******** FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN ********
Ha sör lennék, komolyan aggódnék ennek a nagydarab, kopasz embernek a környezetében: amíg beszélgettünk a Narcotic Wasteland fellépése előtt, az ampullák szisztematikusan ürültek, mikozben megidéztük a múltat, zenei karrierjének első lépéseit, és beszélgettünk a mostani felállásról is. Egy nyílt, közvetlen, lelkes, a zene iránt maximális alázatot mutató embert ismertem meg benne, aki példaértékűen gitározik – dobosként. Ő Dallas Toler-Wade.
Egy 33 állomásos turnén vagytok Európában, egyetlen szabadnappal, és ez a 28. koncertetek zsinórban. Szerintem ez felveti a kézenfekvő kérdést: mennyire vagytok fáradtak?
Őszintén szólva, remekül érzem magam. 51 éves vagyok, és rendkívül hálás vagyok azért, hogy megvan az egészségem és a bátorságom, hogy végigcsináljam mindezt – mondjuk, hogy egész nap tudjak vezetni. Nagyon hálás vagyok, hogy ez megadatott. És nagyon hálás vagyok a rajongóknak, akik eljönnek – ez teszi az egészet működőképessé, és ez minden munkát megér. Voltak persze nehézségek, és volt pár alkalom, amikor ideges voltam – de ez mindig ilyen, ha valahova vezetni kell. Szerencsére a furgonban vannak kényelmesek ágyak, így ha elfáradok, alhatok egy kicsit, vagy néha a koncert előtt szundítok egyet… csak egy fél órát vagy egy órát, hogy kicsit feltöltődjek, hogy legyen energiám a koncertre. Nagyon tapasztalt vagyok ebben (mosolyog).
Ha jól számolom, ez a nyolcadik alkalom, hogy Budapesten jársz. Volt már alkalmad körbenézni?
Sajnos nem. Mindig minden a fellépésről szól. Amikor a Nile-lal turnéztam a Massive Music-kal, nem volt szabadnapunk, vagy néha egy, de jellemzően akkor is utaztunk. Ez már-már katonai kondicionálás. De mindannyian tudjuk, hogy ez a fajta zene mindig is underground volt – a körülmények soha nem voltak a legjobbak, és ez még mindig nagyon kemény meló. Sok az utazás, és sokszor vackok a körülmények… vagy ahogy az USA-ban mondják, nuku kényelem. Itt minden a metal-ról, a zenéről és a rajongókról szól.
A Narcotic Wasteland első albuma 2014-ben jelent meg. A második három évvel később, aztán volt egy hároméves időszak, amikor gyakorlatilag nem voltak fellépések, azóta pedig kislemezeitek jelentek meg. Mi történt ebben az időszakban?
Nos, volt némi változás a felállásban, és aztán meg persze jött a COVID. 2021-ben új tagokkal kezdtünk újra, aztán természetesen volt még pár változás a felállásban – mert ilyenek mindig vannak. Az emberek azt hiszik, hogy ezt tényleg tudják és akarják csinálni, aztán belekóstolnak, és rájönnek, hogy mégsem ezt szeretnék – ehhez bátorság kell. Szóval ahelyett, hogy az új anyag kiadására koncentráltunk volna, inkább öt kislemezt adtunk ki, és szerencsére mindnek nagyon jó volt a fogadtatása. De folyamatosan kaptunk ajánlatokat turnékra, és egy idő után azt mondtam, hogy „jó, akkor induljunk neki”. Rengeteg anyagunk van, amit kiadhatnánk, de nem akarom hogy csak úgy „szárazon”, mindenféle előkészítés nélkül menjenek ki – szeretnék pici felhajtást meg némi támogatást, mielőtt csak úgy beleugrunk a mélyvízbe.
Dolgozol most új anyagokon?
Igen, és a harmadik album is már évek óta készen van.
Tényleg?
Igen – csak a keverésre vár. Itt volt a COVID, a line-up változásai… majd hirtelen lehetőségünk nyílt turnézni, és akkor úgy döntöttem, hogy akkor hajrá, turnézunk. Ez az első alkalom, hogy Európába jöttünk, de ezt már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennünk. Sok koncertet adtunk mondjuk Kanadában, és ott lassan fel is építettük a közönségünket. Szóval szeretném ezt tovább csinálni, és csak az után kiadni bármit is.
Melyek a szerepek a zenekaron belül? Ki miért felelős?
Nos, mindannyiunknak megvan a magunk szerepe. A közelmúltig én írtam a dalok javát, de Kenji-vel ez valószínűleg változni fog, mert neki aztán igazán zseniális ötletei vannak, akárcsak Joe-nak – a jövőben a Narcotic-ot naggyá fogjuk tenni. Szerintem pontosan azt csináljuk, amit kell: vagyis elmegyünk turnézni, szar kaján élünk, de összeszokunk – és mi aztán sikeresen összekovácsolódtunk. És igen, ez egy pokoli jó felállás – nem is fogok kevesebbel megelégedni (mosolyog).
