fbpx

“A Slytract nem csak zene már, hanem az életutam” – Interjú Melegh B. Gáborral, a Slytract frontemberével

Közel hat évnyi kihagyás után hamarosan megjelenik az újjáalakult miskolci Slytract zenekar friss albuma, ennek kapcsán beszélgettünk Melegh B. Gáborral, a banda vezérével. Átfogó interjú következik a múltról, a jelenről, jövőről, beleértve az új albumot, a zenekart ért hatásokról, de megtudhatjuk azt is, miért lehet egy újjáalakulást egy jó szexhez hasonlítani. 

Az interneten nem sok információt találni a zenekarról, el tudnád mesélni a banda megalakulásának rövid történetét?

Május 1. a hivatalos dátum amikorra datáljuk a zenekar megalakulását. A kezdeti tagcseréket követően olyan április – május környékére már alakult ki az a felállás, amelyikkel koncerteztünk, illetve elkészítettük a legelső demot is. Hivatalos dátumként pedig a május 01-et jelöltük meg. Azóta sok tagcsere történt, de Galántay Tamás meg én maradtunk a kezdetektől. Czeglédi Gyula is nagyon régóta (2008 márciusa) velünk van, Bencze Márton pedig – akivel egyébként szintén régóta ismerjük egymást –, az új lemez felvételei után csatlakozott. Az új klipet már vele forgattuk, és minden jel arra utal, hogy kiválóan fogunk együtt dolgozni a jövőben.

Ha jók a megérzéseim, Tamással ti ketten vagytok a zenekar gerince. Ez tényleg így van? És ha igen, ez hogyan néz ki az életben?

Igazából ez valami olyasmi, hogy a Slytractben én nem működöm Tamás nélkül, ő pedig nem működik nélkülem. Ez valahogy így alakult ki. Kölyökként találkoztunk, együtt formálódtunk, együtt csináltuk meg a dolgainkat, amik szerintem magán a zenén is túlmutatnak már. Legalábbis én így gondolom aztán, hogy ő hogy van vele, azt nem tudom. (nevet) Az biztos, hogy ha megírok mondjuk egy riffet, ő azt úgy meg tudja bolondítani egy dobtémával vagy a dalszerkezet átvariálásával, hogy tökéletessé teszi a dalok hatását. Mármint számunkra. Aztán ha ez tetszik másoknak is, annak nagyon örülünk. De azért ne felejtsük el, hogy ha mondjuk nem lenne Gyuszkó, akkor ez a Slytract sem az lenne, ami most, mert az új lemezhez már ő is írt dalokat Tamással. Marci pedig mint azt említettem, már az új lemez rögzítése után csatlakozott, de a próbákra már most hoz olyan basszustémákat, amik irtózatosan jók, meg hát ugye tudjuk, hogy nagyon jó dalszerző, illetve énekes.

Milyen zenei hatások értek a megalakulás előtt és az első időkben? Voltak olyan zenekarok melyek hozzájárultak a banda zenéjének kialakulására?

Emlékszem, hogy rám a Slytract indulásakor az Ektomorf 2004-es Destroy lemeze volt nagy hatással. De nekem a két egyes számú örök nagy idolom közül az egyik – aki ha mondhatom így rátett az útra, és akinek a hatására minden elkezdődött -, Lukács Laci a Tankcsapdából. 15 évesen voltam legelőször Tankcsapda koncerten, végem volt, és nem sokkal rá a nyári munkáért kapott pénzemből pedig meg is vettem az első gitáromat. A másik egyes számú figura, Peter Tägtgren. 2002-ben jött ki a Hypocrisy – Catch 22 lemeze melynek hatására, olyan gondolatok és érzések szabadultak fel bennem, mintha egy új dimenzióba kerültem volna. Egyébként anno miatta akartam én is énekes/gitáros lenni. (nevet) De mindenkinek megvan a saját története. Gyuszkó inkább a metalcore-osabb zenék világából jön, neki a God Forbid egy meghatározó zenekar, de nyilván rá is egy rakás dolog hatott, amit érezni és hallani is a játékában. Tamással, Marcival, mi inkább az extrém vonalról jövünk, amibe minden beletartozik.

