fbpx

Beszámoló a Midgardsblot fesztiválról – 1. rész

Kint voltunk az egyik legkülönlegesebb metalos fesztiválon, a norvég Midgardsblot-on, ami egyszerre zenei, kulturális és viking hagyományőrző fesztivál, mindhárom világ legjobb dolgait kombinálva. A metal.hu hasábjain két részletben fogunk beszámolni erről az igazán sajátos eseményről. Fejes János írása következik, akinek a metalos vallástörténeti blogját olvasásra szívvel ajánljuk! 

Több mint egy hét eltelt, mióta hazaértem Norvégiából, és életem egyik legizgalmasabb kalandjáról, azóta forgatom magamban, hogyan is volna a legjobb megfogalmazni mindazt, amit láttam és tapasztaltam. Először úgy gondoltam, három darabba tagolom a napok mentén a történéseket, majd ezt elvetettem, hiszen a fesztivál előtt és után is egy-egy napot Osloban töltöttem, amely napok eseményei szintén idekívánkoznak. Végül abban maradtam, hogy az ötnapos túra történetét két hosszabb posztban összegzem. Előre is megköszönöm megtisztelő türelmedet, ha végigolvasod minden sorát, a könnyebb befogadhatóság érdekében igyekszem sok képpel díszíteni. Ha útközben megunod, azt is megértem. Lássuk, hogy is volt?

“Nulladik” nap (2019. augusztus 14.)

2019. augusztus 14-én hajnali 1.50-kor felkeltem, majd az esővel tarkított éjszakában kihaladtam a reptérre, könnyű úttal megérkeztem Osloba, és a 19 perces menetidővel az 50 km-es távot legyőző Flytoget vonattal már a belvárosban is voltam 10.00 előtt. A hét évvel ezelőtti emlékeim valódi újraidézése érdekében azonnal felpattantam a metróra és kisiettem a város északi határánál található Sognsvann tóhoz. A tóhoz közel található a Kringsjå Studentby, amelyben magam is laktam 2012 őszén, így a tó szokásos frissítő sétáim és elcsendesüléseim színtereként is funkcionált.

Sognsvann

Fiatal lévén az idő mi más lehetett volna a következő állomásom, ha nem a poklok pokla, a Schweigaards gate 56, vagyis a Helvete üzlet régi épülete. Az épülethez köthető személyek és események valamint azok lecsapódása talán nem érdemel különösebb bemutatást, azonban sokkal fontosabb, hogy a Neseblod Records, amely valamiféleképpen a Helvete jogutódjának tekinthető, 2012 legvégén beköltözött az ikonikus pincehelyiség fölé, ezzel visszaállítva annak régi dics-sötétségét. Mivel igazi zarándokhely, ezért a 12.00-ás nyitáskor már többen vártuk az ajtó feltárulását. Rövid úton kiderült, hogy a csapat majdnem minden tagja a Midgardsblot előtti időt kihasználva jött el ide (esetenként újra), így a telefoncserélgetős-facebookon bejelölgetős-kötelező fényképes kör után új pajtásokkal távoztam a város többi részének újrafelderítésére.

Helvete

A pincébe való lejutás feltétele egy tárgy megvásárlása volt a boltban, amit gyorsan meg is tettem egy signature Neseblod logós sapka képében, jöhet az ősz! Hogy a régi és a kortárs Oslo hangulatát ötvözzem, gyorsan beugrottam egy jó kávéra, a főpályaudvarra, majd folytattam múltidéző túrámat.

Neseblod Rercords (fent) – Espresso House (lent)

Benéztem a régi vasúti pályaudvar ma gasztro-udvarként szolgáló épületébe, majd a környéken sétálva belefutottam egy kortárs utcai szoborba, amely gyanúsan valamiféle ősi sziklarajzolatok új formába öntése volt. Sem a művészt, sem a forrást nem sikerült azóta sem megtalálnom, mégis jól reprezentálja, mennyire él Osloban együtt a régi és az új. Élnék ugyan a gyanúperrel, hogy talán az ekebergi sziklarajzok inspirálhatták az alkotást, mindenesetre a Midgardsblot múltidéző hangulatához igen szépen hozzátett. Alant találtok még egy képet a város központi sétálóutcájáról, a független Norvégia első királyáról elnevezett Karl Johans gate-ról.