Amikor új anyagokon dolgoztok, van lehetőségetek együtt zenélni, vagy csak riffeket küldözgettek egymásnak?
Egyelőre leginkább csak ötleteket küldözgetünk, de szerintem fogunk mi még sokat jam-melni. Párszor már csináltuk, és lett pár izgalmas dolog a végére, amikor Joe-val összejöttünk és dolgoztunk pár dolgon. De ha csak hülyéskedünk is miközben együtt játszunk, már akkor minden remekül működik.
Oké, szóval te írod a gitárszólamokat, de ki írja a dobokat?
Mivel én írom a dalokat, sok dobötletem is van hozzájuk. Meg amúgy dobos is vagyok.
Tudom – pont ezért kérdezem.
Joe-val dolgoztam együtt pár dalon… eddig csak az volt, hogy bemutattam az ötleteimet, ő meg hozzáadta a sajátjait – ezek jellemzően tetszettek. Szerintem ez az a pont, ahol a varázslat ténylegesen megtörténik. De van egy dalunk, ahol 100%-ban ő rakta össze a dobokat, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Őszintén, meglepett.
Nagyon kíváncsi vagyok, mert te a kevés kivételek egyike vagy, aki gitározni és dobolni is tud – egy mezei gitárosnak általában kihívást jelent zeneírás közben hallania a dobokat.
Már gyerekkorom óta – amióta csak zenét hallgatok – minden hangszert egyszerre hallok, különösen, ha az a rész mondjuk egy jó refrén. És néha… belülről úgy hangzik, mint amikor klasszikus zenét hallgatsz, amikor mindenki hangol az elején, és egy percig csak egy kibaszott nagy káosz van. Néha az agyam is így kezd működni… szóval időnként nehéz visszafejteni mindent, de ha egyszer leülök és koncentrálok, akkor hallom az egészet.
Ezt hívják tehetségnek.
Köszönöm. Én agyrémnek hívom. Lehet, hogy komoly baj van velem, de nagyon szeretem ezt az adottságomat.
Hétévesen kezdtél el dobolni. Mi inspirált arra, hogy ezt a hangszert válaszd?
Azelőtt meg táncoltam, kefébe énekeltem, és léggitároztam. Az unokatestvérem, Johnny, körülbelül 10 évvel idősebb nálam, és egy zenekarban játszott. Elmentem az egyik próbájukra, és a dobos azt mondta: „Gyere, haver, ülj le, nézd meg, kisöreg, nézd csak meg a dobokat”. Aztán megmutatta nekem az alapokat, a legfontosabb mozdulatokat. Régebben együtt is játszottam velük. Aztán az első dobkészletemet olyan 8-9 éves koromban kaptam, és azóta is azon játszom. Később, a 4. osztályos tehetségkutató versenyen eljátszottam a Rush Tom Sawyer című számát… emlékszem, hogy az unokatestóm, Johnny is ott volt, és segített mindent beállítani… volt egy kis sztereó hangrendszerem és egy lejátszóm. Na és emlékszem, hogy volt egy rész, ahol a dobok nagyon hangosak voltak… és ott mindig kicsit elcsúsztam, mert nem hallottam rendesen. Na és képzeld, a műsorban meg kurvára sikerült kiütnöm. Amikor Noah elkezdte énekelni, hogy „No, his mind is not for rent” – és én meg tökéletesen elkaptam a ritmust. Nagy móka volt, és ott helyben elhatároztam, hogy én bizony dobos leszek, és el is kezdtem egyre több metalt hallgatni. Amúgy tudtam egy kicsit gitározni, mert a nagyapám megmutatott néhány fogást, de nem vettem túl komolyan. Tudtam hangolni, és el tudtam néhány akkordot játszani – de a szívem mélyén a dobot szerettem.
Oké, de mégis elkezdtél gitározni amikor 13-14 éves voltál. Kaptál valami inspirációt, vagy valami történt akkoriban?
Egyszer turnéztunk az Államokban a Narcotic Wasteland 10 éves jubileuma alkalmából. Eljött a gimnáziumból egy régi barátom, Kevin, aki megmutatta nekem az alap-akkordokat és a palm muting technikát. Megöleltem és megköszöntem neki, mert ez alapjaiban változtatta meg az életemet.
Volt valaha bármilyen formális zenei képzésed, vagy csak úgy magadtól tanultál meg gitározni?
Az elején csak a kíséretet játszottam. Sok dalt ismertem, de csak a ritmusgitárt – a dobolás miatt komoly előnyöm volt a lefelé pengetésben, az elég könnyű volt számomra, gyorsan megtanultam. Aztán körülbelül egy év múlva elkezdtem egy zeneelméleti tanfolyamot a középiskolában, csak hogy egy kicsit rendet tegyek a fejemben. Körülbelül három hónapig gitárórákat vettem, megtanultam az olyasmi alapokat mint a skálák, a kvintkör meg ilyenek. Emlékszem, hogy ez segített megérteni a Crazy Train szólóit, egyszer hirtelen minden csak úgy összeállt. Ez egy nagyon meghatározó pillanat volt számomra, hiszen továbbra is, mindig is dobos akartam lenni. Azt gondoltam: „Talán csak írok néhány dalt, elég jól megy a ritmus-része. Majd kitalálok néhány riff-et, és segíthetek a dalszerzésben”. Dobolni akartam, de miután elkezdtem gitározni, már nem foglalkoztam annyit a dobbal. Aztán később találkoztam másokkal, akik zenekarban akartak játszani, és így lettem énekes is: soha nem találtak senkit, aki tudott volna énekelni. Annak ellenére, hogy én sem voltam jó, nem akadt senkit, aki legalább úgy tudott volna énekelni, mint én.
