Aether – In Embers (2019)

ELŐADÓ: Aether
ALBUM: In Embers
SZÁRMAZÁS: Lengyelország
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Melodic death metal
HONLAP https://www.facebook.com/aethermelodeath/
ÉRTÉKELÉS: 9.5/10

Az utóbbi időben megjelent egy pár olyan zenekar albuma, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, és igenis szót kell ejteni róla. Ilyen például az új Amon Amarth is, bár való igaz, nem tegnap jelent meg. Hetek óta ülök a vikingekről szóló cikken, (bocsi) mert akármennyire megkerülhetetlen alkotás, nagyon nehéz értelmes mondatokba foglalni a semmit. Mert hát valljuk be, túl sokat nem lehet hozzáfűzni az albumhoz, jobbára össze lehetne ollózni a korábbi AA cikkekből, csak a főneveket kéne átírni. Ilyenkor szoktam ötletszerzés gyanánt beleszabadulni az internet, és a Youtube végtelen bugyraiba, hogy inspirációt és ötletet szerezzek. Ilyenkor jobbára az underground zenei csatornák aktuális felhozatalát szoktam böngészni tájékozódás és vélemények után. Ekkor futottam bele az UnknownMelodeath csatornán az In Embersbe, a lengyel Aether zenekar első albumába. Nem volt teljesen ismeretlen számomra a banda, mert amikor a semmiből kijött a Tale of Fire EP még 2016-ban, akkor instant a kedvenc dalos playlistemre került, és azóta is gyakran hallgatom. Viszont magát a zenekart különösebben nem követtem, ezért is volt nagy meglepetés, amikor elém került a teljes album. És hát az kell mondjam, hogy az egyetlen reakcióm az album meghallgatása után egy magabiztos és határozott „hűbaze!” volt.


Na de röviden mit is kell tudni erről a zenekarról:
Alapvetően egy nem túl rég, 2015-ben alakult formációról beszélünk Lengyelországból. Az első életjelet a fent említett Tale of Fire EP-vel adták magukról 2016-ban. Azonnal kiderült, hogy nem kispályáznak, ugyanis olyan profi és kiforrott epic- melodic death metalt tekernek, hogy a fejed leesik. Annak ellenére, hogy még nem túl ismertek, nem fukarkodnak a koncertezéssel. Rövid időn belül 40-nél is több hangversenyt rittyentettek, és nem is akármilyeneket. Körbezenélték Lengyelországot és Romániát is. Nem kisebb nevekkel az oldalukon, mint a Batushka, Percival és a Skałd. Ráadásul a 2018-as romániai Celtic Transilvanián headlinerként léptek színpadra, ami azért nem gyenge így kezdésnek.
Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy tök véletlen belefutottam Michał Miluśki-ba, a zenekar énekes-gitáros-frontemberébe egy, a Facebookon működő MDM-mel foglalkozó nemzetközi csoportban. Szóval le is csaptam a lehetőségre, és megérdeklődtem pár dolgot a zenekarral és az albummal kapcsolatban, amire Michał készségesen és segítőkészen állt a rendelkezésemre.


Na de az album….
Szerintem, aki nem vágja, hogy mi is az epic melodeath, az kb. az első fél percben elég részletes példát kap rá. Van itt minden már a legelején. Dallamos riffek, epikus billentyűtémák, és nagyon karakteres hársvokál.  A Golden Eyed Fox egy olyan dal az album legelején, ami össze is foglalja, hogy mire lehet számítani a lemezen.
De ahogy tovább haladunk a dallistán, úgy kapunk egyre nagyobb és nagyobb pofonokat a zenekartól. De olyanokat, hogy a fejed leesik. Alapvetően nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy az Aether feltalálta a spanyol viaszt, de valami elképesztő tehetséggel, és precizitással pakolja egymásba azokat a dolgokat, amik piszok jók tudnak lenni egy melodeath dalban. A Wildfire Within is ilyesmi. Ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, akkor nekem a Wintersun és a Children of Bodom fúziója jutna az eszembe a kezdő riff hallatán. De igazából van, aki foglalkozik ezzel? Az egész dallamvilág és hangszerelés annyira magávalragadó, hogy senkit nem érdekel, ha hasonlít is valamire. Ráadásul az a szóló… Szerintem ez a tökéletes iskolapéldája annak, hogy miként kell felépíteni a hangulatot és az érdeklődést egy dal alatt, aminek a katarzisához egy rövid, de hangzatos szóló vezet. Pörfekt.

