Előszedtük: A Day To Remember – Homesick (2009)

ELŐADÓ: A Day To Remember
ALBUM: Homesick
SZÁRMAZÁS: USA
MEGJELENÉS ÉVE: 2009
STÍLUS: Post-hardcore/Pop-punk
HONLAP: https://www.facebook.com/adtr/
ÉRTÉKELÉS: 9,5/10

 

Az A Day To Remember mindig is egy rendkívül meghatározó zenekar volt a post-hardcore és a pop-punk színtéren egyaránt. Az ok, amiért ma így elővesszük őket, pontosabban a Homesick című lemezüket, bizony az, hogy a napokban lett tíz éves a korong. Mondhatni egy pop-punk/post-hardcore generáció többek között az ADTR zenéin nőtt fel, köztük részben jómagam is. Nem mellesleg a Homesick a Billboard 200-as listáján a 21. helyre került akkoriban. Úgy gondoltuk, hogy nem illene átsiklani a szülinap felett, ezért hallgassunk csak bele egy kicsit ebbe az albumba, nosztalgiázzunk, és szóljunk róla pár szót.

 

 

Egy felettébb ikonikus dallal indul az album, a The Downfall of Us All, a zenekar egyik legismertebb dala, annak jellegzetes breakdownja egy igazi klasszikus. Nem lehet rá nem jól érezni magad, és az is pozitív, hogy láthatóan maguk a srácok is élvezik, még a mai napig is. Egy apró érdekességként említsük meg, hogy ez az intro úgy alakult ki, hogy a zenekar egy koncert előtt énekelve gyakorolta az érdekes ritmikájú gitártémát, nehogy elrontsa valaki élőben. Ekkor jött Jeremy McKinnonnak az az ötlete, hogy mi lenne, ha így kezdődne a dal. Erre Chad Gilbert, a producer, csak annyit kérdezett tőle, hogy retardált-e. Végül megpróbálták, és hallhatjuk mi lett az eredmény, minden koncert a közönség kántálásával indul: „tö rö rö rö tö tö…”

 

 

Az I’m Made of Wax, Larry, What Are You Made Of?  az a dal, amelyik a régi koncertvideókat elnézve a legnagyobb tombolást, a legtöbb jobb sorsa érdemes sör fröcsögését, és hatalmas wall of death-eket okozott. Elég pörgős, és a metalcore fanok sem panaszkodhattak arra, hogy kevés lenne benne a scream. Ha valaki gondolkozott már azon, hogy a címe honnan jött, és nem jutott semmire, az ne lepődjön meg. Egy random mondat a Night at the Museum című filmből, ami a Robin Williams által alakított karakter szájából hangzik el.

 

 

Mindenképp ki kell térni az If It Means A Lot to You című akusztikus dalra, amiben Sierra Kusterbecet is hallhatjuk énekelni. Az egész lemez úgy van összerakva, hogy nem zavaró a váltás egy lágyabb, akusztikus dal, és egy zúzósabb között, bár ehhez az is hozzájárul, hogy a scream és breakdown témák mellett is mindig akad dallamos refrén. Az If It Means A Lot to You talán a legfülbemászóbb műve a zenekarnak, egyszer meghallgatod és ha több nem is, de egy rész biztos meg fog ragadni. ”La, La, La, La, La, La, La, now everybody’s singing.”. Katartikus, nincs rá jobb szó.

 

 

Az Another Song About the Weekend jó példa arra, hogy a srácok mindig jól csinálták azt, amit sok más zenekar nem igazán tud. Jól szólnak az akusztikus változatok is a számaikból, és nem unalmasak. Személy szerint nekem ez a dal a legnagyobb nosztalgia az albumról, az mindegy, hogy eredeti, vagy akusztikus hangszerelésben. Egy utazáson, a távolba merengve nincs is jobb.

(Az akusztikus verzió csak a Homesick-Special Edition és az Attack of the Killer B-Sides albumokon van rajta.)

 

 

Így sok év távlatából újrahallgatva, a Homesick még mindig egy iszonyat jó lemez. Az A Day To Remember munkássága nem véletlenül inspirált több post-hardcore és pop-punk bandát is. A sikerhez azon felül, hogy zseniálisan keverték a metalcore/post-hardcore és pop-punk elemeket, még az is hozzájárult, hogy a dalokra nemcsak jót lehet ugrálni egy koncerten, de jelentős részükben mindenki talál valami olyat, ami neki/róla szól.

 

Írta: Juhász Gergő “Alta”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/