fbpx

Death metal és szex nélkül semmi értelme az életnek – Omega Diatribe interjú

NÉV: Omega Diatribe

MEGALAKULÁS ÉVE: 2008

VÁROS: Budapest

 ZENEKARTAGOK:

Milán Lucsányi – vocal
Gergő Hájer – lead guitar
Tamás Höflinger – guitar
Ákos Szathmáry – bass
Szpuszenik Richárd – drums

 

Túl vagytok egy tavaszi és egy nyári fesztiválturnén. Hogy érzitek magatokat, hogy teltek ezek a hetek? Hoztatok haza valami tapasztalatot?

Tamás: Teljesen jól teltek, néha egymás agyára mentünk, de semmi komoly. Olyan, mint amikor a család elmegy nyaralni. Mindig hoz új tapasztalatot egy-egy újabb turné, amit nyomunk, szóval nincs új a nap alatt. Tanulunk a hibákból, a tapasztalt pozitív energiákból, és próbálunk egyre jobbak lenni.

Milán: Azért az idei nyár végét nagyon nem vártuk, simán kibírtunk volna még belőle 1-2 hónapot, annyira jól sült el a szezon. Szerencsére az őszi dátumokra tekintve nyugodt tudok maradni.
Tomival megtapasztaltuk, hogy egy több mint 4000 km-es kiruccanásnál nem engedjük a többieket repülni, és dupla annyi Monstert viszünk magunkkal!

Készülget az új lemez. Hogy álltok annak a munkálataival, mire számíthatnak a rajongók?

Hájer: Hát ezt meg te honnan tudod? Semmi sem maradhat az éj leple alatt manapság…
Valóban készülget a IV. lemez, jelenleg a dalok pre-production-jeivel foglalkozunk és gyúrjuk őket, hogy a lehető legjobb dalokat hallhassátok vissza majd a korongon. Elég határozott elképzelésünk van most a IV. lemezt illetően, sok minden kikristályosodott már, hogy mit és hogyan akarunk közvetíteni ezúttal.

Milán: Én nagyon várom már, hogy nekiessünk a felvételeknek. Izgalmas lesz! Aki szerint a Trinity egy jó lépés volt, az még jobban rá fog menni az új lemezre.

A nyári turné utolsó állomásain már láthatólag nem Kiss Tamás ült a dobok mögött. Ki az új dobos, és mennyire fix a jelenléte a zenekarban? Mi történt Tamással?

Ricsi: Szpuszenik Richárd vagyok, én lennék az új dobos. Év eleje óta készülök a zenekarral, rengeteg munkát tettünk bele, hogy gördülékenyen menjen a tagcsere. Hamarosan jönnek őszi dátumok, ahol láthattok engem a zenekarral. Remélem, tetszeni fog, amit láttok majd!

Ákos: Tommy úgy döntött, hogy félre kell tegye a dobolást, és az élete más szegmenseire szeretne koncentrálni, ezt nekünk is tiszteletben kell tartanunk. Szerencsére nagyon rugalmasan állt a dologhoz és nem kellett lemondanunk egyetlen bulinkat sem, amíg Ricsi felkészítése folyt. Ezért hálás köszönet neki!

Amikor egy új tag érkezik hozzátok, akkor a cserén kívül milyen változások állnak be egy zenekar életébe? Az új tag hoz be új stíluselemeket, ötleteket? Maga a zenekar mennyire alkalmazkodik az új taghoz?

Ákos: A kezdetek óta fontos nekünk, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt a zenekarban, akikkel emberileg is jó kapcsolatot tudunk kialakítani, hiszen rengeteg időt kell együtt eltöltenünk összezárva anélkül, hogy egymás idegeire menjünk totálisan. Azt hiszem, a barátság a legnagyobb dolog, amit hozhat egy új tag. Szerencsére a sok tagcsere ellenére ezt eddig sikerült abszolválni, de ettől függetlenül, vagy pont emiatt mindig nehéz az elválás. Az pedig, hogy ki mit tud még hozzáadni a végső produktumhoz, az mindig menet közben dől el, és folyamatosan változhat.

Ricsi: Új tagként sok segítséget kaptam a felkészüléshez Hájertől és Kiss Tommytól, ezúton is köszönöm nekik!
Úgy gondolom, hogy hatalmas változás nincs a háttérmunkában, illetve a dalszerzés folyamatában. Viszont, hogy milyen változások lesznek a színpadon, azt a jövőben látjuk meg úgy is. Az eddigi tapasztalataim szerint a tervem jó úton halad, szeretném, hogy lássatok egy újfajta energiát a színpadon a dobok mögött, ami az eddiginél még súlyosabbá teheti az Omega Diatribe-ot.