Kezdtem összerakni, hogy hogyan is indult a zenei pályafutásod. Ha jól tudom, 1994-ben alapítottad a Teratosis-t, igaz?
A Teratosis-t… azt hiszem, inkább 1993-ban… ugyanis van egy videó rólunk a YouTube-on, a Nite Owl Lounge-ban játszunk. És azt hiszem, hogy az 1993-ban készült, az első zenekarom pedig 1989-90 körül volt. Ott két évig próbáltunk, mielőtt egyáltalán engedtem volna, hogy fellépjünk: maximalista vagyok, és azt akartam, hogy minden tökéletes legyen – nem akartam felmenni a színpadra és lebőgni.
Hogy is hívták ezt a Teratosis előtti zenekart?
Severin volt a neve. Aztán meg Ducalion… ő [Deucalion – a szerk.] tulajdonképpen Prometheus fia volt, de elírtuk a nevét. Voltak dalaink, mint a Curse of the Gorgon Witch vagy egy másik dal, ami a lefejezésről szólt, ez volt a The Beheading. Akkoriban próbáltam több opera-stílusú részt is beépíteni a death metal énekbe: régebben nagyon magas hangon énekeltem, és azt hiszem, még mindig megy. Hiányoznak azok az idők… az elmúlt néhány évben sokat hallgattam Savatage-t… tetszik az énekük, imádom a korai Savatage-dalokat.
Dobolsz még?
Nem igazán… de jövőre nagyobb lakásba költözöm, és akkor ott már össze tudom állítani a cuccot. Nem akarom, hogy felállítom, játszom, aztán meg szedhetem szét. Szóval lesz egy hely, ahol fixen össze lesznek rakva. Valószínűleg minden nap fogok egy kicsit játszani, hogy formába jöjjek – most elég alapjáraton vagyok, mivel nem doboltam ezer éve.
2022-ben jelentős változások történtek. Három kislemezt adtatok ki, gyakorlatilag három különböző felállással. Mi az oka ennek?
Nos, korábban már egy kicsit pengettem ezt a témát. Nagyon meglepődtem, amikor Chris Dupre elment – végig úgy éreztem, hogy ő maradni akar. A dalszerzéshez is jelentősen hozzájárult… mindig ott volt. Együtt végeztük a munka oroszlánrészét. De kiderült, hogy egyesek egyszerűen nem bírnak turnézni, és ez nem működött… de nincs harag. Neki megvan a saját dolga a Fractured Fairytales-szel, és szerintem inkább arra akart koncentrálni. Később bevettem egy barátomat basszusgitárosnak, akit a gimnáziumból ismerek, és aki a Deucalion-ban is játszott [Chris Corcione – a szerk.]. Ő sem volt egy kimondott turnéarc; imádom a srácot, a stúdióban nagyon jó, de alkalmatlan a turnézásra. Aztán az ügynököm meg a feleségem azt mondták: „Hívd fel Kenji-t, ő egy zseni”. Ő készítette a videóinkat és más egyebeket, és nagyon jó munkát végzett. Végül felhívtam. Igent mondott – így hát itt vagyunk.
Az új anyagon – amiről azt mondtad, hogy alapvetően készen van – melyik felállás játszik?
Én és Kenji. Ő basszusgitározott a legtöbb kislemezen is. Ed nincs velünk: évek óta nagyon súlyos egészségügyi problémái vannak. Ez az egyetlen oka annak, hogy nincs itt – súlyos szívproblémái vannak. Szuper srác, és 2024-ben láthattuk is – elmentünk hozzá egy kicsit. Volt egy ideig egy második gitárosunk is, de ő meg nyilvánvalóan a saját dolgaira akart koncentrálni – nincs is ezzel semmi baj. És igen, minél többet játszunk trióban, annál jobban tetszik, mert nagyon nehéz olyan gitárost találni, aki el tudja játszani a dalaimat. Szóval szerintem egy gitárral összességében feszesebb is a hangzás. Kenji kitölti az űrt azzal, amit csinál, Joe pedig üt mögöttünk, mint egy elmebeteg – és mindez remekül működik.
Egy provokatív kérdés: gitározol, énekelni is tudsz, régebben basszusgitároztál, de szerintem ezt most is simán meg tudnád csinálni. Dobos is vagy – miért nem csinálsz mindent egymagad?