 

Az eddigiek alapján kitűnően látszik, hogy óriási a zenei képzettségetek és a profizmusotok. Ez honnan ered? Illetve mennyit szoktatok gyakorolni akár zenekarként, akár külön?

Az elején mindenki járt egy rövid ideig tanárhoz, bár Marci ha jól tudom zenesuliban is tanult. Csellózott az biztos. Én mondjuk a gitártanárnál azt hamar láttam, hogy amit akarok játszani, azt így nem lehet megtanulni, mondhatom úgy is, hogy azt akartam megtanulni, amit nem tanítanak. (nevet) Aztán közben azért rájöttem, illetve rájöttünk, hogy ez nem teljesen így megy, kell azért ehhez az elmélet is, és akkor egyre jobban elkezdtük beleásni magunkat a dolgokba, de kezdetben ezt teljesen magunktól, autodidakta módon tettük. Aztán ha nem volt valami világos, mindig kérdeztünk. Amíg nem volt tiszta. Én egyébként az utóbbi időben, mikor a Slytract is újra elindult (hivatalosan: 2017. június 08.) elmentem ismét egy kiváló zene- és gitártanárhoz, hogy újra felelevenítsem a dolgokat, adott esetben megtanuljam az újdonságokat. A zeneelmélet egyébként is egy fantasztikus dolog: mi hogyan kapcsolódik, mi hogyan működik, de főleg az a legszebb benne, hogy rád van bízva mit hogyan használsz fel, és hogyan alakítod ki a saját stílusodat. A többi része pedig természetesen a gyakorlás éjt nappallá téve. Ráadásul mindig van hová fejlődni. Folyamatosan figyeljük a zenekaron kívülről jövő kritikákat is, leszűrjük amit le kell szűrni, és ha érezzük, hogy valamit nem jól csinálunk vagy tudnánk jobban is csinálni, akkor nem azt az utat választjuk, hogy elhamukázzuk, hanem vagyunk annyira intelligensek mindannyian a zenekarban, hogy belátjuk és változtatunk, illetve jobban odatesszük magunkat. Ez kezdetektől így van, nálunk ez alap.

Egyébként volt olyan, hogy mondjuk kaptatok egy kritikát vagy véleményt a zenei életből vagy egy hozzáértőtől és megfogadtátok?

Mindig is azt csináltuk, amit mi akartunk, szóval olyan sohasem történt, hogy valaki mondta, hogy mondjuk én tanuljak már meg énekelni a hörgés helyett, (egyébként az valóban nem ártana) vagy Tamás ne variálja már túl ennyire a dobokat és akkor azt onnantól úgy csináltuk. Például amikor az első demo elkészült 2006-ban, akkor az arra érkező kritikákat nagyon nagy pofonként éltük meg. Mi úgy voltunk vele, hogy mi egy tök jó demot raktunk le az asztalra, a kritikák alapján viszont nagyon nem volt az. Nem értettük először, hogy mi a baj vele, aztán kicsivel később beláttuk, hogy valóban katasztrófa. (nevet)

Azért azt valljuk be, hogy a második 009 demo és a két album nagy port kavart az underground színtéren, a szaksajtó és a zenei élet egyöntetű véleménye alapján az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező zenekarnak tartottak Titeket, tegyük hozzá jogosan. Ti ezt hogyan láttátok és éltétek meg?