A Trinity lemezetek elég nagy sikert ért el, és bezsebelt 2 HangSúly díjat is. Mi a siker nyitja? Ez kihatással van/lesz a következő albumokra is?

Hájer: Nincs a birtokunkban semmiféle siker-recept, egyszerűen csak azt csináljuk, ami belülről jön, és próbáljuk ezt a lehető legmagasabb szinten művelni. Nem hiszem, hogy a két díj bármilyen hatást gyakorol az új lemezre, de mindenképpen jól esett nekünk, hogy a szakma is nagyra becsülte a korongot, amin oly sokat dolgoztunk.

Ákos: Az az egy biztos, hogy nem szabad feladni és folyamatosan fejlesztenie kell magadat, kilépni a komfortzónából, merni új dolgokat is kipróbálni.

Milán: Azt mondjuk mindenképp jó érezni, hogy mások is elismerően figyelik, hogy toljuk, ami a csövön kifér.

Ketten is támogatott zenészek nálatok (ESP Guitars, Warwick, Ernie Ball, DL).  Hogy jöttek ezek a lehetőségek, miként lehet bekerülni egy ilyen rendszerbe?

Hájer: Jó pár éve lelkesen demózom az ESP Guitars hangszereket több online, illetve nyomtatott felületen, az elején önmagam szórakoztatása végett, egy ideje pedig már hivatalosan is, ami még jobban szórakoztat (nevet)!
Gyerekkorom óta megvadulok ezekért a gitárokért, így egy álom vált valóra számomra, mikor megkérdezték, hogy akarok-e official artist lenni. Egy endorsement megszerzése kapcsán kulcsfontosságú az, hogy mekkora elérést tudsz generálni organikusan, mekkora tömeget tudsz megmozgatni, és, hogy mennyire vagy hiteles az adott brand arculatához.

Ákos: Én is hasonló cipőben járok. Óriási álmom volt, hogy egy Warwick Thumb-on játszhassak, annyira morbid ez a gitár, nem találkoztam még olyannal, ami jobban tetszene. Így hát megkerestem az egyik forgalmazót, hogy lenne e lehetőség a kooperációra és ők szerencsére rá is bólintottak.

Mit gondoltok, mennyire szólhat bele egy zenekar életébe egy márka? Gondolok én most konkrétan a Rieckmann Tadeuszos bojkottra.

Milán: Az életébe semmiképp sem szólhat bele, de nyilván az adott cég döntése, hogy kiket szeretne támogatni. Az, hogy milyen közegben, társaságban mozogsz, illetve, hogy mit képviselsz és milyen személyiség vagy, mind együttesen határozzák meg a külső megítélésed. Emiatt nem is értettem a nagy felháborodást… Ha egy olyan bandában zenélsz, ahol más tagok hasonlóan szélsőséges dolgokban vesznek részt, akkor számíts rá, hogy te sem leszel mindenki nagy kedvence. Nincs ebben semmi meglepő.

Voltatok Rockstadt Extreme Fesztiválon ami Románia legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye. Milyen volt a fogadtatás, hogy viszonyulnak ott a magyar zenekarokhoz?

Tamás: Abszolút tökéletes! Minden gördülékenyen zajlott, nagyon segítőkészek voltak, minden segítséget megkaptunk. Kicsit tartottunk attól, hogy szakadt az eső majdnem végig, de szerencsére 10 pontos buli volt. Annak, hogy magyarok vagyunk, igazából semmi szerepe nem volt ahogy láttuk, mindenkihez ugyanolyan korrektséggel álltak.

Milán: Az mondjuk elég izgalmas volt, hogy kb 12-13 óra utazás után megérkeztünk a szakadó esőben. Szinte már elkönyveltük, hogy pár perc és jelzik, hogy a bulit amúgy lefújták. Ezzel szemben aranyosan mutogatták, hogy hol a sör, merre kell majd pakolnunk, és hogy hogyan működik a kávégép. Amikor végre mi kérdeztünk rá, hogy mi a szitu az időjárással, akkor csak mosolyogva azt a választ kaptuk, hogy itt mindig esik!
Zseniális volt látni, ahogy az emberek tényleg leszarták, hogy ránk szakad az ég, mindenki ezerrel nyomta a kis cuki esőkabátjában, mi pedig mindeközben egy akkora színpadon nyomhattuk a legjobb körülmények között, hogy utána három napig fülig ért a szánk. Nagyon nagy volt.

