ELŐSZEDTÜK: Kvelertak – Meir (2013)

 

1364937058


Előadó
: Kvelertak

Album: Meir

Származás: Norvégia

Megjelenés éve: 2013

Stílus: Black’n’Roll

Honlap: http://kvelertak.com/

Értékelés: 9.5/10

 

Köztudottan Európa legészakibb féltekéje ontja magából a jobbnál jobb zenészeket és zenekarokat egyaránt. Valami lehet arrafelé a levegőben, mert szinte minden metalműfaj képviselteti magát valami igazán kiemelkedővel abban a régióban. Egyik nagytudású kollégám szerint, „ott ahol az év nagyrészében hideg és sötét van, ott csak zenélni vagy inni lehet, illetve ezek kombinációját”. Viccet félretéve, talán van is benne némi ráció, mert azt a brit tudósok is megállapították, hogy északon jut a legtöbb metalzenekar egy főre. Ebből is következik, hogy arrafelé sokkalta elfogadottabb a metal mint műfaj. Sokkal jobban a közélet része, és nincsenek száműzve a médiából a „csúnya, szőrös, szörnyespólós, vasbakancsos bácsik”. Elég csak olyan zenekarokat szóbahozni mint, a Nightwish, a Lordi, vagy éppen a gyerekeknek szóló Hevisaurus. Persze lehetne még folytatni a sort, de abban kiegyezhetünk, hogy vagy ezek, de legalább egy közülük, tuti beugrik még egy átlag zenehallgatónak is, aki nem barlangban szocializálódott az elmúlt évtizedben. Ebből kifolyólag nem is akkora meglepetés, ha arról beszélünk, hogy északon több támogatót találnak a zenekarok, ha el akarnak indulni a nemzetközi színtérre.

A mai alanyunk, a Kvelertak, pont ezt a lehetőséget ragadta meg, és vált pár év alatt egy igen ismert és különleges zenekarrá.
2010-ben jelent meg a Kvelertak című debütáló anyaguk, ami igen nagy sikert aratott a zenekar otthonában, Norvégiában. Rövid idő alatt 15.000 példány kelt el a lemezből, ami egyenesen az aranylemez titulushoz vezetett. A következő évben pedig nagy meglepetésre megnyerték a Spellemannprisen-t (kb. norvég Grammy-díj) a legjobb újonc csapat, és legjobb rockbanda kategóriákban. Rövidesen szerződést kötöttek a Sony Music Scandinavia és a Roadrunner Records kiadókkal. Ettől a pillanattól nem volt megállás, és mára már olyan nevekkel turnéznak együtt, mint a Ghost, Slayer vagy éppen a hamarosan Budapesten is játszó Metallica.

Sokat gondolkodtam, hogy melyik album is képezze a bemutató tárgyát. Az első, a Kvelertak nagy siker, de még nem érzem igazán kiforrottnak, a harmadik és egyben legutóbbi, a Nattesferd, pedig már egy teljesen már irányzat. Szóval kizárásos alapon marad a Meir, ami szerintem a legjobban kifejezi mindazt, amit a Kvelertak képvisel.

Milyen zene is ez a Kvelertak? Nehéz igazán jól behatárolni, ugyanis olyan műfajok ötvözete, amiket nem feltétlen tartana az ember kombinálhatónak. Alapvetően három alapstílusra bontható le a banda mozgástere: az alapot a klasszikusnak mondható rock’n’roll teszi le, ehhez jön egy jóadag punk rock, ami igencsak szép tempót biztosít a daloknak, és végül a tökösség érdekében egy igencsak számottevő adag black metal. Ezen stílusok egyvele a Black’n’Roll, amit banda büszkén használ is a biográfiájában.

A lemezt nyitó Åpenbaring tökéletesen szemlélteti, miben is rejlik a Kvelertak erőssége. Hosszas, gitártépős intróval indít, ami szinte már megmagyarázhatatlanul dallamosnak hat, de hamar átvált egy kicsit punkosabb, pattogósabb dallamra, amit Erlend Hjelvik rekedtes, hörgésnek nem mondható, de mindenképp jellegzetes hangja fűszerez meg.
Nagyon furcsa, és egyben érdekes megoldásokat hallhatunk ettől a zenekartól, mert a Spring Fra Livet hallgatása közben, nem feltétlen tudjuk, hogy mégis mi a franc történik a lemezen. Egy tök jó, ugrálós, bulizós szólamú punk zenét hallunk, de időnként black metalra emlékesztető témákat vélünk felfedezni. Érdekesség, hogy ezek a blackes dolgok sokkal magasabb hangon szólalnak meg, mint a sztenderd, pokolmélyen dörmögő black. Ráadásul a refrén is tartogat magában meglepetést, ugyanis tiszta melodeath a téma amit hallunk, de a hangszerelés miatt kellemesen hat a hallójáratainkra a melodicrákendról.

Az egész albumra ez a fajta kreativitás és zsenialitás a jellemző. Számról-számra tudnak kitalálni érdekesebbnél érdekesebb megoldásokat a stílusok kombinálására. Néhol már tényleg követni sem tudjuk, hogy mégis miből indult ki az eredeti ötlet.
A Bruane Brenn az egyik legsikeresebb klipes daluk, talán nem véletlen, hisz könnyen befogadható, együtténeklős. Apropó éneklős… Említettem, hogy a zenekar kizárólag norvég nyelven énekel? Nem mondanám, hogy a világ egyik legtöbbet beszélt nyelve, szóval ez okból sem szeretnék belemenni a dalszövegek jelentésébe, mélységébe.
Szerencsére az album végére sem fárad el a pordukció, és továbbra is fent tudja tartani az érdeklődést. Sorra jönnek a pörgős számok, amiket eszméletlen stílusossá tesznek Vidar Landa gitártémái. Szerintem kollektívan az egész anyagra mondható, hogy a gitártémák, és azok mesteri hangszerelése adja az egész stílus színe-javát.
A lemez zárótétele egy igazi klasszikussá vált. A Kvelertak címre keresztelt nóta (még jó hogy nem az első albumon van rajta mint KvelertakKvelertakKvelertak) mutatja be igazán azt az egyedi stílust, amit ez a zenekar művel már évek óta. Piszok dallamos gitárszóló, pörgős verze, és házibulihangulatú, óbégatós refrén.

Tényleg nem lehet mást mondani erre az albumra és zenekarra, csak azt, hogy zseniális. Aki azon szerencsések közé tartozik, akik mennek az Arénába metallikálódni, azoknak melegen ajánlom, hogy legyenek ott az előzenekaron is, mert ők is tudnak olyat mutatni, amire felkapja az ember a fejét. Mert mit is ér egy zenekar, ha élőben nem tudja visszaadni a zene lényegét? Hát ez a veszély nem fenyeget a Kvelertaknál, ugyanis pár éve volt szerencsém az A38 fedélzetén látni a srácokat. Hát, mit is mondhatnék… Megjártam azóta jópár koncertet és fesztivált, de a mai napig az egyik, ha nem a legjobb koncertélményem. Szóval ne hagyjátok ki.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/