Ja, ahogy a Nile-ban is (legyint). Minél több dalt írtam, annál inkább vágytam rá, hogy egy rendes zenekarban játsszam. Bár lehet, hogy a jövőben még csinálok szólóprojektet… van egy ötletem, ami egy kicsit tradicionálisabb heavy metal lenne, kicsit több gitárral, mint a Narcotic Wasteland.
A Nile-ban Dean gitárokat használtál, most pedig a Solar-on játszol. Miért váltottál, és mit gondolsz a Solar gitárokról?
Szerintem a Solar-ok remekek, és a Dean gitárokat is nagyon szeretem. Annak idején az USA-ban két, az én specifikációim szerinti gitárt készítettek nekem. Az egyiket most Jon Vesano használja, a másikat pedig egy másik barátom. De a Dean gitárok is remekek… egy ideig meg Jackson-okat használtam. A Solar válaszolt az e-mailemre, és nagyon tetszett a modell, amikor megnéztem. Írtam nekik: „Hé, érdekelne egy támogatási szerződés” – végül válaszoltak, és küldtek egy hangszert. Annyira tetszett, hogy eladtam a legtöbb Jackson gitáromat… de azért az összes vintage BC Rich-et megtartottam (nevet). Még három ilyen Solar-t fogok venni.
Ez egy standard Barbarian, vagy annak valami módosított változata?
Alapvetően azt mondanám, hogy egy Red Valkyrie. Sok olyan elem van benne, amit szeretek. A hangerő-gomb nincs útban. A nyak profilja egyszerűen fantasztikus. Minden időjárási körülmény között tartja a hangolást, még izzadsággal, vérrel, vizelettel, sörrel és mindenféle egyéb testnedvekkel leöntve is. Igazi igásló, és nagyon jól szól. Állva és ülve is nagyon kényelmes. Szóval igen, imádom a Solar-omat – ami a fentiek alapján teljesen logikus.
Tervezed esetleg, hogy kiadod a Narcotic Wasteland kottáit a Sheet Happens-en vagy egy hasonló kiadón keresztül?
Valójában a Lashed to the Slave Stick és a The Burning Pits of the Duat kottái már fel vannak töltve a DTW-weboldalra: látogass csak el a DallasTolerWade.com oldalra! Ott elérhetők, és mivel jó visszajelzéseket kaptam, úgy döntöttem, hogy az összes zenémet, az összes Nile– és Narcotic-dalom kottáját is közzéteszem a weboldalon. Ez nagyon sok meló, ugyanúgy, mint a DTW YouTube-csatorna: termékekről írok review-kat és hasonlókat, és feltettem pár Nile-dalomat is. A jövőben az összes Nile-dalt, amit én írtam, feltolom oda. Az interjú kedvéért elárulom: a következő az Execration Text lesz. Szerettem volna néhány különleges dolgot az Annihilation of the Wicked 20. évfordulójára, ezért csinálom az egészet. Ezért tettem fel a playthrough-videót és a kottákat is. Ezeket a dalokat most élőben is játsszuk, de ki tudja, mi lesz a jövőben? Talán 2027-ben, az Ithyphallic 20. évfordulóján újra fogjuk játszani az Essential Salts-ot. Hogy rohan az idő, barátom… minél öregebb leszel, annál gyorsabban.
A dalszövegek többnyire drogokról meg az alkoholról szólnak. Miért tartod ezt a témát fontosnak?
Szeretek olyan dolgokról írni, amelyek társadalmilag relevánsak, és olyan dolgokról, amelyek körülöttem történnek, amelyeket a saját szememmel látok. Szólunk ezekről a kérdésekről, de nem csak ezekről: a valódi bűncselekményekről, a társadalomban tapasztalható kettős mércéről, meg úgy általában az emberi állapotokról. A Barbarian című dal a személyes filozófiámról szól: arról, hogy én hogyan akarom élni a saját életemet, és hogy nincs szükségem a politikádra meg a vallásodra ahhoz, hogy megmondd, hogyan legyek szerinted jó ember. Az Iron Maiden sem mindig a vasszűzről énekelt, érted. Az általános téma az a sok ocsmány dolog, ami a világban körülöttünk történik – én meg fogom ezeket, és az képedbe tolom, hogy ne tudj félrenézni.
Szóval alapvetően tükörként próbálsz működni, igaz?
Szeretnék, tudod… és sokan azonosulnak is ezekkel. Voltak rajongók, akik azt mondták: „Ember, ez a dal nagyon megérintett, és segített kibekkelni egy nagyon szar időszakot”, függetlenül attól, hogy saját függőségükkel küzdöttek, vagy egy függőségben szenvedő családtaggal éltek együtt. Sok hasonló dolgot kellett a lehető legbrutálisabb módon kiadnom magamból, és ez a módszer nagyon hatékonynak bizonyult. Szerintem ez az, aminek a zenének és a művészetnek lennie kellene. Egyfajta kiút ez számunkra, hogy ezeket a dolgokat megfelelően becsatornázzuk, megtisztítsuk – és végül kiadjuk magunkból. Amikor olyan dalokat énekelek, mint a Delirium Tremens, a We Agnostics vagy az Introspective Nightmares, mindig arra gondolok, hogy néhány barátom vagy családtagom min ment keresztül… meg bizonyos mértékben persze én is. Nagyon megható, amikor egy rajongó odajön hozzád, és azt mondja: „Öregem, pontosan tudom, miről beszélsz”. Ez egyszerűen felbecsülhetetlen. Ekkor csak annyit mondhatsz: „Leszarom a pénzt – valami sokkal fontosabb dolgot csinálok”. A zene és a művészet képes erre. A Nile-ban is többször volt hasonló szitu, amikor a rajongók odajöttek hozzám, és azt mondták: „Öregem, segítettetek átvészelni a nehéz időszakokat”, vagy „Volt valami ebben a dalszövegben, ami nagyon megérintett”. Ez a világon a legnagyobb fizetség.