Hájer: Számomra abszolút az év bulija eddig. A romániai bulik általában eleve mindig jól szoktak sikerülni nekünk, de ez várakozáson felüli volt. Nagyon hálás az ottani közönség!
Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy közvetlenül a Sworn Enemy előtt játszottunk, akik nekem gyerekkori kedvenceim. Össze is spanoltunk velük, olyannyira, hogy másnap a budapesti bulijukon felírtak minket a vendéglistára és együtt húztuk velük a jó magyar pálinkát a backstage-ben.

Hamarosan ismét útra keltek egy őszi turné keretein belül. Meséljetek erről!

Tamás: Nagyon várjuk az őszi turné állomásait is. Visszatérünk már ismert helyekre és eljutunk újabb helyszínekre is. Ami most talán a legkülönlegesebb, hogy eljutunk Spanyolországba is 4 állomás erejéig, ami külön egy nagy utazás lesz számunkra rengeteg újabb élményt tartogatva.

Milán: Szerencsére az ősz is elég mozgalmas lesz. Ha jól számoltam, 17 buli vár ránk, amiből 10-et külföldön zavarunk le. Ebből valóban a spanyol kanyar lesz a legizgalmasabb, főleg, hogy revansot veszünk a London miatt és amíg a Hájer és az Ákos felváltva vezet, addig mi hátul vadul nyomjuk majd a snapszert, meg az ultit!

Hájer: A Milán által vázolt elképzelésben csak annyi a bökkenő, hogy a többiek még nem tudják, hogy Ákossal mi megint repülni fogunk… (nevet).

A metalban igencsak alapkőnek számító zenekarok adtak idén magukról életjelet és hoztak ki új albumot. Slipknot, Korn, Tool… stb. Ti mennyire követitek ezeket, naprakészek vagytok a metalvilág történéseivel?

Hájer: A Tool lemezről egyelőre még nem akarok véleményt formálni, majd néhány hónap múlva. Érlelnem kell, egyelőre nem vagyok elájulva tőle. A Korn lemez pedig még nem jelent meg, ha jól tudom. Vagy le vagyok maradva? Mindenesetre az új klipes dalokat hallottam, rendben vannak, de nem igazán szoktam magamtól berakni őket a lejátszóba.
Az új Slipknot viszont… a 2004-es Vol 3. lemez óta nem voltam megőrülve ennyire lemezükért! Nagyon bejön elejétől a végéig. Örülök, hogy egy ennyire összeszedett és egyben kísérletezős koronggal rukkoltak elő.

Tamás: Szánom-bánom, de nagyon ritkán fognak meg új lemezek manapság. Vagy úgy inkább az elmúlt 20 évben. Nagyon ritkán érzem azt a “hideg kiráz” érzést, amikor új bandákat hallok, vagy éppen a régiek új lemezeit. Ez persze nem feltétlen az ő hibájuk, lehet velem van a baj.

Ákos: A Tool nálam a top 3 kedvenc zenekarban van, viszont egyelőre én sem estem hanyatt a lemeztől, de mindenképp még érlelni fogom. Viszont szerintem pont ezekkel a régi nagy kedvenc zenekarokkal vagyunk inkább képben folyamatosan és követjük a munkásságukat. Annak ellenére, hogy nem mindig jön be az aktuális anyaguk esetleg. Új zenekarokat tényleg ritkán tudunk mutatni egymásnak, amikre úgy tényleg rá is kattanunk.

Milán: Az új Slipknot szerintem nagyon rendben van, a Tooltól meg mindig is rosszul voltam.
Én amúgy sokkal inkább a modern, fiatal bandákra vagyok ráállva, és amennyire csak lehet, próbálok képben lenni, bár elég tempós és mozgalmas az életem, így egy picit mindig le vagyok maradva. Szerencsére van egy nagyon naprakész öcsém, aki a megjelenések után két perccel már dobja is az üzit, hogy feladat van.

Tue Madsen keverte az utóbbi albumotokat. Meséljetek erről az együttműködésről. Jövőben várható hasonló?

Hájer: Tue-val már az Abstract Ritual lemez idején felvettük a kapcsolatot, de akkor még elképzelhetetlen volt, hogy finanszírozni tudjunk egy ekkora nevet a lemezhez.
A harmadik lemeznél viszont nagyot akartunk robbantani, egyrészt a frontemberváltás miatt, meg amúgy is… éreztük, hogy erős dalok vannak a tarsolyunkban, amit a lehető leghatékonyabban szerettünk volna közvetíteni a hallgatóság felé, így ismét felvettük a kapcsolatot Tue-val, akivel szerencsére sikerült kialkudni egy win-win dealt a Trinity kapcsán.
Az, hogy az új lemezre ki fogja rányomni a névjegyét, az még egyelőre nem tisztázódott, ugyan ötletek már vannak, és már puhatolózunk, de ez még a jövő zenéje…

Ha már együttműködés, milyen viszonyban vagytok a hazai zenekarokkal? Szoktatok/tudtok egymásnak segíteni?