Kazincbarcikán voltunk egy Cadaveres bulin még évekkel ezelőtt és Delcsik Balázzsal (basszusgitár) dumáltam a pultnál, mikor mondta hogy „b**meg ti megmutattátok Miskolcról a sok köcsögnek…” (nevet). Valami ilyesmit mondott. És baromi jól esett. Na hát az ilyenek miatt már biztosan megérte, és hála az égnek ezekből volt sok. De hogy mi ezt hogy éltük meg… Fogalmam sincsen. (nevet) Igazából gőzünk sem volt arról, hogy ezt hogyan kell megélni és hát ebből adódóan próbáltuk a lehető legjobban csinálni, de ez nem mindig sikerült. Megváltoztunk egy kicsit, de leginkább én. Kifelé szerencsére ez nem látszott, de a zenekaron belül sok konfliktus volt, amiknek sokszor én voltam a kiindulópontja, mert a nagy áttörést igazából nem sikerült elérni és a második lemeznél már annyira nagy volt a „beképzelt” nyomás és annyira azt akartam, hogy ez egy óriási siker legyen, hogy átestem a ló másik oldalára. Persze a többiek is a legtöbbet és a legjobbat akarták kihozni az egészből, csak én elmentem egy irreális irányba, túlzottan maximalistává váltam, azt hittem, hogy én csinálom jól és ez rossz dolgokat hozott ki belőlem. De így évekkel később beláttam, hogy mennyire nem viselkedtem megfelelően akkoriban és megtanultam, hogy tudnod kell magad kívülről nézni és reálisan szemlélni. Tehát visszatérve, nagyon jó dolgok történtek velünk akkoriban, de nem mindig tudtam jól megélni. Ettől függetlenül minden úgy van jól, ahogyan van, és a sok szívás meg akadály ellenére fantasztikus éveket tudhatunk magunk mögött.

 

És volt ennek köze ahhoz, hogy úgy döntöttetek, hogy 2012-ben feloszlik a zenekar? Mert ugye akkor nem szünetre mentetek, hanem feloszlottatok.

Igen, illetve a 2011. évi Európa turné után kezdtük úgy érezni, hogy nem nagyon van perspektíva a zenekar előtt. Rengeteg időt, energiát és nem utolsó sorban pénzt tettünk bele a Slytractbe és sokkal kevesebbet tudtunk belőle kivenni. Megmondom őszintén, sokkal jobb eredményekre számítottunk nem csak ismertségben, de anyagilag is, és most ne értsen félre senki, nem meggazdagodni akartunk ebből és mindenkinek külön medencés házat venni – bár az sem lett volna rossz -, hanem hogy legalább a befektetett és a keresett pénz közti különbségek csökkenjenek. Aztán zeneileg is már kezdtünk kicsit megcsömörleni a második lemez után. Úgy akartunk előrébb lépni, hogy próbáltunk mainstreamebbek lenni, de közben azért teljesen hűnek is maradni a Slytracthez. Szóval nagyon fura volt a vízió, úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy akkor és ott hagyjuk abba még mielőtt leamortizáljuk azt, amit addig felépítettünk. Plusz akkor úgy voltunk vele, hogy mindenkinek rendbe kellett tennie a magánéletét is, tehát a fókusz átkerült a civil életre és munkára.

Mi történt veletek a feloszlás utáni időben?

Amikor feloszlott a zenekar, mindenki a munkára koncentrált, de zenével foglalkoztunk a magunk módján, azt sosem hagytuk abba. Nem is fogjuk. Gyuszkó csinálta például a Rise to Ruin formációt Tamással együtt, amelynek egyébként tagja még Zsengellér Szabolcs és Jakab Viktor is. Bury a King címmel készítettek egy lemezt is, ami 2016-ban jött ki. Aztán Tamás külön tanított is még a dobsulijában. Én pedig elkezdtem foglalkozni az elektronikus zenével, több projekt is elindult, akkoriban ez felüdülés volt számomra. Ezt a zenét egyébként a mai napig nagyon szeretem, de hogy csináljam, azt most nem érzem igazán.

Honnan jött az ötlet, hogy indítasz egy elektronikus zenei projektet?

