A füstgép mindenkinek kijár! – Alkonost, Rumproof, Niburta, Noamuthen beszámoló

Fellépők: Alkonost (RU), Niburta, Rumproof, NoamutheN

Helyszín: S8 Underground Club, Budapest

Időpont: 2018. április 12.

27867846_1612228002165075_4914616485343656528_n

Kiváló koncerthelyszín és rockclub ez az S8 – jó az elhelyezkedése, 2-es metró, 1-es villamos, Puskás Ferenc  Stadion, szóval könnyen megközelíthető, jó a kialakítása, sokan elférünk a több, egybenyíló teremben, olcsó az ital. Továbbá annak ellenére, hogy megszokhattuk, hogy a kis klubokban sokszor vállalhatatlan hangosítással szólalnak meg a koncertek, az S8 átlaghangzása kimondottan jó, a jobban sikerült koncertek meg egyenesen szépen szólnak.

A tegnap este legfeljebb azért nem lehetett vonzó, mert csütörtök este nem mindenki ér rá koncertezni, viszont aki mégis ellátogatott a pesti klubba, nagyon jó élményekkel térhetett haza. A fantasy metalos NoamutheN nyitotta az estét, és már rájuk is meglehetősen sokan kíváncsiak voltak,  szépen fokozatosan csorogtak befele az emberek. Fantasy metaljukat kellőképp komolyan veszik, sokat adnak a színpadi megjelenésre, szép, az atmoszférát támogató jelmezekben jelennek meg. A zenei része sajnos nem volt ekkora élmény. Le kell szögezni, elég sok jó témát ki lehetett hallani, de sok minden azért sántított is. Alapvetően nagyon „sűrű” a zene, ami persze elkönyvelhető komplexitásnak, kreativitásnak, de élőben leginkább elvesztek a témák, nem lehetett felismerni, hogy mivel mit akarnak kezdeni, nehéz követni, mi minden történik a zenében. Legegyszerűbben az énekesnőre lehetett odafigyelni, akinek a hangját kicsit túlhangosították, bár tisztán énekelt, mégis kicsit túl élesen, már-már bántóan, emellett el is ütött a zenétől, pedig alapvetően tényleg jó, és még jobb élmény, amikor a billentyűs kolléga is megtámogatta egy kis férfi tisztaénekkel.

IMG_2502

Sajnos egész kevés dalban volt igazán fogós, megmaradó téma, és ezen a nem teljesen jó hangosítás sem segített, a helyzetet pedig még az is inkább aranyossá tette, hogy a színpadon alig fértek el. Nyilván ez nem a zenekar hibája volt, de nagyon durván kerülgetnie kellett egymást a tagoknak, kicsit ilyen „out of place” érzés volt bennem egész koncert alatt, egy nagyon törekvő, de saját zenei útját még nem teljesen találó csapatot láthattunk. Mint mondtam, azért el lehetett csípni jó szintitémákat, vagy jó gitártémákat, ha ilyesmikre építenek tovább, és megmarad a lelkesedés, jó is kisülhet belőle!

IMG_2535

Másodikként egy már tökéletesen bejáratott gépezetet láthattunk, fellépett a már oldalunkon is ezerszer bemutatott Rumproof. Az eredetileg Alestorm coverekkel turnézó csapat már egyre inkább a saját dalait játssza, eleinte talán nehéz volt a közönségnek a változáshoz hozzászoknia, de ahogy láttuk, már nem csak a Black Flag in the Sky és a Kalózszív sorait tudta együtt énekelni a publikum, hanem a zenekar „self-titled” dalára, a Rumproofra, és a Blackoutra is ment a tánc, bár az igazi bulit ígyis az Alestorm (Taio Cruz?) Hangover-je indította be. Szimpatikus srácok, nagyszerű kiállással, Máté nagyszerű karizmával, Andris szép hegedűdallamokkal, Péter pedig szép mosollyal rendelkezik 😀 A sok dal alatt nagyon viccesen kért füstgépet is megkapta a csapat a Kalózszív lassúzós dallamaira, amit Máté nagyon viccesen, két versszak között meg is köszönt, a közönség pedig üdvrivlgásban tört ki – áve, áve füstgép! „Ja, dal közben vagyunk?” Standupolás 10/10. Most már igazán jöhetne az album, a fene egyen meg titeket! Yarrr!

