Mint arról korábban már beszámoltunk, június 12-én jelenik meg a Balashtoth első nagylemeze, az Equation II – The Antithesis of Life and Free Will. A debütáló album három kiadó együttműködésében lát napvilágot: Balázs saját kiadója, a Not-Even-Music mellett a magyar Metal Ör Die Records és a román Pest Records is közreműködik a megjelenésben. Megkértük Balázs hogy először meséljen az Equation II: The Antithesis of Life and Free Will lemezről általában, majd a dalokról egyenként.



Először további EP-kben gondolkodtam, de a Metal Ör Die és Pest Records-szal való együttműködés lehetősége inkább a nagylemez felé lökött. A korábbi két EP-n (Anti-Life 2023 és Equation 2024), a DC Comics féle anti-life equation (életellenes egyenlet) képletéből is maradt még pár formula, amit nem használtam a dalokban, így adta magát, hogy folytassam a koncepciót. Az első lemezem így -fura mód- az Equation II címet kapta. Zeneileg a koncepció ugyanaz volt, mint az EP-ken, hogy a melodic death metal stílust közelítsem a lehető legtöbb irányból. Ezzel persze eléggé kicsesztem magammal a keveréshez érve, de úgy gondolom sikerült az elképzelés megvalósítása.
Fontosank tartom elmondani, hogy bár minden dalt én írtam, ez nem egy szólólemez, illetve nem egy gitár(hős) lemez – ez utóbbihoz kevés is lennék. A Balashtoth egy kétszemélyes projectté nőtte ki magát, ahol a japán Deathmetalvoicer éppen olyan fontos tag, mint én.

Ps: A lemez összes dalát a matematikai képletek angol elnevezésével kell kimondani, tehát And Fear and Despair, vagy Divided by Misunderstanding stb.

+Fear + Despair

Ez a leggyorsabb dal a lemezen, egy 280 bpm-es thrash támadás. A legtechnikásabb dal is egyben, a gyors tuka-tuka tempóban még egy hangsúlyfordulás is van elrejtve. A kedvenc gitárszólóm mindenképpen a + Fear + Despairé. A középrész döngölése pedig biztos vagyok benne, hogy koncerten is jól működne.
Szövegileg az első EP Omega dalának folytatása. Ott hagytuk abba, hogy a világ pénzügyi/technológiai vezetői mivel jódolgukban nem tudtak mit csinálni jeleket küldtek az űrbe, és akaratukon kívül egy istenszerű lény érkezett, aki gondolkodás nélkül terraformálásban kezdett, amivel globális apokalipszist okozott. Ez a dal magáról az érkezésről szól: őt éltetik és szinte egy ima hozzá. Persze nem sokáig, haha. 
Az introt amúgy én követtem el: a Batman v Superman filmből (ha már DC) jött az “…and God is good as dead” idézet, amit persze újra felmondtam, hogy jogilag ne legyen gond belőle és kiegészítettem néhány torzított brácsa hanggal és Deathmetalvoicer ordításával.

+Self-Worth÷Mockery
Dal címe “And Self-Worth Divided by Mockery”-ként olvasandó. Az egyenlet lényege a képregényekben, hogy mindent lenulláz, kifiguráz, ami az életnek értelmet ad, mindennek az értelmét elveszi, ami életet életté teszi. Ennek hatalmas része az önbecsülés (self-worth) lenullázása, mégpedig általában gúny (mockery) által. Itt egy metaforaként használom ezt a média, közösségi médiából ömlő szarra, ami szinte csak arról szól, hogy valakiknek milyen jó, és neked milyen szar és hogy te semmit nem érsz, segítség meg támogatás kell. Ráadásul direkt megmásítják egyes szavak valódi jelentését, akarattal rosszul használnak bizonyos szavakat és azok lesznek az új jelszavak/buzzwördök, amit aztán éjjel-nappal hallasz, amíg azt sem tudod fiú vagy-e, vagy lány. Zeneileg ez egy tipikus At the Gates féle melodeath dalként kezdődik, de a szinte doom/sludge középrésze az egészet szétbombázza, hogy aztán egy, engem picit mindig a Pantera Floodsjára emlékeztető refrénbe torkolljon.

