A metal életigenlő oldala – Amon Amarth, Trivium koncerten jártunk

Nem mentem túlzottan hatalmas elvárásokkal az Amon Amarth koncertjére 2019. június 12-én, simán csak tudtam, hogy egy jó buliban lesz részem, bármi történjen is. A Triviumot hallomásból ismerem, egy-két dalt el is tudok dúdolni, az Amon Amarthot talán négyszer láttam, és tudtam, milyen showt képesek kerekíteni. Viszont arra, hogy ennyire jó élményekkel térek haza, őszintén szólva nem számítottam.

A Trackben, open air helyszín révén, minden hangos bulinak véget kell érnie este 10-kor, úgyhogy a koncerteket is úgy kell megszervezni, hogy ne legyen csorba sem a zenekarok játékidejében, és ne is kezdődjön matinéidőben a program, úgyhogy erre az estére csak két fellépőt kaptunk – az amerikai Triviumot és a svéd Amon Amarthot. Nagyon pontos kezdéssel csaptak a húrok közé az “előzenekar” tagjai, akik közül volt, aki maga is Amon Amarth pólót viselt – igazán szép gesztus! (Vagy nem volt már tiszta ruhája, csak a mörcs).

Már itt hatalmas pacsi jár a közönségnek, az első pillanattól az utolsóig nagyon aktívak voltak a koncerten. A Triviumnak nem kellett külön kérlelni őket, az első dal körülbelül második felétől egészen a buli végéig ment az önmagát gerjesztő pogó, amikor pedig a zenekar kérte fel a srácokat egy jó kis circle pitre, az eleinte kinyíló kör hirtelen háromszorosára duzzadt, és egy igazán nagy pitet nyitottak már ebben a kora délutáninak tűnő időben. Ez is, meg még sok más faktor is rásegített arra, hogy abszolút fesztivál-fíling alakuljon ki – tűző nap, meleg, de a színpad előtt árnyék, mindenféle hiányos öltözetű mosolygós emberek, és príma zene.

A hangosítás a hely adottságaihoz mérten príma volt, a srácok nem csak tolták a kötelezőt, hanem élvezték is a bulit, próbáltak kommunikálni is a közönséggel, akkor is, ha ez csak egy-egy tekintet, vagy nyelvöltés volt – a rajongóknak sokat jelentett. Az énekes pedig, sok más metal frontemberrel ellentétben a tipikus “What’s up, motherfuckers” helyett a “What’s up friends” kérdést tette fel, vagy a “Move, my friends” szavakkal kérte fel a nagyérdeműt egy kis mozgásra, amit az tényleg minden  alkalommal becsületesen elvégzett, sőt, még túl is teljesített. Működött ez a circle pitben és a felugrós játékban is, amit le is videóztunk, de az első löket után nem múlt el dal pogó nélkül. Ehhez a feelgood zenéhez talán még jobban is illett a napsütés, mint az este és a sötét…

Hatalmas pozitív energiabomba volt az egész, előzenekari státuszban ahogy illik, egy igazán jó kis dalválogatást hoztak, igyekeztek minden korongot elővenni, és a legjobb dalokat kiválogatni, úgyhogy a végére már mindenki együtt énekelt. Tovább növelte a lelkesedésünket irántuk a megannyi magyar szó, kellemes volt hallani a “Jó estét, Budapest, hocs vacstok?” szavakat, amerikaiakhoz képest meglepően akcentusmentesen és kimondottan szép akcentussal. Persze ha egy szót sem szóltak volna, akkor sem lett volna kevésbé jó a buli, ritkán lenni közönséget és bandát ennyire együtt mozogni, még a mögöttem álló Burzum-pólós lány is rázta a fejét…

Egy ügyes átpakolás után berobbantak a vikingek, igazán impozáns színpadképpel, és rögtön hatalmas adak pirókkal. Az, hogy az Amon Amarth tudja, hogyan kell egy sima színpadi zenélésből igazi showt és bulit csinálni, az nem kifejezés. Megannyi pluszelemet hoztak a színpadra az anno MySpace-ről szinkronheadbangerekként elhíresült észak fiai (érdekes belegondolni, hogy a közönség soraiban voltak olyanok is, akik kb. akkor születtek, amikor a MySpace éppen a csúcson volt…), voltak itt igazi harcosnak, katonának beöltözött “biodíszletek”, égő hatalmas rúnajelek (utána nagyon szépen, pontosan, szakszerűen eloltva), meg möjmöj, mármint Thor kalapácsa, ahogy az illik.

Szerencsére a közönség aktivitása itt is folytatódott, nagyon sokan voltunk a Trackben, de persze olyan kezdésre, mint a The Pursuit of Vikings és Deceiver of the Gods páros, nem lehetett nem megmozdulni, vagy legalábbis nosztalgiázni. Sajnos egyébként, ha már a dalokat említjük, egy korábbi setlisthez képest minket “megfosztottak” egy Cry of the Black Birds-től és War of the Gods-tól, de hát you cannot have your cake and eat it too, ahogy az angol mondaná, tehát mindent azért nem lehet… Pedig 21.50-kor ért véget a buli, úgyhogy két dal még pont belefért volna, de egy biztos. Volt azonban Legend of a Banished Man a The Avengerről még az előző évezredből, ami minden bizonnyal hatalmas örömet okozott a régisulis fanoknak (ó, ha egyszer hallhatnám élőben a The Last with Pagan Blood-ot is!!!). Persze volt egyéb sok más finomság is, engem például olyan jó vikingesen meghatott a két tüzes dal, az Asator és főként a Death in Fire, számomra ezek jelentik az igazi Amon Amarthot. Bár táncolni meg igazán az As Loke Falls-ra lehet, ami meg bizonyos pontokon szinte már az Iron Maiden gitármegoldásaira emlékeztet, ami szerintem egy pozitívum!

A tülköket lóbáló Ragnar Lothbrok cosplayesek szintén nagyon megőrültek az új albumos, de szintén elég klasszik-AA The Raven’s Flight-ra, vagy éppen az inkább csak döngölős, nem annyira dallamos, de koncerten ütni tudó Shield Wall-ra. Egyébként kimondottan barátságos pogó volt, szerencsére a sok piró és tökkkkéletes fények miatt látni is lehetett a közönségben, és az emberek egyértelműen végig nagyon vigyáztak egymásra, szóval riszpekt.

Mennyire jó érzés lehet úgy svédnek lenni, hogy te csak előadod az őseid kultúrájának egy megzenésített szeletkéjét, valami olyat, amiről tudod, hogy a tiéd, esetlegesen büszke vagy rá, és arra, hogy ismered, és emberek ezrei őrülnek meg rá, sőt,  mi több, a viking téma egész konkrétan az egyik legmenőbb dolog ma a metalosok között… Azért nem rossz dolog ezt képviselni!

A hang bár tökéletes nem volt, néha picit ide-oda hullámzott, ettől függetlenül is egy hatalmas show és élvezetes koncert volt az egész, amit még olyanok is tudnak élvezni, akiknek esetleg nem a dallamos death metal a kedvenc műfajuk, mert a fogós témák jó körítéssel ellátva egyszerűen működnek és kész – bár szerintem aznap a Barba Negra Trackben több ezren bizony igazi Amon Amarth rajongók voltunk. Én személy szerint mostmár Trivium is.

Bármikor újra!

Köszönjük szépen a Hammer Concerts-nek!

Írta: Vica

Fényképezte: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/