A régi pályaudvar (balra fent); az utcai szobor (balra lent); Karl Johans gate (jobbra)

Sorban jöhettek az igazán fontos és szép részek a belvárosból, úgy mint a főpályaudvar előtt álló „vasmacska” vagy a kikötő a városháza előtt, illetve a parlament épülete.

Fentről lefele: a főpályaudvar tigrise, a város polgári kikötője, a parlament

A városnézésben elfáradva 15.00 felé vonatra pattantam, hogy elmenjek Moss-ba, majd onnan újabb pajtásokat szerezve a komppal megérkezzek Hortenbe. Első napomat némi helyi különlegesség (ráksaláta) elfogyasztása és az első nagyobb eső után a Saxon King pubban fejeztem be, ahol a fesztivál hivatalos elő-rendezvénye került elhelyezésre. E jó hangulatú sörözés után izgatottan hajtottam álomra fejemet.

Első nap (2019. augusztus 15.)

A következő reggel igazán finom napsütéssel indult, és kútba esett biciklibérlési tervem után gyalogosan egy jó óra talpalás után meg is érkeztem a fesztivál helyszínére. Az első programok a Midgard Vikingsenter látogatói központjában, annak nagy előadójában kerültek megrendezésre „Mimír Talks” névvel. Alant látható az épület és az előtte álló, a svédországi Rök rúnakő reprodukciója. Figyelmeztetés: sajnos jóval szélesebb volt a programok kínálata, mintsem hogy mindenhol ott tudjak lenni, ezért ne úgy vedd, kedves Olvasó, hogy ez egy teljes körű beszámoló, csupán csak az én szemem által befogott töredék.

Midgard Vikingsenter és a Rök rúnakő reprodukciója

A múzeum szabadtéri részének központját a több mint tíz sírbucka adja, amelyek régészeti feltárása jó harminc éve folyamatosan zajlik (a környék esős időjárása kifejezetten nehézzé teszi a feltárást, de itt is találtak viking kori hajós temetkezést például). A fenséges és nem éppen apró sírhalmok kifejezetten éteri, két világ közötti hangulatot kölcsönöznek a fesztiválnak, amely sátor kempingje a dombok mögött, míg valódi fesztiválterülete a domboktól északra helyezkedik el.

A sírbuckák

Ahogy említettem, a fesztivál programjának egyik felét a Mimír Talks sorozata alkotta. Mimír egyike a skandináv isteneknek, mérhetetlen bölcs, akit végül lefejeznek, de Odin megtartja a fejét és feléleszti, hogy tanácsait továbbra is élvezhesse. Ennek megfelelően kifejezetten sokrétű programot kínáltak a sokszor szemináriumszerű előadások (viking történelem, kultúra, vallás, kortárs odinizmus, régészet, metal, tehát minden mi szemnek-szájnak ingere egy ilyen seregszemlén). A kezdő fellépő Dayal Patterson az úgymond „nagy black metal könyv” szerzője volt, utána lépett volna színpadra Ivar Bjørnson, hogy az Einar Selvik-kel közös projektjükről (Skuggsjá/Hugsjá) beszéljen, de mivel a reptéren érkezését késleltették, ezért Einar ugrott be egyedül, amit a közönség sem bánt. Kicsit hosszabb felvezetés után (hogyan lett zenész, honnan szerzi inspirációját) végre előkapott néhány régi hangszert (kecske szarvából készült kürtöt, helyi lantot) és dalra fakadt. A Völuspá által inspirált tételét a közönség velem együtt majdnem hogy megkönnyezte. Kifejezetten intim és megindító élmény volt, amely valóban egyszeri és megismételhetetlen.

Einar Selvik

Az előadótermet egyébként a Dán Nemzeti Múzeumtól kölcsönzött, a viking régészetet és a természetet egybefogó kárpitcsoport díszítette. Alant egy kép a fesztivál területéről, talán egy ilyen apró képből is jól látszanak a dimenziók: mondhatni családias eseménynek néztünk elébe.

Midgardsblot Metalfestival 2019

16.30-kor végre megnyíltak a kapuk, és komoly biztonsági ellenőrzés után végre birtokba vehette a nagyérdemű Midgardot. Három főbb területre osztották a helyszínt: a Kaupangr névre hallgató kisszínpadot is magába foglaló piactérre, a Fólkvangr hagyományőrző falura, és a Valhalla, tehát a nagyszínpadot is magába foglaló központi térre, ahol a rekonstruált Gildehallen is áll, egyben a közepes színpadot is magában foglalva.

