A budapesti turnényitóról ugyan lemaradtam, de ez persze nem jelentette azt számomra, hogy ez a turné kimarad. Elutaztam Kranjba és Münchenbe. A müncheni show a 20. koncertem volt. Mielőtt valaki belekötne, hogy de nem is volt még ennyi koncertje a Patriarkh együttesnek, ez a 20, 13 Batushka és 7 Patriarkh koncertből tevődik össze.
Őszinte legyek, a helyszínek engem nagyon megleptek ezen a turnén mivel nem sok igazán nagy város nevét láttam a listán. Kranj is egy kis város Ljubljanától 20 kilométerre. Münchenben már játszott a Montheyben a turnéhoz csatlakozott Infernal Angels is. Ők nyitották az estét 8 órakor. Az Infernal Angels egy melodic black metal banda Olaszországból, akiknek a legújabb albumuk sorban a hatodik és 2023. november 24.-én jelent meg Shrine of Black Fire néven.
Az olasz black metal arcok bő fél óra játékidőt kaptak. Mire ők színpadra léptek a Backstage klub már eléggé szépen megtelt emberekkel. Jóval többen jöttek el ide, mint a kranji koncertre. Őszintén, én nem ismertem őket és utánuk sem igazán néztem mielőtt élőben láttam volna őket. Tipikus melodic black metal zeneileg. Corpse paintben léptek fel és hozták az elmaradhatatlan fekete szaggatott ruházatot, láncokat, szegecseket és tüskéket. A pódiumra egy három ágú – nem tudom – engem szigonyra vagy vasvillára emlékeztető fém tárgyat helyeztek fel, aminek az ágait meggyújtották kezdés előtt majd mikor feljöttek, ezt elfújták. Ebben benne lehetett az is, hogy a helyen nem volt támogatott a tűzezés a színpadon. A koncert nagy részben vörös fényben úszott. Nagyon pokol hangulatra játszottak a srácok. A hangosítás már itt kiderült, hogy sokkal jobb lesz, mint Kranjban volt és a fénytechnika is jóval jobb volt itt. Különösebben nem tudom ragozni a koncertjüket, minden téren ez nekem a közepes black banda. Lelkesek voltak, a közönség szintén elég lelkesen mutogatta a metal villákat nekik és összességében megmozgatták az egybegyűlteket.
Átszerelést követően megérkezett a Nidhogg. A Nidhogg egy lengyel black metal formáció, a Wilczyca projektje ahová magához invitálta a Patriarkh-ból az egyik gitárost és a dobost. Egy rossz szó sem érheti őket mert nem egy régi projektről van szó, de a színpadkép előtt le a kalappal. Sajnos tűz náluk sem lehetett, pedig ők aztán ha tűzről van szó, akkor oda teszik magukat. Láttam őket Lódzban januárban a Sinfonia Othodoxia koncerten, ami a Patriarkh-nak volt egy különleges nagy szimfonikus zenekaros bemutatkozása. Itt tényleg lángolt minden a Nidhogg-nál. Itt most nem tüzezhettek. De ennek ellenére se maradtunk látvány nélkül. A színpad közepét egy hatalmas kovácsoltvas mikrofon állvány nagy szárnyakkal és a közepén egy pentagrammal uralta. Ez volt a 4. alkalom, hogy élőben láthattam őket. Tényleg minden alkalommal tökéletes a színpadkép. Az énekes maga egy igen látványos testfestéssel, ördögi vörös szemekkel lép színpadra majd kovácsoltvas kiegészítőket váltogatva teszi még izgalmasabbá a közönség számára a showt. Van vérivás és tényleg minden, ami egy black metal koncert látvány világához hozzátartozhat, az itt megjelenik. Zeneileg nekem tetszik, amit a srácok összehoztak.
Ének… látom, hogy fejlődött és próbálkozik. Szerencsére most egyik koncerten sem esett baja mikrofonnak, sem és annak az állványának sem. Még mindig nem túl erős az ének. Nagyon – nagyon sok munka lenne ezt úgy helyre tenni, hogy az ének is feljöjjön a zenei és a látvány szintjére. Szerintem megérné ezzel foglalkozni mert tényleg egy jó zenészek alkotta projekt ez. Én már tényleg ezt is hatalmas pozitívumként jegyzem meg hogy végre hallatszott az ének a koncert majdnem egészén. Tényleg fejlődött sokat az egész. Egy dal van, amit nagyon szeretek tőlük az a Jeszcze zemsci sie ziemia. Ja igen meg kell jegyeznem, hogy előszeretettel lengyelül adják elő a dalaikat, aminek én nagyon örülök és hatalmas plusz pont ez tőlem irányukba. Narcissusnak meg kellene tanulnia két dolgot, hogy a kevesebb néha több és hogy legyen egy kicsit alázatos. Viszont a banda pólójának a feliratába beleszerettem „Satan saved my life” virít a pólókon.
