fbpx

Csak akkor megy, ha béke van – Kátai Tamás-interjú (Thy Catafalque)

Kezdjük talán egy bemelegítő kérdéssel: milyen volt a Geometria fogadtatása?

Alapvetően jó visszajelzések érkeztek az albumra, különösebben nem emlékszem arra, hogy… mikor is volt az, egy éve?

2018-ban.

Nem emlékszem rá, olyan kiugró dolog nem történt – általában az történt, ami szokott.

És általában mi szokott történni?

Hát hogy van visszajelzés, és legtöbbször ez pozitív szokott lenni. Én igazából csak ezekre emlékszem – nem emlékszem olyan nagyon negatív hangvételű kritikára, de nem is olvasom el mindet. Ami szembejön, azt el szoktam olvasni, és általában pozitív szokott lenni a visszhang szerencsére.

A következő, ami nekem egy szemet ütött: 2015-ben kijött a Sgùrr, 2016-ban a Meta, 2018-ban a Geometria, és 2020-ban megjelenik a Naiv. Tulajdonképpen ezt az albummegjelentetési gyakorlatot főállású, sokfős zenekarok sem tudják csinálni.

Azért nem tudják csinálni, mert ők koncerteznek – és általában mindig van egy turné és fellépések a lemez-megjelenések után. Ráadásul minél többen vannak ebbe bevonva, annál nehézkesebb.

És ez ennyire elveszi az időt?

Azt gondolom. Mert ugye nekem nincs más dolgom – nekem nem ez a főállásom, tehát dolgozom mellette, de annyi szabadidőm azért van, hogy tudjak zenét írni, és ha befejeztem az egyik lemezt, általában nekifogok a következőnek, hacsak nincs valami sokkal fontosabb. De volt olyan, amikor valami más volt sokkal fontosabb – például a Tűnő idő tárlat és a Róka hasa rádió között öt év telt el, akkor úgy alakult az életem, hogy nem tudtam ennyit a zenével foglalkozni. Utána a Rengeteg és a Sgùrr között is volt négy év, akkor is voltak változások. Most egy kicsit talán több időm jutott a zenélésre. De szerintem ennek a tempónak az az oka, hogy egyszerűen nincs koncert, így ez a része teljesen kiesik.

Azok számára, akik dobozokban képzelik el a világot, hogy definiálnád azt a zenei stílust, amit te játszol?

Nem nagyon tudom definiálni – ugye azt szokták mondani, hogy avantgárd metal, és akkor ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem tudnak ráhúzni semmi mást. De a valódi avantgárdhoz nem sok köze van.

Ezért kérdezem.

A metálon belül esetleg egy kicsit kísérletezősebb vagy formabontóbb, de abszolút értelemben egyáltalán nem az. De hát mégiscsak valahova bele kell tuszkolni, akkor legyen avantgárd metal.

Többek között azért is teszem fel ezt a kérdést, mert csomó esetben látni lehet, hogy a metal – ha úgy tetszik, extrém metal – részek akár egy dalban is szerves egészet alkotnak olyan zenei ötletekkel, amiknek közük sincs a metal zenéhez, ezért számomra lehetetlen. hogy egyfajta homogén zeneként értelmezzem.

Én elsősorban nem is metalként tekintek erre a zenére. Nekem ez csak az egyik összetevő. Így kezdődött el az egész egyértelműen, ez a gyökere, de ma már nem prioritás, hogy metal legyen mindenképpen. Nagyon sokfajta zenét hallgatok egyébként is, ez nyilván tetten érhető abban is, hogy milyen zenét játszom.

Nemsokára megjelenik a Naiv albumotok 2020 elején; ennek a borítója képes valamilyen szinten vizuálisan visszaadni az anyag a zenei tartalmát? Ki a borító készítője?

Ez volt a cél, hogy visszaadja valamennyire a tartalmat. A barátnőm festette a képet, ez egy akrilfestmény; ketten találtuk ki, hogy milyen legyen, és végül ő festette meg, sok mindent hozzá is tett. Ez egy rendes festmény, ott van a falon a nappaliban (és egyedileg megrendelhető).

Végignéztem, hogy kik az új albumon közreműködők; nagyjából egy tucat emberről beszélünk – többek között Vasvári Gyuláról, Horváth Martináról, Pál Zoliról a Sear Bliss-ből. Miért pont őket választottad?

Martinát már évek óta ismerem, Gyulát is, a barátaim. Pál Zolit is ismerem, nem is tudom, mióta. Kónya Zoli énekel egy dalban, aki a Gire énekese volt, Hermann Balázs játszik fretless basszuson egy másik dalban, ő is a Gire-ban volt basszusgitáros, tehát a legtöbb vendég nagyon-nagyon régi ismerős vagy barát. Kézenfekvő volt, hogy velük tudok zenélni és így segítettek.