x Guilt
Zeneileg ez egy totális első három lemezes Arch Enemy worship. Mindig is imádtam Amott bandájának korai albumait, de nem tudok mit kezdeni azzal, amit most csinálnak és hiányzik a régi világuk. Itt direkt kértem Deathmetalvoicert, hogy idézze meg Johan Liivát. Vannak szavak, amit direkt Liivásan furcsán ritmizáltunk, hogy még inkább olyan legyen az összhatás, haha. Ebben a dalban egyébként, szinte minden rész más bpm. Készítettem egy tempó térképet aszerint, ahogy metronóm nélkül játszottam a dalt, hogy legyen egy ilyen természetes begyorsulás/-lassulás a megfelelő részeknél.
Egyébként eredetileg a dalt a Smici féle Bloody Roots első albumához tettem össze, ahova Smici meghívott dalszerzőnek, de végül ezt a dalt nem választotta a lemezre (mondjuk iszonytató minőségű demót vettem fel belőle). Még a Casketgarden időkből származó olyan riffekből áll, amik sosem kerültek felhasználásra.
A szöveg itt a média és a mindenkori hatalom (kormány) viselkedéséről szól, arról, amit COVID alatt tapasztaltunk. Az az igazság, hogy talán Írországban ez durvább is volt, mint itthon, de nem is írok többet, mindenki döntse el a szöveg alapján mire gondolok.

Love = Lies
Egy középtempós dal, még a Casketgarden 4. albuma idején írtam, le is volt kottázva, sőt a próbateremben is szórakoztunk vele. Igazából ilyen The Haunted találkozik Carcass-szal dolognak indult. A végén a refrén dallamot zongora veszi át, érdekesen lágyítva a dal élét, hogy aztán ismét bedurvuljon. Imádom a gitárszólót ebben is, kb 5 perc alatt kész lett (csak most, a felvételek idején született). A Love Equals Lies volt a formula azon része, amit annyira nem akartam megzenésíteni, mert elég nyálasnak hangzik ez a cím, de szerintem végül nagyon is jól sikerült a szöveg. Arról a jelenségről szól, hogy a kormányok x számú gyerek vállalása esetén és ahhoz kötve juttatásokat adnak a szülőknek, ami ahhoz vezet, hogy a szeretetet pénzre diszkontálják, illetve ezzel totál diszfunkcionális családokat hoznak létre, ahol a gyerekvállalás, ami az élet egyik legcsodálatosabb dolga kellene, hogy legyen, teherré és kötelezettségé válik. Egy csodálatos, és normálisan ösztönös dolgot monetizálnak.

Life = Death
Szövegileg és zeneileg az abszolút 2-bites dal a lemezen és imádom. A teljesen agymosásról szól, ami ahhoz vezet, hogy az életed kicsúszik a kezeid közül, nincs célod, nincs miért felébredned. Ezt egy totális slayeres tekerés keretében ordibálja Deathmetalvoicer a hallgató képébe. Itt a korai Marco Aro (The Haunted, Face Down) énekhangot akartuk megidézni, ami abszolút bunkó és tuskó. A dal dallamosabb refrénje tér vissza feles tempón outroként, ami szerintem teljesen megváltoztatja a téma atmoszféráját.
Eredetileg ezt terveztem első singlenek egyébként. Majd lehet, csinálunk hozzá egy videót.

