Aki nyitott füllel és figyelő szemekkel járja a honi fesztiválokat, koncerteket, ne adj isten még szereti is a kísérletezős / instrumentális metal zenéket, az nagy valószínűséggel már találkozhatott a Pozvakowski nevével. A srácok nem ma kezdték az ipart, több gyakorlat / tapasztalat van bennük, mint azt bárki gondolná, 7 nagylemez, számtalan koncert tarkítja a Pozva-életutat. Darvas Ádám gitárossal a februárban megjelent új album, a Rapid kapcsán beszélgettünk.

Üdvözletem! Kezdjük a legfrissebb dologgal – kint van a legújabb anyagotok, a Rapid. Volt egy lemezbemutató a Magyar Zene Házában, ahol már vinylen meg lehetett vásárolni. Milyenek az eddigi reakciók? Ti mennyire vagytok elégedettek vele?

Nekünk nagyon jól esett és valóban meglepett minket, hogy rengetegen vásároltak vinyl-t, CD-ket, pólókat a koncert után. Jó volt látni, hogy számunkra ismeretlen emberek a lemezünkkel a hónuk alatt beszélgetnek. Egy ismerősöm mesélte, hogy a koncert után átmentek egy belvárosi kocsmába, és egy olyan asztaltársaság jött össze, ahol mindenkinél volt egy-egy új pozva vinyl.

Negatív kritikák amúgy sem jutnak el hozzánk, ez nyilván nem jelenti azt, hogy ne lennének, csak mi nem tudunk róla. Nem tudom hogyan hatna ránk, de én állítom, hogy nagyjából sehogy. Sokkal fontosabb, hogy mi elégedettek vagyunk vele. Ez az anyag az legutóbbi évek lenyomata, ezek vagyunk mi 2026-ban.

A Pozva-életvonalon ez már a 9. kiadványotok és ez a 7. nagylemez. A Sinus és a Rapid között eltelt 24 év. Ez nagy idő és rengeteg történet. Miben változtatok a korai évekhez képest?

Bár egyáltalán nem biztos, hogy látszik vagy hallatszik, de magabiztosabban fogjuk a hangszert. Ez nem feltétlenül a tényleges hangszeres tudást jelenti (dehogynem), egyszerűen jobban meg tudjuk valósítani az elképzeléseinket, ismerjük a soundunkat, ismerjük a korlátjainkat, egymás korlátait. Ugyanakkor abban szerintem szinte semmit nem változtunk, hogy hogyan tekintünk a zene és önkifejezés kapcsolatának nagy egészére.

És hogyan tekintetek rá?

Ez röviden annyi, hogy tényleg minden pillanatban úgy és azt játsszuk, ahogy és ami nekünk jól esik. Nem érdekel bennünket, hogy mást mit gondol, vagy hogyan lenne célszerű… Én sosem tanultam zeneelméletet, imádom a zenét, mindenfélét, de bevallom, hogy még a húrok nevét sem tudom, nemhogy bármelyik akkordét.

Milyen szinten alakult át az a zenei világ és az a közeg, ami körülvesz és amiben alkottok?

A zene továbbra is zene. Nem gondolom, hogy eljátszottak már mindent, pontosabban nem gondolom jobban ezt, mint 25 éve gondoltam. A közeg viszont teljesen más. Facebook, sőt myspace előtti zenekar vagyunk. Az első Európa-turnénkat Rupaszov (Rupaszov Tamás – Trottel Records – a szerk.) szervezte 2003-ban, telefonon és faxon. Szóval ennyire alakult át.

Hogyan lehet egy állandó zenei progressziót fenntartani?

Mi nem progressziónak fogjuk fel. Abban az értelemben biztosan nem, hogy nem a „fejlődés” a fő attribútum az idővonalunkon. Dalokat írunk. Mindig másmilyent. Ezek egymástól különálló egységek. Az Első c. dalt a Sinus-ról akár most is írhattuk volna, de megírtuk akkor, amikor először próbáltunk együtt, 2000-ben. Nyilván vannak olyan dolgok, amiket ma már máshogy látunk, másfelé kanyarítanánk, de megtörtént a múltban, bezáródott abba az időpillanatba, amikor azt mondtuk, hogy ez most kész.

Mi szükséges ahhoz, hogy egy honi csapat áttörjön egy bizonyos ingerküszöböt? Ergo naggyá és ismertebbé váljon.

Gőzöm sincs, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy ez egyáltalán fontos. Sok olyan zenét hallgatok a mai napig, akiket a kutya sem hallgat, de soha nem éreztem azt, hogy nekik híresebbé, naggyá kellett volna válniuk.

Ilyen életmű és zenekari attitűd esetén már beszélhetünk bevett rutinokról. Van-e tervben, hogy az új albummal kisebb turnéra induljatok a környező országokban?

Jövő nyáron megyünk, ezen épp dolgozunk. Ez sem olyan egyszerű már, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. Akkor csak elhatározás, néhány email és bizonyos fokú türelem kellett hozzá.

Hogyha igen, ezt melyik banda társaságában csinálnátok meg ezt szívesen?

Szeretjük, ha más zenei felfogás mentén működik a társzenekar. Voltak ennek egészen kivételes és jól működő példái a múltban. Mondjuk, jobban belegondolva eleve nem hasonlít ránk senki.

A Popkontroll és Barion Records-on kívűl nem tudok kiadóról, ami támogatott volna titeket kiadások szempontjából. Ez tudatosan zajlott, hogy kb. mindent DIY csináltok, a külföldi turnékat is vagy így hozta a sors?