Mit fogunk ma hallani?
Nos, játszani fogunk pár dalt az Annihilation of the Wicked albumról, meg néhányat a Delirium-ról. Még a debütáló albumról is előadunk egy dalt, és néhány későbbi dalt is játszunk. Meg tudod, szinte minden este kérnek ráadást – hátha ma is –, ezért talonban van pár extra dalunk, hátha szükség lesz rá.
Mikorra várható az új anyag megjelenése?
Jövőre. Még nem tudom a pontos időpontot, de biztosan megjelenik. Túl hosszú… túl sokat ültünk rajta.
Mit jelent számodra a metal, és mit jelent neked a zene?
Nos, a metal – legalábbis szerintem – a világ legjobb zenéje, mert használja az elmúlt száz év egyik legzseniálisabb találmányát, az elektromos gitárt. A zene meg a véremben van. Olyan családból származom, ahol szinte mindenki vagy valamilyen hangszeren játszik, vagy színházban dolgozik, vagy valami hasonló területen. Szóval ez egyszerűen a véremben van – mindig is része volt az életemnek, még hat-hét éves koromban is… szó szerint a génjeimben van. De visszautalva az interjú elejére: úgy érzem, hogy zeneileg, a hangszeres tudásommal, a hangommal… tulajdonképpen mindennel most értem a csúcsra, és ezért elképesztően hálás vagyok. Hálás vagyok a zenéért, hálás vagyok azoknak, akik szeretik a zenét, és hálás vagyok, hogy még mindig elég egészséges vagyok ahhoz, hogy minden nap nyolc órát vezessek, majd este teljes erőmből játsszak.
Az életed gyakorlatilag egy valóra vált álom?
Azt hiszem, igen. Sok dolog és sok ember van, ami elriaszthat, de ne hallgass az ilyen szarságokra. Ha nem ezt csinálnám, akkor a versenypályán lennék… imádom az izgalmat, imádom a gyors zenét, a gyors autókat… végül is ez mind csak hobbi. Mindannyiunknak vannak drága hobbijaik, és ez az enyém, tudod. Szóval, függetlenül attól, hogy pénzt hoz-e a konyhára vagy sem… szerencsénk volt, és útközben összejött egy kis lóvé, de ha nem így lenne, akkor sem érdekelne, mert véleményem szerint mi ennél sokkal nagyobb dolgot csinálunk. Emlékezned kell arra, hogy miért kezdted el, és az azért van, mert szereted a zenét, és ha megőrzöd ezt a gondolkodásmódot, a többi majd jön magától. Egyszerűen így van. Ez a természet rendje. Így történik.
Nagyon köszönöm.
Írta: Á
Köszönjük Tom Brumpton intejúhoz nyújtott segítségét!
******** ENGLISH CONTENT ********
If I was a beer, I would be seriously concerned being in this big, bald man’s environment: while we were talking right before Narcotic Wasteland’s performance, the bottles were systematically emptied as we reminisced about the past, the first steps of his musical career, and also talked about the current lineup. I got to know him as an open, direct, enthusiastic man who shows the utmost humility towards music and is an exemplary guitarist – originally being a drummer. He is Dallas Toler-Wade.
You are doing now a 33-stops tour through Europe with only 1 single day off, and this one is your 28th gig in a row. I think this situation raises the obvious question: how tired you are?
Honestly, I feel great. I’m 51 years old, and I’m extremely thankful that I have the health and the balls to pull it off, and to do a lot of the driving too. I’m very thankful for the opportunity. And I’m very thankful for the fans who come up and because that made it all work, it made all the hard work extremely worth it. There were some issues, and there was a couple of times when I get frustrated, but that’s just like driving anywhere. Luckily, our van has bunks on it, and they’re very comfortable, so if I get tired, I can go get some sleep, or sometimes I’ll get a nap before the show… just 30 minutes or an hour or something just to recharge, so I can have energy for the show. And I’m very experienced at being a barbarian (smiles).
If I’m right, this is your 8th time here in Budapest. Have you ever had any chance to look around?
Unfortunately no. It’s all about the show. When I was touring with Nile, with Massive Music, we had no days off, or maybe one, but it was a travel day because having a long journey.