Elhangzott dalok
- Narcissus
- Mentol Lycanthropy and the Calling of Shadows
- Transilvania
- Six Luceat Lux
- Wilczyca
- Horda
- Jescze zemsci sie ziemia feat Roman Kostrzewski
- Zloty Kwiat
Az átpakolást követően színpadra lépett a brazil Dogma. Most tudom, hogy a rajongók engem utálni fognak ezért a véleményért, de hát ez van. Nem elég, hogy teljesen stílus idegen is a zene, amit játszanak mert ugye ők elvileg heavy metalt adnak elő, de nagyon gyenge is. A müncheni koncertről lealább annyit el tudok mondani pozitívumként, hogy már nem akarták betörni egymás orrát mozgás közben a gitárokkal és már majdnem sikerült összhangban mozogni is. Hurrá!!! Tény, hogy megtalálták annak az útját, hogy hogyan lehet eladni azt, hogy ha van 4 közepes zenészed, egy nem éppen jól díváskodó énekesnővel és mind az öten még csinosak is és ledobják a ruhájuk nagy részét és pajzán apácát játszák a színpadon. Számomra ez nem volt blaszfémia, ez csak egy cirkusz volt. Persze a közönség férfi része, akik nem hiszem, hogy a fülüket használták ezen a koncerten, az imádta. Tényleg, ami frankón néz ki a Beast in Black gitárosainál, ahogyan ők szinkronban mozgatják a gitárt hárman egymás mellett állva, na az itt pont olyan rosszul sült el. Ez a szinkronmozgás nem működött Kranjban (katasztrofális volt), talán Münchenben még ez jobban ment. Szerintem ezt nem közönség előtt kéne begyakorolni, hanem a zenekari próbákon vagy nem tudom, hogy hol, de nem élőben. Kranjban az első sorban álltam, konkrétan lehetett látni, hogy kb. az első 3 sor jött csak a Dogma miatt. Szerintem az egyetlen lány voltam az első sorban és ahogy hátra néztem láttam, hogy a 4. sortól bizony már nem annyira tombolt a közönség, mint az első három sor férfi szekciója. Münchenben már nem követtem el azt a hibát, hogy az első sorból nézzem ezt végig, szépen maradtam a merch pultnál és megvártam míg vége lett ennek és szépen távoznak a kandúrok én pedig besétáltam az első sorba. Így is lett.
Várjunk csak! Az azért valami pozitívum, hogy sikerült olyan zenét írniuk, ami egészen jó dallamtapadást okoz még akkor is, ha nem szereted. Két nap múlva kb egész nap a Make Us Proud mondat hangzott oda vissza a fejemben, ami kissé zavaró volt.
Elhangzott dalok:
- Forbidden Zone
- My First Peak
- Made Her Mine
- Banned
- Carnal Liberation
- Like a Prayer (Madonna cover)
- Bare to the Bones
- Make Us Proud
- Pleasure from Pain
- Father I Have Sinned
- The Dark Messiah
Végre elérkezett a várva várt pillanat: el kezdték felpakolni a Patriarkh díszleteit a színpadra. Előresétáltam és vártam most már örömmel. Nem tudom megunni őket. Patriarkh néven nem mást tisztelhetünk a színpadon, mint a Bartolomiej Krysiuk féle Batushka újra alakulását. Január 3.án jelent meg az új albumuk a Prorok Ilja – Prophet Elijah címmel. A régi ruhák mellé felfrissült a design, új díszletek kaptak helyet a színpadon. Még 2024-ben hallottam az első dalt erről a lemezről az akkor még Batushka őszi turnéján és ez talán Bécsben volt, de nem emlékszem már pontosan melyik városba mentem elsőre. De arra pontosan emlékszem, hogy csak álltam a színpad előtt, meredten néztem és elvarázsolt azonnal. Magával ragadott ez a csoda, amit az új album friss dalai hoztak magukkal. Teljesen más érzés volt ez. Az addigi black metal mellé betársult két kristálytisztán angyali női énekhang is. Az egyik a Wierszalin IV-ben megjelenő Eliza Sacharczuk. A másik, aki a lemez több dalában is helyet kapott egy új karaktert is magával hozott az együttesbe Matushka néven. Aki nem csak angyali hangjával, de puszta jelenlétével is egy olyan finomságot, lágyságot hozott a kemény black metal soraiba, hogy teljesen megváltoztatta azt.
Ezzel a koncepcióval létrehoztak egy az addigi albumoktól eltérő, számomra extrém- orthodox-black metal folk fúziót. És számomra ennél tökéletesebben összhangba hozott lemez még nem született meg. A megjelenése óta nem volt nap, hogy ne hallgattam volna végig. Nekem telitalálat volt. Mindegy, ha szomorú vagyok, vagy fáradt vagy boldog vagy ideges, ez az a muzsika, ami azonnal kiragad abból a világból, ahol aktuálisan vagyok és elvisz Ilja birodalmába, ahol nincsen más, csupán ez a zene.
Mi is vagy ki is ez az Ilja, akiről az album szól és a koncert is köré épült?