Rengeteget demóztam otthon és amikor vettem fel az új Slytract riffeket, a dalszerzés közben kipróbáltam csomó új dolgot, például új hangzásokat, új dallamokat és hangszereléseket. Így jött képbe az elektronikus műfaj. Aztán egyre jobban elmélyültem benne és egy rakás érdekességet felfedeztem, amit nagyon élveztem. Nyilván ez a Slytract zenéjétől mesze állt, én sem akartam belekeverni, bár azért egy-két elemet már belecsempésztünk a második lemezbe, hogy legyen benne valami új és izgalmas. Hozzáteszem az új album is meg van fűszerezve elektronikával, de sokkal-sokkal kiforrottabb és okosabb formában, mint anno az Existing Unreal lemezen.

Visszatérve az újraalakuláshoz, mi volt a folyamata a dolognak?

A feloszlást követő évek alatt tulajdonképpen tartottuk a kapcsolatot a srácokkal, bár előfordult olyan is, hogy egy évig nem találkoztunk, mert éppen úgy hozta az élet. De igyekeztünk kapcsolatban maradni, és amikor találkoztunk egy koncerten vagy bulin, ugyanonnan folytattuk, mint amikor 2011-ben beszálltunk a turnébuszba: egyből röhögés, ökörködés, stb stb. Közben rengetegen mondták nekünk, hogy miért nem csináljuk tovább a Slytractet, annyira jó volt és ebben vagyunk jók, és akkor valahogy ez tudatosult bennünk is. 2017 májusa volt, amikor Gyuszkó és Tamás próbáltak Budapesten. Én is éppen lent voltam velük a teremben, és Gyuszkó a kezembe nyomta a gitárját, hogy játsszak el Tamással egy Slytract dalt, majd eltoltuk a Nothing Seen Within-t a második lemezről. Kb. hat év után, ez volt az első alkalom, hogy újra együtt játszottunk. Az egész kicsit olyan volt, mint amikor véletlenül összetalálkozol az exeddel egy bulin és szexeltek egy jót, de igazából egyikőtök sem tudja, hogy mi miért történt, de k***a jó volt. Na annyi, hogy mi aztán együtt is maradtunk, és jött a reunion. (nevet)

 

 

Az új album már kész van és április 29-én fog megjelenni “Slytract” címmel. Hogyan alakult a lemez megírásának folyamata?

Igazából a nulláról kellett kezdeni, mivel a második album után már nem nagyon hoztunk össze új témákat, azokat csak 2017 júniusa után kezdtünk írni. Megcsináltuk a demokat, és 2018 februárjában már fel is vettük az új lemezt Budapesten, a ReAmp stúdióban. Nagyon gyorsan elkészültek a dalok. Dőlt belőlünk az ihlet, baromi élvezetes időszak volt. Most 2019 áprilisa van, és még nincs 2 éve, hogy megtörtént a reunion, de hamarosan megjelenik a lemez 12 vadonatúj dallal, már kijött egy videoklip, egy lyric video, és júniusban lemezbemutató a Cannibal Corpse vendégeként az A38 Hajón. Igaz 0-24 „munka” ez, de úgy érzem stabilan állíthatjuk, hogy nagyon rövid, rekordidő alatt valósítottuk meg a terveinket.

Ehhez gondolom hozzátartozott az a kérdés is, hogy ki fogja keverni az új lemezt. Őszintén, hogy a francba jött, hogy Mick Kenney-vel dolgozzatok együtt? És mit szólt az anyaghoz?

Tamással ismerik egymást korábbról, ő vette fel Mickkel (Anaal Nathrakh) a kapcsolatot, pontosabban vele is, mert a vendégzenészeket is jóformán ő szervezte be. Visszatérve, amikor Tamás elküldte neki az anyagot, csak annyit írt vissza, hogy „Sweet”. (nevet) Nyilván Mick annyira „nem foglalkozik” ezekkel a dolgokkal, de az is igaz, hogy ha valami nem tetszik neki, azt nem fogja elvállalni. Szóval ez is egy elismerés.