De ha már melodikus zenéről beszélünk, akkor a Tale of Fire egy nagyon jó példa rá. Egy kimondottan bólogatós, dallamokban elmerülős középtempós mestermű, ami a billentyű és a szólógitár játéka emel igazán magasra, és tényleg rászolgál az epic jelzőre. Igaz itt is fel lehet fedezni egy kis német melodeath áthallást, de lehet, hogy ezt csak én képzelem bele. Nem szokásom dalról dalra haladni egy kritikában, mert ugye az lenne a lényeg, hogy azokat a számokat emeljük ki, amik meghatározzák az albumot, de itt szinte lehetetlen bármit is kihagyni. Annyira változatos és megújuló minden dal, hogy bűn kihagyni egyet is a felsorolásból.
De egy kis ugrással lépjünk is a Last Battle című számra. Azt hiszen, simán mondhatjuk azt, hogy ez a dal a tökéletes lengyel Wintersun. És ezt a legkevésbé sem negatív jelzőként mondom, hanem a legnagyobb tisztelettel. Mert ez jobb, mint a Wintersun. Az pedig nem gyenge teljesítmény, ha a stílus atyaúristenét nyomod le a saját játékában. Talán itt jön ki legjobban az is, hogy mennyire jól van keverve az album. Tökéletes harmóniában vannak a hangszerek, nem nyom el semmi semmit, nem kattogós kalapálós a dob, nem vinnyog a gitár, nem szorul háttérbe az ének, minden akkor és úgy hallatszik, ahogy kell. Na meg az esetenkénti tiszta ének is pont ott van, ahol lennie kell. Az Amorphisos Insomnia dalban például tökéletes balanszban van a két énektípus. Elég gyakran hallani metalban olyan dalokat, ahol egyaránt van hörgés és tiszta ének is, de ezek jellemzői, hogy elég kontrasztos egymáshoz viszonyítva. Itt valahogy annyira hasonló a hanglejtése és a hangszíne a két éneknek, hogy igazából fel is lehetne cserélni őket, akkor is tökéletesen működne a dal.

Ja, és a lényeget nem is említettem, még ami azért elég sok kérdésre választ adhat. Ugyanis ezek a srácok tényleg nem viccelnek, már csak azért sem, mert olyan neveket kerítettek vendégzenésznek, hogy az külön megér egy misét. Már alapból az, hogy a lemezt a Wintersunból és a Stratovariusból is jól ismert Rolf Pilve dobolta fel. A Wildfire Withinben pedig az Aether Realm énekse, Vincent Jackson vokálozik egy adagot. De hasonlóan jár el a Lux Perpetuaból Rosa Rosiński, Topias Kupiainen (Arion) és  Aneta Sikorska.
Szóval nem is tudom, mivel tudnám még jobban dicsérni ezt az albumot meg úgy az egész bandát. Alapból ki voltam már éhezve egy jó, dallamos, erőteljes melodeath albumra, de arra nem számítottam, hogy ez ennyire betalál. Volt már idén Soilwork, In Flames meg Bodom is, de valahogy egyik sem hozta azt az érzést, amit az Aether. Telitalálat.
Na, és akkor így a végére még olvassátok el azt a kis villám kérdezz-feleleket, amit az énekes frontemberrel, Michał Miluśkiel dumáltunk:

Mikor született meg az Aether gondolata?
Az ötlet, hogy kéne csinálni egy zenekart, az pontosan 4 éve merült fel, 2015 tavaszán. Ekkor kezdtük el írni az első számainkat, kezdve például a Last Battle-lel.

Mire vagy eddig a legbüszkébb, mint zenész, vagy mint zenekartag?
Az albumra természetesen! Na és persze az egész folyamatra, ami a hátterében zajlott. Például az együttműködés Rolf Pilveal a Stratovarius/ Wintersunból, az hogy elutazhattunk Finnországba, és hogy remek szakemberekkel dolgozhattunk a felvételek közben. Ezek hatalmas dolgok nekem!

Mennyire nehéz lehetőségeket találni egy akkora bandával, mint a tiéd?
Piszok nehéz, főleg ha nincs kéznél egy profi manager, aki foglalkozik a dolgaiddal 😀

Hogy zajlik nálatok a dalszerzés?
Nehéz erre válaszolni… ha valakinek van egy ötlete, egy dallama, ami a fejében motoszkál, akkor azt elkezdjük játszani, és agyalni rajta órákig, hogy mit is lehetne kihozni belőle, mire lesz belőle egy perces dallam. Ezt csináljuk minden alkalommal, amíg össze nem áll egy teljes dallá, amivel mindenki elégedett.

Hogy kerültél kapcsolatba a az album grafikáit készítő designerrel?
Fogalmam sincs, már nem is emlékszem De Ő egy nagyon rendes és profi srác. Nagyon képbe van a munkájával és grafikusként is dolgozik fantasy játékok fejlesztésében.

Pár számot újragondoltatok az EP óta. Miért lettek ezek újra felvéve vagy újrakeverve?

Úgy döntöttünk, hogy az egész EP-t újra felvesszük, aminek két oka volt:
Elsősorban, mi nagyon szerettük az EP számait, de képtelenek voltunk meghallgatni őket. Az egész produkció nagyon szarul szólt 😀
Másodsorban pedig a későbbi ötleteink és dalaink nem passzoltak teljesen azokhoz a dalokhoz. Szóval jobbnak láttuk újra felvenni őket, amitől jobban összhangba vannak a többivel.

Köszönjük!

Írta: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/