Tamás: Úgy gondolom, mindenkivel jó kapcsolatot ápolunk, már akivel közös koncertünk volt. És azokkal is, akikkel nem 😀 Bár a szervezkedés nem az én területem, szerintem mindenki legnagyobb örömére, de eddig én nem tapasztaltam, hogy bárkivel bármi gond lett volna.

Milán: Rengeteg kiváló hazai banda van, akiknek a tagjai ráadásul prémium arcok. Számomra a koncertezés egyik legszebb része, hogy hasonló hülyékkel találkozhatok, mint amilyen én vagyok. Éppen ezért engem nagyon nehéz hajnalban berángatni a buszba, mert még napokig képes lennék storyzgatni a többi zenekarral.
Természetesen a bandák próbálják segíteni egymást, de úgy érzem manapság ez nem a legegyszerübb feladat. Nagyon okosan kell felépíteni minden koncertet, hogy a végén mindenki boldog legyen.

Manapság egyre több zenekar foglal állást valamiféle ügy mellett. Amazonasz, elnyomottak, állatkínzás stb. Mi erről a véleményetek, illetve ti képviseltek-e valamit?

Tamás: Mindenkinek személy szerint megvan a saját véleménye ezekről a témákról. Ettől függetlenül, zenekarként igyekszünk távol maradni az ilyen jellegű dolgoktól. Persze ha valami egy jó ügy érdekében történik akkor oké, mint ahogy erre volt már példa, de például politikai, vagy hasonló jellegű témakör képviselése ki van zárva a zenekar életéből. Nem azért, mert nincs véleményünk, hanem azért, mert ez nem erről szól. Személy szerint én nem is kedvelem, ha egy zenekar elkezd politizálni stb…

Már jóideje külföldi kiadóknál vagytok. Miben különbözik ez a hazai lehetőségektől? Mindenkinek külföld felé kéne vennie az irányt?

Hájer: Ez attól függ, hogy mi a cél. Mi mindenképp globálisan gondolkozunk már a megalakulás óta, nem akartunk soha egy bizonyos határt szabni a zenénknek. Ebből kifolyólag jött az is, hogy mindig külföldi kiadónál landoltak a korongjaink, pusztán azért, mert ott sokkal komolyabban nyomják a promót globálisan, illetve főleg angol nyelvű promóciók vannak. Ennek persze meg van az árnyoldala is, hogy Magyarországra nyilván kevesebb reklám jut el a kiadói oldaláról, de ezeket úgy tűnik, hogy magunk is eredményesen tudjuk menedzselni. Szerencsére sok ismerősünk, barátunk van a szakmában és a metalmédiában, akik mindig örömmel segítenek nekünk. Ezúton is óriási köszönet nekik!

Erősen rétegzenének mondható, amit csináltok, mégis sok a rajongótók vidéken is és külföldön. Hogy sikerült fenntartani ezt az érdeklődést?

Tamás: Szerintem azzal, hogy sokat nyomulunk. Sokat koncertezünk, igyekszünk mindig valami hírt adni magunkról, mindig csinálni valami érdekeset. Rengeteg zenekar van manapság, jók vagy rosszak egyaránt, de ha nem adsz életjelet magadról, akkor kb. húzhatod is le rolót.

Ákos: Minden nap foglalkozunk a zenekari marketing részével, hiszen magunknak csináljuk ezt is. Folyamatos a tartalomelőállítás és terjesztés, ezáltal sok emberhez el tudtuk juttatni a zenénket.

11 éve aktív már a zenekar. Ez idő alatt mik azok a mérföldkövek, amik fontosak voltak vagy meghatározták a zenekar mai formáját?

Hájer: A legnagyobb mérföldkövek kétségkívül a sorlemezek, illetve azok a kapuk, amit a fejlődő tendenciájú lemezek nyitnak ki. Minden egyes tagcsere is mondhatni egy mérföldkő, hiszen mindig próbáltunk olyan embereket keresni a megüresedő posztra, akik valamilyen szinten emelik a zenekar összképének erejét. Egységben próbálunk gondolkozni a zenekart illetően, mivel így öten vagyunk egy egész.

A zenekar háttérsztorija nagyon hasonló az Arrival című scifihez. Vagyishát fordítva, mert az később jött ki. Mennyire fontos egy ilyen háttérsztori, mennyire kell ezt komolyan venni?