It’s an almost militant level of conditioning. We all know that playing this kind of music has always been underground. It’s always been not the best conditions in the world, it’s still a very tough work. A lot of traveling and a lot of less than normal circumstances… or no creature comforts, they call it in the States. And it’s all about metal, music and fans. I’ve been so thankful and so happy to see these shows are well attended…
The first album of Narcotic Wasteland came out in 2014. The second one three years later, and then, there was a period of three years basically with no shows. And now, since that, singles are coming out. So what happened during that time?
Well, I had some lineup changes and also then COVID happened. In 2021, we started gearing back up with new guys, and also had a couple of lineup changes because that just happens. People think they want to do this, but then they get it right there in their teeth, and they don’t want to do it because you have to have balls. So instead of concentrating so much on putting out new material, we put out five singles. They were all very well received. But we kept getting in offers for tours and stuff like that. And I was like, well, let’s just get the band out on the road. There’s plenty of material to release, but I don’t want it to go off half-cocked – I want some representation, I want some push behind it before I just drop a flesh in a pan.
So actually you are working on new materials now?
I’m working on new material and the third album has been ready for years.
Really?
Yeah. It’s just been waiting on mixing. But between COVID, lineup changes, and then all of a sudden having the ability to tour again, I chose to tour. This is our first time to Europe, and we needed to go to Europe years ago. We’ve done a lot of shows in Canada and we’ve been slowly building our audience. So I want to build this thing up and then release something.
What are the roles within the band? Who is responsible for what?
Well, we all kind of have our roles. Since very recently, I’m pretty much doing most of the songwriting. With Kenji over there, that’s probably going to change because he’s got some really killer ideas. Joe also has some really cool ideas. Moving forward, Narcotic is going to mold itself into something even greater than what we’re doing right now. But I think we’re doing exactly what we need to do, which is to get out here, eat some shit and get tight – and we are so tight right now. And, yeah, we’re one hell of a lineup right now. I’m not going to stand for anything less.
When you are working on any kind of new material, do you have the chance to jam together or you’re just sending riffs and emails back and forth?
It’s mostly just sending ideas, but I think we’re going to end up doing some jamming together. We’ve already done that a couple of times, and we have some stuff to release. Me and Joe got together and worked on some stuff. If we’re just fucking around and playing around in a room together, it all works. And it all delivers different results.
Okay, so you are doing the composition for the guitars, but who does the drums?
Since I’m writing the songs, I have a lot of drum ideas for it. I’m also a drummer.
I know, that’s why I’m asking.
I’ve worked with Joe on a couple of songs and he’s been kind of handling that. So far I just share my ideas and then they kind of put their spin on it, which I like. I think that’s where the magic really happens. But we have a song coming up where Joe 100% did the drums on and I’m very, very proud of it. He surprised me.
I’m really curious because you are one of the few exceptions who is able to play both guitar and drums – for a guitarist it can be difficult to hear the drums while composing.
Ever since I was even a kid, when I hear a piece of music, I hear all the instruments, especially if I have a good hook or a good chorus, I hear everything at once. And sometimes… inside my head it sounds like when you go to see classical music and they are all warming up and it’s all just a fucking chaos for a minute. Sometimes my brain starts to get like that. So it’s hard sometimes to decipher all the ideas, but once I actually sit down and focus, I can totally hear the full picture.
That’s what I would call a talent.
Thank you. I call it absolute fucking madness. Yeah, they are similar in words. There might be something wrong with me, but I really like this bad habit.
You started playing drums when you were 7. What inspired you to start this instrument?
Even before that, I was kind of dancing around, singing into a brush or whatever, and singing along, and doing air guitar. My cousin Johnny, he was playing in a band and he’s about 10 years older than me. I went to one of their rehearsals and the drummer was like “yeah man, sit down, check it out little dude, check out the drums”. Then he kind of showed me some of the mechanics of what’s going on. I used to play along, and I got my first drum set when I was probably like 8 or 9 and that’s all I ever did. And then, on my 4th grade talent show, I actually played Tom Sawyer from Rush, and I remember my cousin Johnny was there, he helped me to set up everything. I had this little stereo system and a record player, and I remember there was a section, where the drums would get really loud there… and I always would get off-time a little bit because I couldn’t hear it. But at the show, I just fucking nailed it. When Noah’s “No, his mind is not for rent” came out, I was right in it. It was a lot of fun and I was intent on being a drummer for a very long time, and I just started listening to more metal. I could play a little bit of guitar because my grandfather had shown me some stuff, but I just didn’t take it too seriously. I knew how to tune and I knew how to play a few chords, but I liked the drums.
Ok, but still you started playing guitar when you were 13 or 14. So there was some inspiration or something happened back then?
We did a tour in the States one day, it was 10 years of Narcotic Wasteland. So my buddy Kevin from high school came out, and he was the guy that showed me the power chords and how to palm mute. I just gave him a big hug and said ”thank you”, because that changed my world. I was always trying to figure out stuff, and I knew all the basic chords and all that from Kevin’s perspective, which was more like kind of a traditional stuff.
Have you ever had any kind of formal musical education, or you just managed to pick the guitar?