Azt több interjúban is mondtad, hogy a Season of Mist teljesen szabad kezet ad neked. Ez a mai napig így van?

Soha nem volt még csak utalás sem arra, hogy valamiféle elvárás lenne, vagy hogy valamit ne úgy csináljak, ahogy. Minden az én döntésem, száz százalékig, legalábbis úgymond művészileg. Az üzleti oldal az ő asztaluk, abba pedig én nem szólok bele, ők értenek hozzá, engem meg nem nagyon érdekel.

Tehát elkészítesz egy anyagot, azt szépen odaadod nekik, és erre ők azt mondják, hogy oké?

Igen, ez eddig így volt, és hát nincsen okom semmiféle panaszra, abszolút értékben az érvényesül, amit szeretnék. Mindig nagyon lelkesek voltak, azt hiszem, hogy szeretik, amit csinálok.

Azt tudom nagyjából, hogy hogyan kezdtél el zenélni – de hogyan kezdtél el gitározni?

Gitározgattam a Thy Catafalque-lemezeken, már a Microcosmos-on is van pár riffem, a Tűnő idő tárlaton pedig pár olyan dal is, amin csak én játszom. A Róka hasa rádión is van, de alapvetően János volt a gitáros, a Thy Catafalque-ban ő írta a legtöbb riffet, és a jobbakat is ő játszotta. Iszonyú jó témái voltak mindig. És utána kiköltöztem Skóciába, János Hollandiában volt, meg Norvégiában, és akkor egyedül írtam a zenéket. Kellett egy gitár, és vettem egyet e-Bay-ről, és azóta is azt használom. Ez 2008-ban volt, és egy fekete Ibanez RG7321-ről van szó.

Tanultál valaha gitározni, vagy csak fogtad magad, és nekiálltál játszani?

Nem, nem tanultam zenélni sosem, más hangszeren sem a kötelező énekórákon kívül. Ez hátrány, nagy hátrány. Amit sajnálok, mert azért jól jönne a tudás, az elméleti, meg a hangszeres egyaránt – nem is vagyok jó gitáros pont emiatt. Azokat a dolgokat, amiket kitalálok, felveszem, és utána nem szoktam őket többet eljátszani. Nincs próba, így el is felejtem egyből az egészet.

Érdekes, amit mondasz – nagyon sok embernek, akivel beszélgettem és tanult a zenét, az volt baja, hogy a zeneelmélet egyfajta dogmaként vezeti őket.

Az lehet, de egy bizonyos pontig nagyon hasznos. Így kénytelen vagyok arra támaszkodni, amit a saját tapasztalatomból ki tudok szűrni a zenéből, és azért így nagyon sokat segítene – ami persze még mindig pótolható, ez nem végleges. Sokat segít a tanulás.

A Kanji cég Shibuya Progressive 7-ese az, amivel kapcsolatban kérdést kell feltennem: hogyan jött létre ez az együttműködés?

Kaptam egy emailt a cégtől, hogy lennék-e endorsere az egyik hangszerüknek, mert ha igen, akkor készítenének egy gitárt az én elképzeléseim szerint. Nyilván azt mondtam, hogy természetesen nagy megtiszteltetés, meg nagy öröm is, hogy ilyesmi történhet – még akkor is, ha kissé abszurdnak érzem, hogy kaptam egy ilyen gitárt, ráadásul egyből Progressive 7 néven megy, mert hát… én nem tartom progresszívnek azt, amit csinálok.

Miért héthúros gitárt használsz?

A Gire volt ez első zenekarom, ott hathúros gitár volt, de mindig le voltunk hangolva B-re – tehát ez volt az alap, a kiindulópont. Nekem ez mindig valahogy úgy volt, hogy a gitár az B-n van. Emiatt egyszerűbb volt egy héthúrost vásárolni rögtön az elején. Ugyanolyan húrokat használtam, mint a Gire-ban Zolcsi, még a pengető is ugyanaz volt.

A Kanji cég honlapja szerint ők eredetileg egy Shibuya HS-t alakítottak át a te elképzeléseidnek megfelelően. Mik voltak ezek a speciális elképzelések?

Az eredeti gitár hathúros volt. A hangszedőket kicseréltük passzívra, nyilván a fejet is át kellett alakítani pont amiatt, mert a balansz megváltozott a plusz húr miatt, és fix húrlábat szerettem volna. Zömében ez, de olyan nagyon nem értek a gitárokhoz.

A gitáron túl milyen pedálokat és erősítőt használsz?