Az est utolsó magyar csapata a félig-meddig új felállásban mutatkozó Niburta volt. Az átlagnál most több samplerrel is dolgozó folk core-os csapat újdonságokkal szolgált: új énekesnőt mutattak be: az eddig főként népi formációkban mozgó Kovács Petra azt hiszem, helytállt a Niburta élén, és nagyszerűen sikerült bemutatkozás volt. Nem lehet egyszerű, amikor így bedobnak a mélyvízbe, ráadásul rögtön 3 nyelven is kell énekelned, de egyértelműen helytállt, különleges hangja pedig még további színezetet adott a Niburta zenéjének.

IMG_2895

Pár Niburta dal már azt hiszem, mémesült, így a koncertjeik a közösségi szórakozás egy átlag koncerttől eltérő formáját mutatják (gondolok például a szintén remekül előadott, szlávos Masala-ra). A világítós nagybőgő még mindig marha menőn néz ki a színpadon, bár továbbra is úgy érzem, hogy még ennél hangosabbra is lehetne venni, nem tudom, mennyire lehetséges azt megcsinálni, hogy igazán lehessen hallani a hangját, értékelném. Természetesen az új tagok meg a beugró tagok miatt azért voltak apróbb, szinte észrevehetetlen hibák, de ezeket biztosan kijavítják a közeljövőben – kíváncsian várjuk a Rockmaratonos fellépést!

IMG_3106

Az est nemzetközi vendége az Alkonost volt már csak hátra, mikor a hangulat tetőfokára hágott, így egy fél dalnak azért el kellett ahhoz telnie, hogy a zenekarra kíváncsiak megtalálják az utukat a színpad elé, de onnantól aztán beindult a buli. Először járnak nálunk az oroszok, de valószínűleg nem utoljára, mert az azért egyértelművé vált, hogy voltak, akik csak miattuk érkeztek. A produkció teljesen a helyén volt, legfeljebb az volt kicsit furcsa, hogy a sok dal gerincét adó billentyűtémák csak felvételről mentek, ugyanis jelenleg billentyűs nélkül van a zenekar. Kicsit emiatt hiányérzetünk akadhatott, de a nagyszerű gitárjáték, és Ksenia éneke kárpótolt. Nem tudom, mennyire volt meggyőző a buli azok számára, akik nem ismerték a zenekart, ugyanis egyértelműen túlsúlyban voltak a játszott dalok között az újabbak, amik azt eredményezték, hogy kicsit egybefolyt az egész, mert az újkori dalaik picit egy kaptafára épülnek, vagy legalábbis egy hangulatot árasztanak, és hangszerelésükben is nagyon hasonlóak.

Viszont aki kajálja az ilyesmit, nagyon jól szórakozhatott, lehetett headbangelni, amennyit nem szégyellünk, a hangosítás is jó volt, és a zenekar is biztatta a közönséget, olykor angolul, olykor oroszul, amire néha érkezett is orosz válasz a publikum soraiból. Már második dalként ellőtték a mostani évekből származó legnépszerűbb single-jüket, a Rekát, de azt hiszem, szintén hatalmas öröm övezte a Years Closed By Us-t is („now we wil, play an old school song without me”, mondta Ksenia, majd levonult a színpadról), a Rusalka alatt pedig még a közönség erre fogékony felét is megénekeltették. Szép folkos, blackes egyveleget kaptunk az Alkonosttól, aki bírta még a tempót, biztosan jól szórakozott.

Igazán kellemes estét tudhatunk a hátunk mögött, underground folk metal koncertre járni mindig érdemes, az ember újra találkozik és bulizik rég nem látott arcokkal, a hangulat mindig családias, de a nagyszerű fajtából, és külön öröm, hogyha egy-egy ilyen különlegességnek számító zenekart is meg tud nézni az ember.

Köszönjük az S8-nak!

Beszámoló: Vica

Képek: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/