Eliasz Klimovics, 1864-ben látta meg a napvilágot és egy írástudatlan fehérorosz parasztember volt ortodox vallással. Grzybowszczyzna településen töltötte gyermekkorát. Ez Lengyelország és Fehéroroszország határában található Bialystoktól nem messze. Eliasz álmokból épített vár helyett vallást. Álmában isten kérte, hogy építsen templomot a falujában. 1904-ben kezdte el építeni a templomát, amit az első világháború kitörése megszakított. 1919-ben családjával együtt tért vissza és kezdte újra az építkezést. Mivel minden vagyonát ebbe ölte, a felesége elhagyta őt és elvitte magával közös lányukat is. A templom 1929-ben készült el. A falu lakói elkezdtek rá, mint profétára tekinteni. Eliasz önmagára Jézusként tekintett, aki küldetésének tudta be, hogy az Új Jeruzsálembe vezesse a híveit. Így alakult meg a Wierszalin település nem messze Sztara Grzybowszczyzna településtől, ahová a hívek elmenekülhetnek majd, ha eljön a világvége, amit ő maga jósolt meg. Követőik apostolok vagy éppen arkangyalok neveit adták maguknak. Persze ezt az orthodox egyház nem igazán szívlelte és fel is lépett ellenük. Eliasz 1939-ben szűnt meg prófétának lenni, hívei elhagyták hiszen a szavai és jövendölései beteljesületlenek maradtak.
Ez csak egy rövid összefoglaló, hogy érthető legyen a Wierszalin, Prorok Ilja de térjünk vissza a koncertre.
A díszleteknek köszönhetően egy orthodox templomban érezhette magát az ember, ha elmegy egy Patriarkh szeánszra. Eddig sem a tipikus black metal érzést hozták a koncerteken, de most a kórusokkal, prédikáló énekkel, népzenei elemekkel – balalajkával, tiszta női énekhanggal már csak a károgás, a gitár riffek és a dobok adták a metal részt. De így egyben létrehoztak egy egységet, ami hibátlanul működik.
Amikor fellép a színpadra Boruta és Tarlachan a 9 húros B.C. Rich csodáikkal már önmagában tekintélyt parancsol és oda szögezi az ember tekintetét, ha addig valamerre kalandozott volna. Bartek pedig tökéletesen vezényli végig ezt az orthodox misét. Minden mozdulatnak helye van és ideje. Mindig ugyan az, de még sem. Ha csak az idei 7 koncertből nem nézem a januári nagy zenekarosat, hiszen az egy teljesen más esemény volt és csak a maradék 6 koncertet veszem alapul, hiába, mindig mondhatnánk, hogy ugyan az még is más. Színtiszta profizmus, amit ők hoznak és soha nem láttam őket szétesni a színpadon. Minden problémát megoldottak és nem mozdította ki őket semmilyen külső behatás. Olyan energiával és tisztelettel zenéltek, hogy sokan vehetnének példát erről, más bandák zenészei közül. Mielőtt valaki nekem ugrik, hogy mennyire elfogult vagyok, hmmm… igen az vagyok, eléggé. Persze vak nem, és én is látom illetve hallom, hogyha nem olyan jók a fények vagy a hangzás. De például a kranji koncerten senki nem tudott csodát tenni mert a lámpák vagy nem mozogtak mert fixek voltak vagy nem is működtek… Hangtechnikailag sem állt a csúcsok csúcsán a hely. De az biztos, hogy a Patriarkh-nál a hang és a fény technika mögött álló emberek is a szívükkel-lelkükkel ott vannak végig. Minden egyes ember, aki együtt dolgozik velük egytől-egyig szívvel és lélekkel van ott és ez nagyon látszik.
A koncerten a közönség láthatóan nagyon jól fogadta az új albumot és sokan teljes áhítatban álltak a színpad előtt. Nem maradt el a közös taps és éljenzés számos HEY HEY HEY is felhangzott. Az új album dalai után kisebb átrendezése következett a színpadképnek. Ekkor Matushka marad csak, hogy előadja a Pismo V.-t. Minden alkalommal lenyűgöz a hangja, annyira tiszta és szép. Végül felpörgött minden és az utolsó 5 dal következett. Jóval közönségmozgatóbb ez a része a koncertnek, mint az első hét dal. De nem is csoda hiszen teljesen más a zene stílusa. Valahogy ezzel az 5 dallal a végén sikerül a számomra legkedvencebb dalok eszenciáját kiválogatni. Az Utrenia dobtémájába szerelmes vagyok a mai napig.
Nekem külön tetszik, hogy nincs fölösleges beszéd a dalok között. Szerintem, ha jók a számok, amiket előadsz, akkor semmi szükség erre. Nem szavakkal kell a dalok között a közönséget megnyerni, hanem a zenéddel és szerintem ez a Patriarkh-nak abszolút sikerült. A koncert vagy liturgia végeztével csak elhalt a zene és szépen levonulnak a színpadról. Szavak nélkül és ott marad a csend.
A varázslat véget ért.
Elhangzott dalok:
1. Wierszalin I
2. Wierszalin II
3. Wierszalin III
4. Wierszalin IV
5. Wierszalin V
6. Wierszalin VII
7. Wierszalin VIII
8. Pismo V
9. Wieczernia
10. Powieczerje
11. Polunosznica
12. Utrenia
12. Liturgiya
Írta és fényképezte: Olivia d’Evil