VST-kel dolgozom (Virtual Studio Plugin), tehát nekem minden a számítógépen keresztül megy. Nem is volt soha erősítőm, se gitárpedálom. Ebből is látszik, mennyire nem rock and roll ez. Van egy Zoom 505-ös pedálom, ami szintén a Gire zenekarból egy hagyaték, és azt leginkább az énekre szoktam használni.

Közismert, hogy a keverést és a masteringet te magad csinálod. Ezt hogy tanultad?

Mindig az volt, hogy akkor meg kell csinálni valamit, és az tűnt a legegyszerűbbnek, ha megpróbálom én. Nem is volt jó sokáig a végeredmény. Az újabb lemezeken, a Geometrián már jobban szól a dolog, de nem vagyok elégedett a hangzással. A korábbi lemezeket is elküldtem másoknak, próbáltam profi masteringet, de valahogy mindig úgy jött ki, hogy nem tetszett az a végeredmény, amit mások kikevertek – így alakult, hogy akkor összeraktam én.

Milyen hardvereket, milyen szoftvereket használsz?

A Cubase-t használom alapszoftverként, a dobhoz az XLN Addictive Drums 2 van, a gitárhoz meg a Guitar Rig-et. A szintiknél van a Korg N5, az élő szokott lenni, meg van egy csomó VST is szintén. A Korgot legtöbbször már csak arra a torzított szintihangra szoktam hasznáni, amivel néha szólózok, mint a Szélvészben is most. Direkt akartam, hogy minden albumon legyen legalább egyszer az a hang, mert szeretem és szerintem az összes lemezen felbukkan a Tűnő idő tárlattól kezdve. A Gire-ban is rengeteget használtam.

Van Magyarországon bárki, akire szívesen rábíznád a keverést és a masteringet?

Hát én szívesen rábíznám arra, aki jól megcsinálja… Ha valaki jól meg tudja oldani, akkor nagyon szívesen átadnám ezt a dolgot. Mondjuk magamnak nem kell fizetni, haha.

Tehát ha holnap valaki jelentkezik azzal, hogy “Tamás, én ezt meg fogom tudni csinálni úgy, hogy jó legyen“, akkor jöhet?

Mindent meg lehet próbálni. Az a lényeg, hogy jó legyen a végeredmény, nem az, hogy az én nevem legyen ott.

Többen megkérdezték tőled, de igazából nem éreztem úgy, hogy tisztán átjött volna a válasz: mi az, ami téged zeneírásra inspirál?

Gyerekkorom óta mindig szerettem volna valamit csinálni, elkészíteni valamit a semmiből – maga a folyamat nyűgözött le, hogy van egy fehér lap, és azt bármiféle színekkel ki tudom tölteni, akár zenével, akár fotókkal, akár versekkel. Az első emlékeim egyike ez, hogy próbálok csinálni valamit, csak nem tudom, hogyan. Ez egy küzdelem volt régen is, hogy valamit csinálni kell, de még nem találtam meg a formát, hogy mit és mivel. A zene egy lehetőség volt arra, hogy viszonylag könnyen készítsek valamit a semmiből.

A dalírásnál nagyjából mi történik? A dalötletek egyben jelentkeznek az elmédben, vagy ez egy többszörös próbálkozás eredménye?

Nem, ez úgy szokott lenni, hogy általában leülök és elkezdek zenélni, és az egyik ötletből jön a másik, szép lassan felépül valami. De legtöbbször… úgy is mondanám, hogy szinte soha nem volt olyan, hogy a fejemben már megvolt egy egész dal. Általában nem tudom, mit akarok, csak elkezdek írni valamit, és abból felépül egy dal viszonylag hosszú idő után, és ez a folyamat számomra még mindig izgalmas.

A vendégzenészeknek mennyire van rábízva a saját részük? Kapnak valamilyen iránymutatást tőled, vagy teljesen az ő feladatuk, hogy megoldják a saját szólamukat?

Martinára rá szoktam bízni az éneket, mert olyan jó témákat szokott hozni. És ugye van egy vezérdallam, meg általában megvan a zene, megvan a szöveg, és legtöbbször lehet ez egyfajta irány, amin lehet dolgozni… Ő általában olyan éneket szokott hozni, amihez már nem is kell hozzányúlni. Gyula ugyanígy. A hegedű a Geometrián teljes improvizáció volt végig – így is szerettem volna, hogy adjon hozzá valamit. Mert az én képességeim elég limitáltak, és pont az lenne a lényeg, hogy ezeknek a vendégzenészeknek – akik a mestereik a hangszereiknek – a munkájával gyarapodjék, gazdagodjék a zene. Nyilván nekem is fontos, hogy mindig kicsit változzon, mert saját kútfőből egy idő után körbejárok, elfogy az ötlet, és azt szeretném, hogy adjanak hozzá. Így nekem is sokkal izgalmasabb, és persze a zenészeknek meg a hallgatóknak is.