All I did was play rhythms. I just knew a lot of songs, rhythm guitar only, and I kind of had an edge for down picking because of playing drums. So down picking became pretty easy for me; I could do it pretty fast. And then I’d say after about a year, I started taking a music theory course in high school, just to clear my mind a little bit. And then I did take about three months’ worth of guitar lessons, and I learned the basic things, like the modes and the scales and the circle of fifths and stuff like that. I remember that helped me figure out the “Crazy Train” solo, and it just snapped in my brain. That was a very changing moment for me, because I was going to still be a drummer. I was like, “Maybe I’ll just write some songs. I’m getting pretty decent on rhythms and stuff. Maybe I can come up with some riffs and I can help write”. I wanted to play drums, but once I started playing guitar, I just didn’t screw with it as much. And then I started meeting other people that wanted to play in a band, and then that’s how I ended up being a singer:I could never find anybody that could sing. Even though I wasn’t great, I couldn’t find anybody that could do it even as good as I could.
I just started to figure out the start of your musical career. You started Teratosis in 1994 if I’m right, is that correct?
I think that was more like 1993… there’s that video on YouTube of us at the Nite Owl Lounge. I think that’s 1993, and then my first band was like 1989-90. Then we played and actually rehearsed for like two years before I would even allow us to play a show. I’m a maximalist, and I wanted everything to be just right, because I didn’t want to get up there and screw it up.
What was the band called before Teratosis you mentioned?
It was called Severin. And then after that, it was called Ducalion… he [Deucalion – the eds.] was basically the son of Prometheus, but we misspelled it. We had songs like “Curse of the Gorgon Witch”, or a song that was just basically about getting your head chopped off, called “The Beheading”. And back then, I was trying to incorporate more operatic-style vocals with death-metal vocals. I used to sing really high, and I think I can still hit one. I miss those times.. I’ve been listening to a lot of Savatage the past few years. I also enjoy their vocals, I love the early Savatage stuff.
Are you still playing drums at home in any kind of form?
Not really… but next year, I have plans to move into a bigger space, and then I’ll have my drums set up. I don’t want to have to set them up, play them, and put them away. So I’ll have a place where I can just keep them set up. I’ll probably play every day a little bit, and I’ll probably get back better, because I’m not very good at them right now, since I don’t play.
There was a drastic change in 2022. You released three different singles with basically three different lineups. What’s the reason behind that?
Well, I kind of tapped on it a little bit before. I was very surprised when Chris Dupre left, because he was going to be there until the end. He contributed songwriting, he was always there. We were the ones doing a lot of the work. But as it turns out, some people are just not used to touring, and it just didn’t work out… no hard feelings. He kind of has his own thing with Fractured Fairytales, and I think he wanted to concentrate more on that. Later on, I brought in a buddy of mine on bass, who I’ve known since high school and played in Ducalion [Chris Corcione – the eds.]. Again, he was not good at touring. I love the guy, in the studio he was pretty good, but he’s not touring material. Then my agent and my wife said, “Well, you need to call Kenji, because he’s really good”. He had done our videos and stuff, and did a really great job. Finally, I gave him the call. He said yes, and here we are.
The material you mentioned to be ready, is basically played or created by which line-up?
Oh yeah, that’s gonna be me and Kenji. He’s done bass on most or a good bit of the singles, and moving forward, got a couple more to do. But the reason why Ed is not with us, is because he’s had really bad health problems over the years. And that’s really the only reason he’s not here, he has really bad problems with his heart. Super great guy, and we actually got to see him in 2024 – went by his house for a little while. We’ve had a second guitarist, but he obviously wanted to go do his own thing – that’s fine. The more we play as a trio, the more I’m liking it, because it’s very difficult to find a guitarist that can play my stuff. So it just sounds tighter overall, in my opinion, with one guitar. Kenji really fills out the sound with what he’s doing, and Joe’s back there being a complete maniac, and it’s just working.
A provocative question: you play guitars, you can do the singing, you used to play bass, and I think you can do it with no probs. You are also a drummer – why not do everything as a one-man band?
Like I did the whole time with Nile. But the more songs I started writing, the more I wanted to bring out as a band. I might still do a solo project in the future. I do have something brewing that’s going to be a little bit more traditional heavy metal, and it’s going to have a little bit more guitar work than Narcotic Wasteland.
With Nile, you used to play Dean guitars, and now with Narcotic you are with Solar. Why did you change, and how do you feel about Solars?
I think Solars are great, and I also really like the Dean guitars. They made me a couple of USA customs to my specifications. Now Jon Vesano owns one of them, and another friend of mine owns another one. But Deans are great guitars. I was also playing Jacksons for a while. Solar actually replied to my email, and I really liked the model when I was looking at it. That’s why I sent them, “Hey, I’m interested in an endorsement”, and they finally replied and sent me a guitar. I absolutely loved it, and I sold most of my Jacksons… but I kept all my vintage BC Riches that I have (smiles). I’m gonna be getting three more guitars like this.
This one is a standard Barbarian, or it’s a modified version of that?
