Belső-mongolok Budapesten – Nine Treasures (CHN), Niburta, Kylfingar koncertbeszámoló

nine (3)

Névtelen

Fellépők: Nine Treasures (CH), Niburta, Kylfingar

Helyszín: Dürer kert, Budapest

Időpont: 2017.07.07.

Szerencsére nem igaz az, hogy minél egzotikusabb egy koncert, és minél nagyobb ritkaság lép fel, annál drágább a belépő – július 7-én ingyen lehetett bejutni a Dürer kert középső termébe, ahol fellépett a viking metalos Kylfingar és a folk metalcore Niburta bemelegítése után a Kínából, Belső-Mongóliából érkező, mongol folk metalt játszó Nine Treasures.

Az estére az árhoz és a péntekhez illően nagyon sokan eljöttek, és már a Kylfingar szetjét is meglehetősen sokan megnézték. Már egy ideje nem jelentkezett új anyaggal a kölpényhorda, így egy best of dalcsokrot hallhattunk, kötelező wall of death-tel a Sörtánc alatt, és közönségénekeltetéssel a Helheim közben, a lányok meg megkapták a Kilenc Valkűrt. Jót tett a srácoknak, hogy a keytart samplerre cserélték, könnyebb az énekesnek is az énekre figyelnie, és jobban lehet követni a dallamokat a tisztább hangzásnak köszönhetően. Aki esetleg egyáltalán nem ismerné a zenekart (bár többen miattuk jöttek, ami elég jól mutatja, hogy kialakult már a rajongótáboruk), azt a Finntroll Trollhammaren-jével örvendeztették meg, amiben kicsit sem tűnt fel avatatlan fülnek, hogy az énekes nem svéd. 😀

Másodiknak a hetedik születésnapját ünneplő, és mostanában szerencsére ismét gyakran koncertező (egy hónap alatt háromszor láttam őket tán?) Niburta lépett a színpadra. A szülinapot igyekezték böcsületesen megünnepelni – a bulit alapjáraton a Dürer kert szabadtéri színpadára tervezték, ám az előrejelzés esőt mondott, így a biztonság kedvéért inkább átpakoltak a 041-es terembe, ám így a beígért szülinapi bográcsozás elmaradt.

Nem maradtak viszont el a vendégek – voltak táncoslányok (mármint nem olyanok), és ami még fontosabb, a régi, már kilépett őstag, hegedűs/dudás Németh Anna is vendégzenélt három dalban, így hallhattunk most élőben hegedűt is. Egyaránt hallhattunk dalokat a legutóbbi EP-ről és a debütlemezről is, és azt hiszem, elmondható, hogy mindenki nagyon jól érezte magát – nyakkitörős headbang a Dance of Satyrs alatt, szerelmes összebújás a Nap és Hold-ra, és együttordibálás a Masala-ra.

Végre elérkezett, amire nem titkoltan mindenki várt és kíváncsi volt – színpadra lépett az 5 apró mongol. Kezükbe vették a balalajkát és a lófejes hegedűt (morin khuur), és belecsaptak a metalba. A közönség valami elképesztő bulizásba csapott, és nagyon durva szintű pozitív energiák szabadultak fel. Valószínűleg érezni lehetett azért az elfogyasztott alkoholmennyiséget is, de egyáltalán nem ez volt a buli katalizátora.nine (1)Nem mindennap lát az ember ázsiaikat a színpadon, pláne nem ázsiai metalzenészeket!

Sokunk otthon fotelhallgatta szerintem már egy ideje a nagyon jó, bulis, szép dallamos, de egyben zúzós Nine Treasures zenéjét, de szerintem, legalábbis a magam nevében biztos beszélhetek – álmomban sem gondoltam, hogy látni fogom őket élőben – mindezt annak ellenére, hogy 2013-ban bekerültek a Wacken fesztiválra, és 2016-ban a lengyel Woodstockon is megmutatták egymást.

Egyszerűen az első dalok alatt (na jó, végig) teljességgel hihetetlen volt, hogy én most őket látom, és mindezek az egzotikus hangszerek ott vannak és szólnak a színpadon. Körülöttem is mindenki arcán hasonló érzéseket láttam kiülni – egyszerűen mindenki örült, és imádta, hogy ott van, és ott lehet, és ilyen kurvajó zene szól.

A zenekarról egyébként tökugyanezt lehet elmondani. Ők is végigvigyorogták az egészet, örültek a teltháznak, látták, hogy mindenki teljességgel megőrül a zenére, és együtt izzad és bulizik velük. Megjártak már pár fesztivált és több európai várost is (júniusi turnéjuk alatt bejárták teljes Közép-Európát), de mégis annyira látszott rajtuk, hogy annyira élvezik az európai kirándulást minden percet, és ők is mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, és zenélnek nekünk. Szóval egyszerűen oda-vissza ment a pacsizás, megölelés, összemosolygás.

Elméletileg az új album bemutatóturnéja volt, de nem csak a Wisdom Eyes-ra épült fel a koncert. Elhangzott nyitótételnek a debütalbum címadója, az Arvan Ald Guulin Honshoor, és semmiképp sem maradhatott ki a talán legközismertebb és közkedveltebb sláger, a cunci, bocsánat, a Sonsii. Azért persze az újról is elhangzott a Ten Years meg a címadó Wisdom Eyes, a dalok közt pedig torokénekléssel is szórakoztattak bennünket. Az újalbumos Us a maga melankolikusságával sajnos kicsit leültette a bulit, nem teljesen tartottam jó választásnak ezt a dalt – persze minden setbe kell egy kis leülés, a zenészeknek meg megpihenés, de olyan szinten forrott a hangulat, hogy lehet, csakazértis meg kellett volna inkább nyomni.

A szintén régebbi Tes River’s Hymn és a Fable of Mangas a maguk thrashességével szintén megtette a közönségre a hatását, bár a bulisabb dalok, mint a Nomin Dalai működtek a leginkább. A leges legmozgalmasabb biztosan a zárótétel volt. A zenekar a Black heart lejátszása előttnine (9) felkonferálta, hogy ez sajnos az utolsó dal, viszont nagyon gyors, úgyhogy tessékmá circlepitezni. Circlepiteztünk! És még mekkorát, és milyen jót, igazi népünnepély, táncikálás, elesés-felsegítés, és felszabaduló energiák. Méltó lezárása volt az estének, köszönet a zseniális Nine Treasures-nek!

 

(Setlist: 1. Arvan ald guulin honshoor 2. Nomin dalai 3. Fable of mangas 4. Tes river’s hymn 5. Sonsii 6. Us 7. Ten years 8. Wisdom eyes 9. My hulunboir 10. Praise for fine horse 11. Three years old warrior 12. Black heart)

 

Köszönjük a Dürer kert-nek a szervezést, reméljük, láthatjuk még a Nine Treasures-t! A többi zenekarral pedig találkozunk a Rockmaratonon!

Szöveg: Vica

Fotók: Dani

 

 

 

 

 

 

nine (5)