Beszéltünk ugye az albumokról, néztem a fotóidat az Etsy-n, láttam a versesköteteket – ugyanakkor a te napod is huszonnégy órából áll. Ezeket hogyan lehet összeszervezni?

A verseskötet a dalszövegek, az semmi extra. Mi volt még?

Képek, fotók.

Néha, ha van időm, lemegyek fotózni, és nem vesz az el annyi időt, mint ahogy az tűnik. Nekem van egy rendes munkám, és ha van kedvem, meg időm, akkor zenélek vagy fotózom. Nagyjából ennyi. Tehát nem olyan őrdöngős dolog ez.

És párod hogy áll hozzá ehhez az egészhez ?

Ő festette a borítót, meg sok illusztrációt is készített a booklethez, az új lemezhez. Amiben tud, abban segít – örül neki, hogy ezt csinálom, és én is támogatom őt.

Nézegetem a képeidet, és nagyon sok olyan helyről készült, ami azt sugallja, hogy szeretsz túrázni. Ezt jól gondolom?

Igen, nagyon szeretek túrázni, amit igazság szerint Skóciában sokkal többet tettem. A Felföldön sokat jártam, itt Magyarországon valahogy nem volt annyi idő rá eddig.

A Töltés dalszövegéből nekem az derül ki, hogy Makót el kellett hogy hagyd. Akkor éltél ugye Edinburgh-ban körülbelül egy évtizedig, másfél éve pedig újra itthon. Mik az okok?

Azért mentünk el, mert a barátnőm akkor Budapest mellett élt, én Makón, és valahogy nem volt más megoldás arra, hogy együtt éljünk, minthogy elmenjünk külföldre. Egyikünk állása sem volt valami jó, így ez egyaránt tűnt egy kalandnak és egy menekülési útvonalnak. Két lehetőségünk volt, hogy vagy Londonba utazunk, vagy Edinburgh-ba, mivel mind a két helyen éltek barátaink. Edinburgh-t választottuk, amit nem is bántunk meg, mert ugyan mindenki Londonba ment, de nekem Edinburgh sokkal izgalmasabbnak tűnt. Nagyon jól döntöttünk, ott is maradtam tíz és fél évig, aztán tavaly nyáron hazajöttünk, szintén kapcsolati okokból.

Az egyik interjúban azt mondtad, hogy tulajdonképpen a zeneírásnak – meg az egész zenélésnek – a lényege az, hogy ez neked jólesik, és boldoggá tesz téged. El lehet képzelni valami olyan boldogságfaktort, ami egyszer csak annulálja a zeneírást, és abbahagyod?

Persze, biztosan. Én azért úgy gondolom, hogy tudnék enélkül is élni – mint ahogy tudtam is, amikor öt év szünet volt két lemez között. Akkor más volt fontosabb, akkor dolgozni kellett. Akkor az volt, hogy talpon kellett maradni külföldön. Volt olyan, hogy nem volt számítógépem, meg semmilyen hangszerem. Amikor kimentünk, egy bőrönd volt, semmi más. Abban az időszakban az volt az élet, hogy dolgozni kell – és én azt is nagyon élveztem. Az egy nagyon izgalmas, érdekes szakasz volt, olyan munkákat kellett csináljak, amiket korábban nem, és másról szólt az egész, de úgy is teljesnek éreztem az életemet. Utána lassan nyugodtabbá vált minden, ismét lett lehetőségem zenélni is, de én nem tudok úgy alkotni vagy zenélni, hogy zűrzavar van körülöttem – ez csak akkor megy, ha béke van.

Az utolsó kérdés, amit mindenkinek ugyanígy, ebben a formában teszek föl: mit jelent számodra a metal zene, és mit jelent önmagában a zene mint kifejezési eszköz?

Nekem régebben fontosabb volt ez, hogy metalt játszok. Ez volt az, ami leginkább inspirált, és ez a szabadság, ami benne van ebben a zenében. Azt gondoltam, hogy gyakorlatilag bármi belefér. Aztán rájöttem, hogy persze ez nem így van, mert nem fér bele bármi. De még mindig a riff ereje az, ami igazából megdobbantja a szívemet és még mindig ott van bennem ez a szabadságérzet. Mindig ott is lesz, és ezt ennek a műfajnak köszönhetem.

És akkor a másik fele, hogy a zene mit jelent számodra?

Építeni valamit a semmiből, a hangokból. Valami olyat, ami eddig még nem volt. És ez ezért lesz izgalmas. Ez ugyanígy igaz a többi művészeti ágra is, csak nekem a zene megy a legjobban. De ha festeni tudnék, akkor azt is ugyanilyen élvezettel tenném.

Próbáltad?

Próbáltam, de sajnos ahhoz több kell.

Írta: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/