bőven pozitívra ítélhető a Láder-féle muzsikában. A masszív hanganyag végére, majdnem zárásnak pedig megkapjuk az említett Valami folyjon-t, mely vérhányós hangvételével bőven lehet túlzás néhány hallgatónak, ám az biztos, hogy az idegességet és a dühöt a legjobban ledolgozni képes nótáról beszélhetünk. Az meg csak plusz ráadás lehet, ha kellőképpen utána olvastál anno, hogy mik szerepeltek volna az eredeti szövegben… Más, persze, hogy más, de valahogy a Road Emberteremtője jut róla eszembe. Road Máté annak szövegét is úgy írta, hogy már “színültig telt” az alkotási folyamattal és az összes pokoli gondolatot kiírta magából. Valahogy ez ugrik be a Valami folyjonról is. Persze azért kapunk itt egy baromi dallamos refrént, de sokkal inkább megjegyezhető ez a dal a giga-kiköpő üvöltésekről, sikoltásokról, valamint a koponyát szilánkosra törő dob és gitártémákról. Ott van a szeren, az biztos. És talán ennél a track-nél domborodik ki a legjobban, hogy mennyire jól is lett keverve az egész album…

Aztán ne feledkezzünk el arról, hogy két „feldolgozást” is kapunk. Vagyis pontosítsunk; egy feldolgozást és egy importált track-et. Utóbbi az Amigod-tól „felvásárolt” Este Van. Jó kis lélekbe markoló szám, mely bár megőrzi valamennyire népdalos hangvételét, ez már inkább amolyan tábortűz-féle feldolgozása az eredetinek. A szám tényleg érzelemdús és a koncerteken is jól működik, ugyanakkor én sajnáltam, hogy az autentikusabb hangvételét (Amigod-féle verzió) elvesztette; ugyan nem lett elrontva, de jobb nem lett így, az is biztos. Aztán ott van még egy szám, immáron már tényleg zárásnak, melyet már Leander egykori bandájától, a Babylon-tól is hallhattunk, ez pedig nem más, mint a Fényév Távolság a Padlás Musical-ből. Az előzővel ellentétben ennek nagyon jót tette az idő. Anno ezt a Babylon-nal, mondjuk, hogy egy időben az Ossian is feldolgozta még 2009-ben. Hogy őszinte legyek felétek (és ne bántsatok ezért), én az Ossian-féle cover-rel is baromira elvoltam, de Leander többszólamú, már-már mennyei hangvételű feldolgozása még jobban megérintheti a lelkeket. Az biztos, egy ilyen szöveggel rendelkező, kultikus számból nehéz nem jó feldolgozást csinálni. Leanderéké egyenesen tökéletesre sikeredett, egy erős téma-beli lezárással gondolkodásra serkentve pont a Túlélő című album hallgatóit…

Talán az említett (már korábban meglevő és kicsit átvariált) feldolgozások miatt könnyen lehetett anno kamu-lemeznek tekinteni a Leander Kills bemutatkozását, azt ne felejtsük el, hogy a frontembernek a Rising feloszlásának traumájából ébredve, szűk három hónap alatt sikerült, már-már mesteri módon összepakolnia ezt a 10 darab számot. Ugyan én nem szeretem a „régen minden jobb volt” és az „első album volt a legjobb” rigmusokat, mégis számomra a négy albumon hallható folyamatos stílusváltás, avagy fejlődés olyan irányba halad, mely a saját izlésemmel és zenei igényemmel, mégha csak leheletnyi módon is, de egyre kevésbé összeegyeztethető. No de ez már csak a szubjektivitás, meg különben is, ha valakit pont a második Leander Kills album terelt a metal felé, akkor inkább beszigszalagozom a számat…

Azon persze már lehet elgondolkodni, hogy vajon mennyi témát hozott át Leander a Risingban nem felhasznált elemek közül, az biztos, hogy a Túlélőre keresztelt végeredmény viszonylatában a megfelelési kényszer tök pozitív módon hatott főhősünkre. Lehet, hogy ez a kényszer mindig ott van benne és a dalok hol így sikerülnek, hol úgy, amik igazán fontosak, azok a megőrülő rajongók és a teltházas koncertek.

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/