Bármilyen records logóját is tettük egy-egy lemezre, a zenekar végig 100% DIY mind a mai napig. Mindent magunk csináltunk. Például azt is, hogy kitaláltunk nemlétező kiadókat…

Képek: Tóth Masa

Nézzük a Rapid-ot. Hogy jött meg hozzá az ihlet? Valakinek kipattant a fejéből, hogy csináljunk egy újabb lemezt, mert összegyűlt annyi anyag vagy ez mindig közös munka?

Közös munka, lassan alkotunk. Sok dal megy a kukába, de tavaly októberre elértük azt a pontot, hogy ez az öt dal egy egységes koncepcióban átadható, itt hagyható az utókornak.

Ezek az új számok több impulzív érzés vagy gondolat mentén haladnak vagy csupán mindnek a központi témája a mozdulat – az, hogy gyors / dinamikus legyen, mint a borítón látható kutyus?

Valóban a mozgás, illetve a sebesség volt a központi elem, ezt járja körül a lemez, de ennek kibontása nem szorítkozik kizárólag a kézzelfogható fizikai térben való haladásra, vagy a dalok sebességére, ennél jóval absztraktabb síkokon értelmeződik. Idővel abban is biztos voltam, hogy fekete alapon kell megjeleníteni ezt. Agaras gazdiként pedig nem volt kérdés, hogy mi legyen a főszereplő totemállat.

Érdekeség, hogy vizuális alkotás terén a rend és káosz tengelyen Szeredivel a spektrum két legszélső pontján állunk. Ennek tudható be a borító mérnökien letisztult világa. A sáv – ha akarom – az első demónk borítójának egy motívumára is emlékeztethet, a vörös pedig könnyedén megfejthető, ha valaki ellátogat egy koncertünkre. 

A Rapidot egy Szenteshez közeli helyen rögzítettétek, az Antal-tónál egy jurtában. Honnan jött ez az ötlet, hogy egy ilyen különleges helyszínen legyenek felvéve a dalok?

Nekünk annyi volt a fontos, hogy elvonulhassunk és a saját tempónkban, zavaró tényezők és korlátok nélkül játszhassuk fel a dalokat, egy olyan helyen, ahol el lehet kapni a hangzásunkat. A szakemberek azt mondták, hogy erre egy jurta tökéletesen megfelel. Elhittük, és igazuk is volt.

Vasvári Gyula (Perihelion) volt a lemez hangmérnöke. Vele hogyan és mikor ismerkedtetek meg?

Egy közös ismerősön keresztül meme-eket küldözgettünk egymásnak messengeren, de a személyes találkozásra nagyjából egy év múlva került csak sor, az egyik Fekete Zaj Osztálykiránduláson. Ittunk unicumot, és megbeszéltünk MINDENT. Azóta rengeteget koncerteztünk és turnéztunk együtt, barátság van a két zenekar között.

Tisztelem őt, hogy soha nem érdekelte, ki, mit gondol a zenéjéről, a munkáiról.

Mindent egyben vettetek fel, élőben? Ezt régóta alkalmazzátok? Mennyi idő volt az utómunka?

Igen, mindig egyben vettük fel a dalainkat. A korábbiakhoz képest viszont még egy lépést tettünk abba az irányba, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgot. Lebaszva az erősítők, hangfalak, dobok, nincs füles, nincs vonalban senki, üvölt minden. Néhány plusz sávot még felment, de nincs korrigálás, tologatás, editálgatás. Az utómunkánál a hangszerek karakterének belövésével és egymáshoz való viszonyának, egyensúlyának megtalálásával ment el néhány hét.

Van, hogy a vizuális oldal hamarabb realizálódik, mint a zenétek, vagy az mindig a helyszínen a performanszaitok során születik meg improvizatív / kísérleti módon?

A hozzáadott vizuális tartalom mindig a koncerten, ott és akkor születik, és hal is meg. Minden egyes koncert egy once in a lifetime experience…

A mozgókép rezonál / reagál a hangra. Fordítsuk meg: volt-e már olyan ötlet, hogy legyen egy hosszabb, mondjuk bő órányi lélegzetételű experimentális filmanyag és ti erre reflektálva írnátok meg a zenéjét?

Nem. A zene van először. A zene egy szigorú keret, arra reagál a vetítés. A vetítés sajátossága, hogy esetleges, a pillanatban születik és ennél fogva megismételhetetlen. Visszafelé nem tud működni.

A KTL azaz a Kindertotenlieder, a The Phantom Carriage-nek elkészítette anno az OST-jét. Ha lenne felkérés, milyen filmnek a zenéjét valósítanátok meg?

Folyamatosan és rendszeresen megvalósítjuk filmek zenéjét. Ha kérik az alkotók, ha nem…

Mit hoz a jövő?

26 év után isten bizony nem szővünk távoli terveket, korábban sem volt ránk jellemző az ilyesmi. Mindenhova elmegyünk koncertezni, (értsd.: MINDENHOVA), ahova hívnak minket.  

Mit jelent számotokra a zene és a Pozvakowski?

A zene a legjobb dolog, ami az emberiséggel történt. Pont. A pozvakowski pedig az, amit mi ehhez a kurvanagy csodálatos univerzumhoz még hozzá tudunk tenni.

Fotó: Domokos Attila

Köszönöm az interjút. A srácokat most szombaton a Szimpla Kertben lehet élőben megtekinteni, a belépés ingyenes.

Írta: MZ