Ann My Guard

Ezen a héten az új lemezük bemutatására készülő, Ann My Guard érkezik hozzánk a hét zenekara rovatba. A budapesti zenekar első életjelei csaknem 11 éve jelentek meg, és azóta rendületlenül alakul, formálódott a banda, ami 2012-ben nyerte el végső formáját. Az évek alatt megjárták már a külföldi színpadokat és rengeteg tapasztalatot szereztek, most pedig a MOIRA című nagylmezezük jelenik meg a napokban. Ezekről is faggattuk a zenekart, de sok más érdekességet is elárultak nekünk.

A HÉT ZENEKARA: Ann My Guard

MŰFAJ: doll metal, space witch metal, underworld sorceress metal

ALAKULÁS ÉVE: 2007 (2012)

VÁROS: Budapest

 

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Anna: Az, hogy hitelesek maradjunk, és hogy ki tudjuk szakítani az embereket a hétköznapok monoton világából. Szeretnénk valami egyedit letenni az asztalra, mind zenei, mind vizuális téren. Én imádom összekapcsolni ezeket a dolgokat, számomra a művészet nem csupán egy síkon mozog. Mint csapat, pedig úgy tudunk együttműködni, hogy imádunk együtt zenélni, szeretjük, tiszteljük a másikat és mindig ezer százalékot adunk a színpadon.

Krisztián: A pénz.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Anna: Én 18 évesen természetesen híres rocksztár akartam lenni, utána rájöttem, hogy ennek bizony ára van. (És hogy persze rocksztárok csupán elvétve léteznek). „Civilként” is a zeneiparban dolgozom, pont a másik oldalon, így mondhatni belelátok a sztárgyár kulisszái mögé. És őszintén mondhatom, hogy ez nem nekem való. Számomra tényleg az a legideálisabb életcél, hogy magamhoz képest zeneileg és emberileg fejlődjek, mindig legyen lehetőségem alkotni és hogy évről évre egy kicsit feljebb és feljebb léphessek az Ann my Guarddal. Pár évben belül el szeretnénk jutni oda, hogy Európa szinten ismert legyen a nevünk az underground vonalon, illetve folytassuk a turnézást, hogy mindenhol biztonsággal meg tudjunk tölteni kisebb klubokat. Számomra sokkal többet ér az, hogy koncertek után személyesen lemehetek az emberekhez beszélgetni, meghallgassam a gondolataikat a zenénkkel kapcsolatban, minthogy egy arénás buli után a hotel bárjában koccintsak magammal. Egyébként egy nagyadag introvertáltság is szerepet játszik bennem azzal kapcsolatban, hogy amikor leülök alkotni, akkor elsősorban magamnak szerzek örömöt. Ahogy Oscar Wilde mondta: „Az a művész, aki nem pusztán a saját gyönyörűségére alkot, nem tekinthető művésznek”. Én pedig szeretném ezt a bizsergető, túlvilági érzést életem végéig megőrizni. Ebbe pedig senkinek nem engedek beleszólást.

Krisztián: Természetesen a világ meghódítása.

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Anna: Rengeteg kutatómunka előzi meg a dalszövegírást, mivel ókori mítoszokat, irodalmi és történelmi személyeket használok múzsámul a dalszövegeimben, na persze metaforákba, szójátékokba csomagolva. A nagylemezek mindig egy koncepció köré épülnek, a mostani MOIRA is az alvilágba való alámerülést, a démonainkkal való küzdést, az élet-halál végtelen körforgásának szemlélését hivatott magába foglalni.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban?

Anna: Mind a kettő más és más. Szoktam mondani, hogy a Miracle Sound-ban töltöttem életem eddigi legboldogabb napjait, amikor a lemezeink kerültek felvételre. Ugyanakkor rengeteg élmény fűz a turnézáshoz is, olyan kalandjaink voltak az utóbbi időben szerte Európában, hogy abból film is készülhetne.

Norbi: Mindkettőnek más a varázsa, hangulata. Koncerten kapunk visszajelzést arról, amit a stúdióban összeraktunk. Másképp játszik az ember élőben, mint stúdióban. Nem kell annyira koncentrálni a játékra, jön magától. Az egymással való interakció a lényeg, és ha megvan ez az összhang, akkor lesz igazán ütős egy koncert.

Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Krisztián: Mindkét környezet már rég tökéletes, így már nincs már min javítani.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Anna: Én klasszikus fuvola szakon végeztem, tulajdonképpen hosszú évekig klasszikus zenésznek készültem, így számomra olyan zeneszerzők jelentik a fő inspirációt, mint Debussy, Stravinsky, vagy Bartók. Igen, akkor is, amikor például riffet, vagy refrént írok. Ezenkívül óriási Korn rajongó vagyok, nincs más zenekar, akiket jobban tisztelnék és szeretnék. De ott van a női alternatív/grunge vonal a 90-es évekből, a Nightwish, vagy a black metal. Minden jöhet, amiben van misztika, egyedi és leszedi az arcomat, vagy kilő a légüres térbe. Minden másra pedig marad Dolly Parton és Frank Sinatra.

Külföldi koncertek alkalmával milyen tapasztalatokat szereztetek? Akár szervezés, vagy éppen közönséggel kapcsolatban. Másabb az ottani fogadtatás?

Anna: Három éve foglalkozom koncertszervezéssel, szerencsére ezalatt az idő alatt kialakult egy átfogó kapcsolatrendszerem. Egyre több zenekar keres meg, hogy menedzseljem őket, de sajnos annyi időt vesz el a szervezés Ann my Guard fronton, hogy sajnos (még) nem fér bele az időmbe. Rengeteg mindent tudnék mesélni, óriási munka és felelősség egy turnét leszervezni, és ennél nem létezik stresszesebb dolog a világon. De amikor kijutunk és látjuk, hogy mennyire tetszik az embereknek kint is amit csinálunk, akkor mindig rájövök, hogy megérte a sok munka és a fáradozás.

Norbi: Külföldön eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtunk. Azt vettük észre, hogy a mi zenei műfajunkra sokkal nyitottabb, befogadóbb a közönség.

Krisztián: Rengeteg Tapasztalatot, inspirációt, és persze sztorit szereztünk a külföldi turnék alkalmával. Ilyenkor elég jól is tudjuk magunkat érezni, viszont ez rengeteg szervezéssel, stresszel, készülődéssel, munkával jár. Sokkal keményebb feladat, mint itthon játszani. Eddig mindenhol nagyon szerettek minket, főleg Angliában.

Ha jól tudom, 11 éve indult útjára a zenekar. Ám sokszor évekbe telik egy-egy bandánál, mire megtalálják zeneileg a saját hangjukat. Mennyire volt rátok jellemző a kezdetben zenei útkeresés? Hosszabb folyamat volt, vagy egyből ráéreztetek arra, hogy milyen irányba is szeretnétek haladni?

Anna: Hát igen… az első demó 2007-ben látott napvilágot, de hivatalosan 2012-től számolom az Ann my Guard létezését, amikor kijött az első, Preparation című videónk. Előtte erős útkeresés volt, minden téren, illetve nagyon éretlen voltam bármilyen nemű sikerre. Meg úgy egyáltalán bármire. Tulajdonképpen 2015-től indult be a dolog, akkor lettünk így négyen a zenekarban.

Krisztián: Nálunk szerintem ez még mindig változik valamennyire, de ha meghallgatod az első lemezt, ott tisztán lehet hallani hogy az egyik ilyen, a másik olyan. Ehhez képest a legutóbbi anyag már egységesebbnek mondható.

Mire számíthatnak a rajongók az őszi koncertszezonban tőletek? Készültök egy, vagy több klubbulival? Mikor és hova kell ellátogatni, hogy egy jó Ann My Guard buli részesei legyünk?

Anna: Október 26-án a TRIP hajón kerül bemutatásra a lemezünk a Metal Halloween 2018 esemény keretein belül. Hazai klubturnéra pedig január-februárban kerül sor a drága testvérzenekarunk, a Dystopia társaságában. A dátumokat november végén tesszük nyilvánossá, amikor befejeződik a kisebb őszi külföldi körünk.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/