Kaupangr (fent) és Fólkvangr (lent)

17.30-kor a Folket Bortafor Nordavinden egyesült tagjai vezetésével a megjelentek elfoglalták körben a helyüket a nagyszínpad előtti téren a nyitóceremóniára felkészülve. A ceremónia középpontját a Freyr szobor adta, amelyet körbejárva az egyesület tagjai köszöntötték a világtájakat és az azokat tartó törpöket, valamint négy istent, Odint, Thort, Freyrt és Freyat. A hagyományos skandináv hármasság így kiegészült a szerelem és háború istennőjével. Afféle pogány ökumenizmus jegyében a megjelenteket egymás elfogadására és szeretetére buzdították az egyesület tagjai, majd kiemelték, hogy lényegtelen, hogy ki milyen istenhez imádkozik, csak imádkozzék, mert az ima: szeretet.

Ezután faágat valamiféle állati vérbe mártották, Freyr szobrát megkenték vele, ezután pedig a gyülekezet tagjait várták majd egy órán át állandó ritmust verve dobjaikon, hogy aki részesedni kíván a vérből, megtehesse. Ennek megfelelően egész nap ezután vérrel kent arcú emberek között élvezhettük a koncerteket. Ez volna tehát a midgardi (középföldei, az emberek lakhelye a skandináv hitvilágban) véráldozat (blot) amely megadta az alaphangot a következő három napnak.

A nyitóceremónia

A fenti fénykép egyébként remekül illusztrálja a fesztivál méreteit újfent, hiszen a nagyszínpad előtti tér nagyrészt megtelt a rítus idejére. Ezután kezdődhettek a koncertek, az egész fesztivál első fellépője pedig egy helyi értelemben vett szupersztár volt, Kristian Espedal, művésznevén Gaahl és zenekara a WYRD. Nemrég jelentettek meg új lemezt, de Gaahl minden korábbi zenekarának (GorgorothGod Seed) egy-egy nagyobb számát is eljátszották. Így olyan klasszikusokat is hallhattunk, mint a Wound Upon Wound, vagy a záró, elképesztő zúzást magához vonzó Prosperity and Beauty. A ragyogó délutáni napfény ellenére a zenekar tökéletes True Norwegian Black Metal hangulatot teremtett. Most egyszer leírom, és többet nem fogok ezzel foglalkozni: hihetetlen hangminőség jellemezte végig az összes szabadtéri koncertet, komolyan mondom, hogy itthon zárt térben sem sikerül sosem ilyen világos és élettel teli hangzás kialakítani. Méltó kezdés egy méltó fellépőtől. Sosem hittem volna, hogy ezeket a legendás klasszikusokat még valaha fogom pont Gaahl előadásában hallani.

Gaahl’s WYRD

Következett a nap következő nagyszínpados fellépője, a Tormentor egyenesen Magyarországról! Ismerve a Tormentor és vele együtt Csihar Attila hatását a norvég black metal fejlődésére, nem lehet kérdés, miért is fértek bele az idei programba. A ’80-as évek végét idéző színpadképpel fellépő banda a némileg megfogyatkozott közönség ellenére is a maximumot adta, az Anno Domini lemez legjobb dalaival felszántva a színpadot (vagy hogy is kell ezt metalújságíró nyelven mondani…). Le a kalappal, fiúk!

Tormentor

Egy könnyed özönvíz és bőrigázás után következett a nap headlinere, Ivar Bjørnson és Einar Selvik közös koncertje. Akik ismerik a két zenész közös munkáját tudják, hogy a norvég alkotmány 200. születésnapja alkalmából 2014-ben kérték fel őket közös zene írására és felvételére, amely jól reprezentálja a régi és az új Norvégia zenéjét. Így a kettőjük munkájából létrejövő lemezek egyszerre ötvözik a régizene, világzene a metal és ritkásan az elektronika jegyeit. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért mindkettejük fő zenekara, tehát az Enslaved és a Wardruna egy-egy nagyobb klasszikusát is eljátszották (Return to Yggdrasil és Fehu), természetesen némileg áthangszerelve. A teljesen ránktelepedő didergető estében kitisztuló égbolt tökéletes díszletet adott a szintén meglehetősen éteri zenének. Kifogástalan, profi és élő. “Nem is tudok erről többet mondani.”

Processed with VSCO with j5 preset

Folytatása következik!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/