Ha a munkásságotokat nézed, akkor ez a korong egy fejlődési folyamat része vagy egy merőben más és új Slytract-ről kell most már beszélnünk?

Én azt szoktam erre mondani – és ehhez kellettek az elmúlt évek tapasztalatai -, hogy a Slytract nem csak zene már, hanem az életutam. Benne van a múltam, a jelenem és ha lesz Slytract ha nem, de már a jövőm is, mivel kihat rá. Ez egy közös, mindenre kiható pont ha úgy tetszik. Kicsit hülyén hangzik, de vegyünk például egy jól meghatározható konkrétumot. A szüleimet, akik tulajdonképpen a világra hoztak. Ők nem tudták soha, hogy lesz majd egyszer egy Slytract, de azzal, hogy hatással voltak az életemre, így ők is óhatatlanul a részeseivé váltak az egész dolognak. Szóval a Slytractben minden benne van. Minden. A barátok, a kudarcok, a sikerek, a csajok, az exek, a bulik, a munkahelyek, a publikus és nem publikus dolgok, minden emlék, minden illat, minden dejavu, és az is, hogy itt ülünk, beszélgetünk és közben narancslevet iszogatunk. Minden kapcsolódik egymáshoz és minden alakítja a dolgokat körülöttünk. Részben az új lemez szövegvilága is ezt testesíti meg.

Tehát erről is szól a lemez? A mondanivaló és a szövegek ezt adják vissza?

Igen, pontosan. Vannak dalok, amelyek erre utalnak, de mindegyik mélyebb mondanivalóval bír. Ezúttal sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem, vagy fektettünk a szövegekre. A ’Silence’, a ’Glass’ vagy a ’Colony’ mind kedvencek. Mondjuk van más jellegű szövegtéma is, az ’Acid’ pont azt feszegeti, hogy szex közben mennyire a másik rabja vagy, mennyire kiszolgáljátok egymást, ugyanakkor mennyire jó mocskosnak és primitívnek lenni. De van egy csomó egyéb téma is, szóval meg kell venni a lemezt és el lehet olvasni a szövegeket. (nevet)

És ez a lefestett érzés végigkíséri az albumot? Mert én vallom, hogy a legértékesebb lemezeknek mindig van egy sajátos atmoszférája, egy érzése, ami jobb esetben elkíséri a hallgatót a lemez elejétől a végéig. Ez ennél a lemeznél is megvan?

Teljesen, legalábbis szerintünk. Ez talán azért is van, mert a komplett anyagot meg tudtuk írni fél év alatt, nem az volt, hogy évekig húzódott és különböző atmoszférájú dalok születtek. Ez az egész teljesen egyben van, ilyet lehet nem is leszünk képesek csinálni. Tényleg nem tudom, hogy csináltuk meg ezt a lemezt, és ezt komolyan mondom. (nevet)

Már kijött a Son és a Colony az új albumról, hasonló dalokra számítsunk vagy lesz még meglepetés?

Igen, videoklip a ’Son’ című dalra készült, aztán jött ki a ’Colony’ egy szöveges videóval. Kicsit hezitáltunk, mert a szöveges videót eredetileg egy másik dalra (’Tears’) akartuk csinálni. Gyuszkó hozta a dalt, de mivel direktebb, riffelősebb track, maradtunk a Colonynál, mert másabb, mint az eddigiek. Sokkal lassabb, hosszabb – majdnem 6 perces – van benne egy kis elektronika is, meg ugye egy zongoraszóló, amelyet egy ausztrál lány, Misstiq hozott. Úgy gondolom – legalábbis remélem – hogy aki hallani fogja a lemezt, annak tetszeni fog, mert minden van rajta. Az utolsó dal például olyan, mintha egy filmzenét hallgatnál. Több ismerősöm is, aki alapvetően nem szereti a durva zenét, ezt a tracket kifejezetten jól fogadta és tetszett neki. Nem is értették, mit keres a lemezen. (nevet) Szóval nem egy egyhangú, szürke valami az új Slytract, bár ezt a korábbiakra sem mondanám. Tartogat bőven meglepetéseket, az biztos.

