E-an-na – Jiana (2016)

e an na jiana cover
Előadó
: E-an-na

Album: Jiana

Származás: Románia

Megjelenés éve: 2016

Stílus: Folk metalcore

Honlap: https://www.facebook.com/eanna.romania/

Értékelés: 7/10

A folk metal nem hal meg, csak átalakul – legalábbis most így tűnik. Az elmúlt években kicsit lecsendesült a folk hype, lenyugodtak a viking hajók körüli hullámok. A hypehanyatlás a koncerteken is érezhetően megmutatkozott, sokkal kevesebb külföldi folk metal zenekar járt erre az elmúlt 2-3 évben, mint mondjuk 2011-12-ben összesen. De így szokott ez lenni, nincs ezzel semmi gond, trendek jönnek és mennek. Természetesen mindig lesznek olyanok, akiknek divathullámtól függetlenül közel áll a szívükhöz a fémzene és a népzene, és nem kívánják ezt feladni. Az elmúlt 2-3 év a leginkább uralkodó divathulláma talán a djent és a core, a „kórosítás”, meg minden, ami szaggatott gitárokra, poliritmiára, breakdownokra, töredezett ritmusra épül. Ilyesmivel robbant be az azóta sok átalakuláson átesett Niburta is, anno a folk core-ukkal ők voltak általában a folkos koncertek egyetlen „töredezett” zenekara. Írásom egyre inkább kezd hajazni hasonlítani egy samponreklámra ezzel a töredezett dumával, úgyhogy inkább rátérnék a lényegre.

Most úgy tűnik, egyszerre ébredezik a megújult Nibu, és éli reneszánszát a folk metal, ennek a reneszánsznak az egyik üdvöskéje a román E-an-na. 2015 folyamán robbanásszerűen kezdték tevékenységüket, sorra adták ki a singleket, mire végül összerakták a Jiana névre keresztelt kislemezt. A tavaly szeptemberi hangzóanyag „hivatalosan” csak 5 dalt tartalmaz, a korábban single-ként kijött számok valamiért csak bónuszdal státust kaptak, azok felvételének ideje, módja és a dalok hangzásbeli különbségének okán.

Az E-an-na mint elgondolás érdekes, a csapat már csak ezért sem sem nevezhető partifolkmetálnak. A zenekari leírásban álló hangulatos leírás által kifejtett irányzat a dalokban is tükröződik. Az „e-an-na” egyfajta túlvilág, ahová el lehet menekülni a kusza és negatív világunkból, hogy a saját, gondnélküli életünket élhessük. Ez a metafizikai megközelítés és gondolatiság lehet talán az oka egyes dalok kimondott melankolikus színezetének (Înșivă; Șivoi átvezető része). Furcsának tartom, hogy pont ez a lassútempós Înșivă (honnan szedtek ezek a románok ENNYI ékezetet, atyaég?!) a lemez nyitódala, egyáltalán nem azt alapozza meg, amit az album többi részétől kapunk. Szintén érdekes, hogy a Șivoi az egyik legjobb hangulatú dal, a refrénre nehéz nem ugrálni, de valami nagyon túlvilági hatású átvezető része van. A tekervényes furulyadallamokból kibontakozó core a dal közepén teljesen lelassul (pedig a refrén az egyik legmegkapóbb, arkonasztájl lálálájjozás), és másfél percen át csak egy sejtelmes, furulya-zongora-gitár merengést hallunk, amíg az „alvilágból” újra el nem kezd szólni a harmonika, visszavezetve minket a dal főtémájához, ám innentől a dal inkább már egy baljós hangulatot fest tánc helyett, és ezen az egy alkalommal még újra megjelenő refrén sem segít.

És hogy miért beszéltem az elején egy full másik zenekarról, a magyar Niburtáról? Az elsők között voltak ilyesmi crossover zenével (főleg, ha a mongolokat nem számítjuk), és hírük több mint valószínű, Romániába is eljutott – nem lennék meglepődve, ha a Tinca Popii­-t az Awakening és a Forebears’s Dance hatására írták volna meg (vagy csak mindketten vágják a Gergelytáncot). Én is ezzel a dallal ismertem meg a zenekart, nem értem, miért csak bónuszdal státuszban került fel az EP-re, szerintem beleilleszkedik a többi dal közé, csak úgy, mint egy, a rákényszerített feladat elmenekülő pásztorfiúról szóló Sârbă Ciobănească. Az összes dalt tovább színesíti az egzotikusan ható román nyelv, amely egyaránt megjelenik öblös hörgés, scream, női-férfi ének, és a folk metalra oly jellemző „csordavokál” formájában is. Mindig örömteli, ha egy zenekar a saját anyanyelvén énekel.

A szintén ambivalens hangulatot keltő Codruról hasonló dolgok mondhatóak el – a leülős verze érdekes kontrasztot nyújt a Journey Man-nel szemben a vidám, fülbemászó dallamú énekelhető refrénnel szemben. Talán az egyetlen dal, amiről ez a kettősség nem mondható el, a Hora pe Furate. Ez egy igazán vidám dal, de hát milyen is legyen egy, tűz körül táncoló istenségeket megéneklő szám? What could go wrong…? Vagy mégsem? Járjatok utána 😉

Összességében egy nagyon színes, nagyon tartalmas, már elsőre is megkapó kislemezt tett le az asztalra a román/balkáni népzenét a töredezett core-s ritmusokkal kombináló E-an-na, és aki csapat live potenciáljára is kíváncsi, jöjjön el május 5-én a Dürer Kertbe, a stílusban hasonló zenekarokat bemutató New Wave of Folk Metal Tour budapesti állomására!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/