Self = Dark Side

A második single. Erről a dalról, mindig olyan groove-osabb bandák jutnak eszembe, mint az Obituary vagy a HateSphere, vagy akár a Wolverine Blues korabeli Entombed, ez utóbbira Voicer hangja rá is erősít. Egy kőegyszerű death metal dal, amit aztán egy nagyon király melodeath refrén ellenpontoz. A középrész “lassú tuka-tukája” nálam instant “Out of Hand” feelinget hoz, és a szólót is imádom. A szöveg a beteges túlfogyasztást és önzést, mint az életellenes egyenlet egy feltételét taglalja.

n = y (instrumental)
Egy kizárólag brácsát tartalmazó instrumentális. Ezt teljes egészében Tóth Ádám hozta az én akkord progresszióm alapján. Az utolsó dal “X Judgement” (Multiplied by Judgement) zárótlmáját értelmezte egy picit át másfél percben. Mindig is imádtam a vonósok szomorkás hangulatát és régi vágyam volt egy ilyesmi átkötő. Először az egész lemez introjának gondoltam, de valahogy nem illet oda ebben a formában, illetve felrúgta volna a tervezett tracklistet. A rövid hangkollázs lemezintroban azért a háttérben hallható torzítva. Végül a lemez utolsó, hangulatilag legdrámaibb harmadát vezeti fel, illetve pihenőt ad a sok dzsidzsi után.

÷ Misunderstanding

Az volt az első single, mivel ezt a dalt baromira szeretem hallgatni. Egyszerűen nem unok rá, pedig már tényleg több százszor, ha nem ezerszer hallottam. Talán a leghagyományosabb melodeath tétel a lemezen, kivéve talán azt az alapfokú matekmetál részt. Az összes riff különböző Sunday With Ola riff versenyes nevezésekből jött össze. Imádom azt a szomorkás refréndallamot, a rövid szólót, és azt a dobok felett elcsúsztatott riffet. A szöveg az életellenese egyenlet legnagyobb paradoxonjáról szól: ha az egyenlet megfejtője egy létező lény, az ő szabad akaratát is az elnyeli az egyenlet. Ha pedig egy isten jellegű lény, a saját istenszerű értelme is megkérdőjeleződik, hiszen egy istennek csak akkor van értelme, ha valakik szabad akaratukból hisznek benne. A témát egyébként az a gondolat indította el, hogy ezek a nagy pénzügyi (háttér)hatalmak, ha minden tervüket véghez vitték, és mindenkit elnyomnak, megvásárolnak, ahogy akarták és végre ők uralják a világot, mihez kezdenek ezzel a hatalommal azután?

x Judgement
A leglassabb dal a lemezen, egy régebbi riff challenges témát bontottam itt ki teljes dallá. Ilyen My Dying Bride, korai Anathema hatású dolog szerinte. A keverésnél vettem észre, hogy alig van rész, ahol nem háromszólamú a gitár. Mivel élőben nem játszunk, ez simán rendben is van, de pl. Casketgarden idején ezt előadhatóan kellett volna meghangszerelni. Érdekésség, hogy a begyorsulós középrész, illetve zárás a legújabb riffek az egész lemezen. 
Amikor az ötlet még csak riff challenge nevezésként volt meg felkértem Tóth Ádámot, hogy játssza fel a vonós témákat hozzá, de ott ez nem valósult meg valamiért. Az albumra viszont mindenképpen össze akartam hozni a dolgot és szerencsére benne is volt. Hangulatilag teljesen új szinte emelte a dalt. Mindenképp drámai hatást akartam, de semmiképpen nem nagyzenekarit, vagy szimfonikus hangzást, inkább amolyan vonósnégyes hangulatot. A végén a Moogos/vonós outro abszolút Ádám ötlete volt, és szerintem zseniális.
Ez egy szöveg arról, hogy önkéntes résztvevőivé váltunk saját alávetettségüknek. Jól összefoglalja az egész koncepciót. Ráadásul úgy írtam meg a szöveget, hogy az életellenes egyenletet alkotó minden szó szerepeljen benne.

Pre-Save link: https://distrokid.com/hyperfollow/balashtoth/equation-ii-the-antithesis-of-life-and-free-will?ref=release