Ákos: Hát igen, a Paramount Pictures-től kapott pénzből tartjuk fent azóta is a zenekart. Viccet félretéve szerettünk volna egy olyan nevet a zenekarnak, amit nem nagyon találsz meg máshol, ami tényleg csak hozzánk köthető. Így jött az Omega Diatribe szóösszetétel, ami valójában semmit nem mond a hallgatónak. Így jött a képbe az, hogy kitaláltunk hozzá egy saját jelentést is, egy háttérsztorit. Egyébként ez eléggé jellemző ránk, hogy szeretünk minden hozzánk köthető anyagba, kiadványba belevinni valami kis plusz sajátos fűszerezést, ami igazán csak azoknak fog szemet szúrni, akik tényleg belemélyednek a zenekar világába.

Milyen kész terveitek vannak a jövőre nézve, mik a célok jelenleg?

Hájer: Az idei év elég fullos koncertek tekintetében, ezért jövő év elején kicsit elvonulunk összerakni az új lemezt! Pár bulit még bevállaltunk tavaszra, de nem nagyon akarunk a koncertekre fókuszálni.
Az a legfontosabb, hogy a legtöbbet kihozzuk magunkból a stúdióban! A megjelenésről még korai lenne beszélni, de azt követően igyekszünk még több koncertet nyomni, mint idén.
Így aki szeretne egyet bulizni velünk, jobban teszi, ha eljön valamelyik őszi állomásra!

A hétköznapi életben mennyire befolyásolja az életeteket a zenekar és annak hozományai?

Hájer: A legnagyobb befolyása talán a lemondás. Rengeteg mindent félre kell tenni, vagy másodlagos helyre rakni az életben ahhoz, hogy a zenekar teljes fordulatszámon tudjon pörögni.
Ezt nem mindenki tudja bevállalni, általában ezekből fakadnak a tagcserék is a zenekar háza táján.

Tamás: Ez így igaz. Nem feltétlen egyszerű ezt összeegyeztetni a hétköznapokkal, de mivel mind az öten ugyanazt akarjuk, ugyanaz a célunk, ezért megteszünk mindent annak érdekében, hogy minden úgy menjen, ahogy kell.

Milán: Teljes mértékben… A főnökömtől könnyebb elkéretőzni nyaralni, mint a Hájeről!  És ha el is enged, akkor tuti, hogy 2 hónappal később rámír, hogy: Figyu tesikém, lenne ott egy buli… És ez csak félig vicc, mind a két közös nyarunkon így jött ki (nevet)!
De ez így van rendjén. A zenekar a hobbid, a családod, a munkahelyed, ahol öten felelőséggel tartoztok egymásnak.
A melóban nincs annyi szabid, amennyire szükséged lenne, a csajod kéthavonta totál kiakad, hogy elege van ebből az egészből, a családod meg nagyon nem örül, hogy már hetek óta nem jártál náluk… és még sokáig sorolhatnám. Mindnekinek kijut valami, de szerencsére ha jó a társaság, és mindenki odateszi magát, akkor nincs hiány a kárpótlásban.

Egy kicsit a turnézásról. Amikor elhatározzátok, hogy csináltok egy külföldi kanyart, akkor ennek mi a menete? Próbáltok hazai bandákat magatokkal vinni, külföldi local bandákkal lepaktálni, nagyobb zenekarok elé bejutni, vagy ez teljesen rajtatok kívül áll?

Milán: Az ősszel megyünk párat külföldre is a Cadaveres-szel, illetve Spanyolba’ helyi zenekarokkal fogunk játszani. A nagy zenekaros dolog még sajnos nem jött össze, de nagyon bízunk benne, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor egy nigthlinerbe rakjuk be a seggünket, és valami király brigád supportjaként nyomulunk heteken át.

Mit gondoltok, milyen lenne az életetek, mivel foglalkoznátok, ha mondjuk, holnaptól nem lenne zene a világban?

Hájer: Valószínűleg felkötném magam az első fára.

Tamás: Vennék több hektoliter mennyiségű sört, aztán majd lesz valami….

Milán: Szerintem átmennék Tomihoz pár üveg Jägerrel, és eltolnám vele a sörét, aztán átrángatnám  Hájerhez, hogy mellé köthessük magunkat…
Komolyan…Death metal és szex nélkül semmi értelme az életnek… Ebből is a death metal a fontosabb. Na meg a Soproni… Az is fontos.

Ákos: Elkezdenék gürizni, hogy tudjak venni egy rozsdás Tesla-t, amiben kilőnek az űrbe, hogy lássam kívülről a Földet. Vége.

Fotókért Lányi Kristóf a felelős!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/