It’s basically what I would call a Red Valkyrie. It has a lot of my ingredients. The volume knob is not in the way. The neck profile is absolutely amazing on it. It stays in tune through all this weather and sweat and blood and piss and beer – just all the bodily fluids. It’s really been a workhorse, and it sounds really good. It’s really comfortable to stand or sit with. So yeah, I love my Solar, which makes sense.
Are you planning to release your guitar tabs through Sheet Happens or any similar entities?
Actually, I have Lashed to the Slave Stick and The Burning Pits of the Duat on my DTW website: go to DallasTolerWade.com. They’re available, and I’ve made the decision, because I had such a great response from it, that I’m actually going to do all my music, all my Nile and all my Narcotic, as tabulature on the website. It’s a lot of work, same with DTW YouTube channel: I’ve been doing product reviews and stuff like that, and I put a couple of my Nile songs’ play-throughs up. I’m going to do all the Nile songs that I wrote on there. I’ll go ahead, and say it for the interview: the next one is going to be Execration Text. I just wanted to do a few special things for the 20-year anniversary of Annihilation of the Wicked, so that’s why I’m kind of doing that. That’s why I did those two play-throughs and put the tabulature. We’re playing those songs live on this tour, but moving forward, who knows? Maybe we’ll play the Essential Salts in 2027, for the 20 years of Ithyphallic. Where does the time go, my friend? The older you get, the faster it flies.
Lyrics are mostly about drugs and alcohol. Why do you think them to be important?
I like to write about stuff that’s socially relevant, and things that are going on around me, things that I observe. We talk about those issues, those realities, but that’s not all that we talk about. I also talk about true crime, double morale, just overall the human condition. Barbarian is about my personal philosophy: how I want to live my life and how I don’t need your politics or your religion to tell me how to be a good person. Iron Maiden don’t always write songs about iron maidens, you know. I think the common theme overall is all that nasty shit that’s going on in the world. I’m going to take it and put it in your face, where you can’t look away.
So, you’re trying to function basically as a mirror, right?
I want, you know, and a lot of people relate to these. I’ve had fans be like “Man, your song really moved me, and it helped me through a hard time in my life”, whether they’re dealing with their own sort of addictions or they’re dealing with a family member who’s having addictions. A lot of that stuff was I needed to get off my chest on the most brutal way possible, and that turned out to be very effective. That’s what music and art is supposed to be. It’s an outlet for us to channel that stuff and purge it, get it out. When I sing songs like Delirium Tremens, We Agnostics, or Introspective Nightmares, I just think about what some of my friends or family have gone through, and even me, to a certain degree, what I’ve gone through with all that stuff. It’s very moving to have a fan walk up to you and be like, “Man, I know exactly what you’re talking about”. It’s just priceless. At that point, you’re just like, “Fuck the money. I’m doing something that’s way bigger than that.” And music does that, art does that. We had a similar situations in Nile several times. People walk up to me and say something like, “Man, you guys kept me going through some hard times with your killer music”, or “You know, there was something in this lyric that really hit with me”. That’s the best payment in the world.
What can we listen to today?
Well, we’re going to be playing a couple of songs from Annihilation of the Wicked, but we’re also going to be playing a few songs from Delirium. We’re even going to take you back to the debut album for a song, and we’re going to be playing a couple of the later singles. And, you know, we’ve been getting calls for encores almost every night, so we got a couple of extra songs in our back pocket in case something happens.
When can we expect the new material to come out?
Definitely next year. I don’t know the exact timeline yet, but it’s happening. It’s too long… it’s been too long already.
What does metal mean to you, and what does music mean to you?
Well, metal is, at least I think, it’s the best music in the world because it involves the electric guitar, which is still one of the greatest inventions in the last hundred years. And it’s in my blood. I came from a family where almost everybody plays an instrument, or they were in theater, or they were in some form of entertainment like that. So it’s just kind of in my blood, and it’s always been a huge part of my life, even when I was six or seven years old. It’s in my DNA, so it means everything to me. Just getting back to the beginning of the interview: I feel like musically, on the instrument, my voice, everything, I’m really on my top-of-my-fucking-game right now, and I’m just so thankful for that. I’m thankful for music, I’m thankful for other people who like music, and I’m thankful that I still got the health to drive eight hours and play my ass off.
In this case your life is basically a dream come true.
I guess so. There are a lot of things and a lot of people out there that can discourage you from this, and just don’t listen to that shit. If I wasn’t doing this, I would be down at the racetrack trying to blow something up. I love the thrill, I love fast music, I love fast cars… it’s all a hobby at the end of the day. We all have our expensive hobbies, and this is mine, you know. So, whether it makes money or not… I mean, we’ve been lucky and made a few bucks along the way… but if it didn’t, I don’t give a shit, because we’re doing something way larger than that, in my opinion. You got to remember why you started doing it to begin with, and it’s because you love music, and if you keep that mindset, the other stuff will come. It just will. It’s just the nature of it. That’s how it happens.
Thank you very much.
Written by Á
We would like to thank Tom Brumpton for his assistance with this interview!