A Son dalban ugye Knapp Oszi, a Colony esetében pedig Misstiq működött közre. Hogy jöttek ezek a kollaborációk? Lesz még hasonló az albumon?

Jóformán mindenkit Tamás szervezett be, neki köszönhetjük a közreműködéseket. Az említett vendégzenészek mellett szerepel még Jakab Viktor, aki korábban a zenekar basszusgitárosa is volt. A ’Glass’ című dalban pedig Kátai Tamás (Thy Catafalque) játszik egy brutálisan jó szinti-témát, óriási hangulatot tett a dalhoz, rettenetesen örülök, hogy ez így alakult.

És mik a terveitek rövidebb és hosszabb távon? Tervezek turnét a lemez megjelenése után?

Június 10-én lesz a lemezbemutató az A38 Hajón a Cannibal Corpse vendégeként. Tulajdonképpen 2 nap híján ez pontosan 2 évet jelent a reunion óta. Szóval most egy időszak lezárul. Biztosan pihenünk majd egy kicsit és nem esünk bele abba a hibába, mint az Explanation:Unknown után 2008-ban, hogy akkor most aztán ha beledöglünk is, de megyünk ész nélkül. Mert az a kreativitás és egy csomó minden rovására megy. A magunk tempójában, a magunk felfogásában csináljuk tovább, mert a zene az, ami számít, a többi pedig jön magától. Mindenképpen ez a mentalitás. Egyébként baromira várom már, hogy kipróbáljunk új dolgokat így négyen, ezzel a felállással.

Volt vagy lesz mostanában olyan lemezmegjelenés, amire felkaptad a fejed vagy kifejezetten vársz?

Az új Tankcsapda lemez nyilván, úgy tudom októberben jön, de lesz Hypocrisy is, ha minden igaz, bár Peter a közösségi oldalán januárban egy kép mellé azt írta, hogy „Last album”. Azóta kicsit szomorú vagyok, remélem csak elgépelt valamit. (nevet) Egyébként az új Misery Index teljesen kikészített, nagyon jó lemez lett, régen ütött már nálam ekkorát bármi. De várom az új Rammsteint is, az új dal nagyon bejött. Mindig is tetszett a cinikus és szókimondó stílusuk. Jó nagyon az új Abbath klip is, és pont ma vettem meg az Vltimas (David Vincent, Flo Mounier és Blasphemer közös munkája) debütáló albumát. Ötös.

Lesz az évben olyan koncert, amire mindenképpen el fogsz menni?

A júniusi Slipknotra (VOLT) és a júliusi Rammsteinra (Prága) már megvan a jegy. A többi még alakul, kisebb-nagyobb bulikra el szoktunk menni. Lesz egy csomó jó esemény itthon is, a Rockmaratonra jó lenne lenézni, csomó banda fellép, aki érdekel.

Ugye június 10-én lesz a lemezbemutató koncertetek az A38 hajón, és nem más előtt fogtok fellépni, mint a legendás Cannibal Corpse előtt. Várjátok?

Az nem is kifejezés. Gondolhatod. Baromi nagy megtiszteltetés, hogy a klip megjelenése után nem sokkal már érkezett is a felkérés. Óriási hálával és köszönettel tartozunk ezért a Concerto Musicnak. Ez már önmagában egy hatalmas elismerése a munkánknak, és ennek úgy gondolom nem csak szakmai, hanem emberi oldala is van. Egyszerűen baromi jól esett. Ami a koncertet illeti, bivaly buli lesz, várunk mindenkit!

A 2019. június 10-i Cannibal Corpse, Slytract koncert eseményét ide kattintva éritek el.

Készítette: Bányai Gábor “Bányu”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/