Az Ascended Dead 2011-ben alakult Kaliforniában, és 2 album hosszúságú gyűjteményes demo válogatást követően 2017-ben jelent meg első stúdió felvételük Abhorrent Manifestation címmel. Zenéjüket leginkább az intenzív brutalitás jellemezte, amiből a főleg death és másodsorban black metal stíluselemek miatt könnyen kimutatható a war metal bandák hatása. Azonban esetükben nem volt ilyen egyszerű a képlet sem témák, sem hangzás terén. Leginkább egy olyan zenei egyveleget játszanak, ami jobban hasonlít az ősi dél-amerikai bandák vegyes, és egyben deviáns zenéjére, kiváltképp a Sarcófago-ra.
Ez a benyomás második albumuk, az Evenfall of the Apocalypse nyomán csak jobban erősödött illetve beigazolódni látszott. Az Abhorrent Manifestation debüthoz képest, ezt inkább kevésbé zajos, atmoszférikusabb hangzás jellemzi, és a merészebb kísérletezések. Főleg ez utóbbi indokolhatta az árnyaltabbra váltást, ugyanis zenéjük, noha korábban is összetettebb volt, de ezúttal ez csak fokozódott, szinte technikás szintig. Azonban a technical jelzőt sem lenne egyszerű rájuk sütni, ugyanis a következetesen halmozott és ütemezett téma- és ütemváltások helyett inkább kaotikus az összkép.
A káosz és az eklektikusság a fő irányelv, de ezzel is kontrasztot képezve alkalmilag olyan rövidebb dallamos gitárjátékok is beiktatásra kerültek, amik inkább illenének egy ’70-es évekbeli hard rock zenébe, mint egy black / death albumra. A harmónia rövid idejű jelenléte a diszharmónia közepén elsőre nem kevésbé tűnik ellentmondásosnak, mint az előre kiszámíthatatlan technikázásnak nem feltétlen számító technikás elemek. Azonban ezek a jellegzetességek visszafogott formában jelen voltak a banda zenéjében korábban is, ezen az albumon csupán jobban megvilágításba kerültek. Ez ugyan közel sem teszi az Evenfall of the Apocalypse dalait könnyebben emészthetővé, de a féktelen intenzitáshoz való rendszeres visszatérés és az atmoszférikusabb hangzás egységes keretbe foglalja a káoszt, bár ez az egység eléggé pengeélen táncol, ahogyan az album úgy összességében általánosan. Ilyen széles skálájú hatások egybegyúrása szokatlan ebben a stílusban úgy, hogy a zene ne veszítsen az extrém jellegéből, vagy ne váljon öncélű művészkedő hipszterkedéssé, és ez az Evenfall of the Apocalypse-t egészen egyedi megközelítésű albummá teszi. Opcionálisan hol az old schoolabb vonalt preferálóknak kedvez inkább, hol a black/death brutalitás kedvelőinek, hol azoknak, akik a zenei komplexitást részesítik előnyben. Akármelyik eset is álljon a hallgatóhoz közelebb, az Ascended Dead új lemeze garantáltan feladja mindenkinek a leckét.
Eme förtelmesen csodálatos Kyle Bowen borítóba csomagolt zenei monstrumot a pennsylvaniai 20 Buck Spin kiadójának köszönhetjük.
Írta: Oroszi István
