12 dolog, amit imádtunk a 2018-as Rockmaraton Fesztiválon

Minden jónak vége szakad egyszer, tartja a jól ismert mondás, ez alól pedig kedvenc rockzenei fesztiválunk, a Rockmaraton Fesztivál sem kivétel. Lassan két hete, hogy szó szerint szedtük a sátorfánkat, és újabb egy évre búcsút intettünk a rockzenétől dübörgő Szalki-szigetnek. Nem is lehet kérdés, mennyi emlékkel lettünk idén is gazdagabbak, mennyi jó koncerten edzhettük meg a nyakizmainkat egy héten keresztül. Merész vállalkozás lenne minden történést, és koncertet leírni, így nem is tesszük, helyette összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik talán mindannyiunknak meghatározták az idei fesztivált, és mosolyogva gondolunk vissza rájuk. Lélekben térjünk vissza néhány perc erejéig a Szalki-szigetre, töltsünk egy sört egy fesztiválpohárba (már ha hoztatok haza 🙂 ), és lássuk:

A kisbolt. Reggeli buci, joghurtital, extra wc-papír, fejfájáscsillapító: mind jól jött. Persze a kínálat mindig lehetne nagyobb, az árak sem voltak mind rockerbarátok, a sor néha nagy volt, de a bolt nagyon fontos szerepet töltött be.

A relatív tisztaság. Egy fesztiválhoz képest tiszta volt a placc, nem kellett sárban zuhanyozni, nem volt mindenfelé szemét elhajigálva, és az előző nap eldobált műanyagpoharakat másnapra kivétel nélkül összeszedte a személyzet. Innen is hatalmas pacsi és köszönet nekik!

Amikor a Powerwolf felgyújtotta a színpadot. Meg úgy az egész show. Bár nem sokat variálnak rajta az elmúlt években, a hangzás és a látvány kettőse még mindig elsőosztályú szórakozást nyújt. Tökéletes volt az új és a régi szerzemények balansza (bár elsőalbumos nóták is lehetnének), kifogástalan show.

Hogy végre láthattuk a Tormentort és az Asphyx-et. A Tormentor olyan, mint egy külföldi különlegesség, akiket csak néha csíphetünk el. Pedig hát magyarok, csak nekik is rögös életútjuk volt, de most végre náluk is megvolt a reunion, és így rengeteg ember láthatta ezt a nagyon odarakós bulit – van egy olyan érzésem, hogy a közönség 90%-ának első Tormentor bulija volt. A másik különlegesség a holland Asphyx volt – ők legelőször jártak nálunk, marha hálásnak is tűntek, és egy hibátlan, moshpittel teli, nagyon élvezetes bulit toltak. Ezek után remélhetőleg visszahívják őket!

A közönségtalálkozó, pódiumbeszélgetés a fesztivál főszervezőjével és egyéb koncertszervezőkkel. Egy-egy órás volt mindekettő, de bármennyit tudtunk volna beszélgetni, azt hiszem. Nagyon érdekes dolgok hangzottak el mind a pódiumbeszélgetéseken, mind a közönségtalálkozókon, és a koradélutáni időpont ellenére mindig megteltek a sörsátor padjai, információra éhes és kérdezésben lelkes közönséggel!

A sajtos-tejfölös lángos. Bár az is drágább volt a városi áraknál, de ilyen jó, bőséges, gazdag lángost én még nem ettem. Bár vega-szempontból még mindig nem a legjobb a fesztivál, mi nagyon jókat ettünk, nem fogom felsorolni az összes jó kaját, aki akarta, úgyis kikísérletezte.

A Rübiiii-zés. Néha idegesítő volt, és kelni sem jó erre, bár igazán jó közösségi érzést ad, amikor random elordítod magad, és a kemping 6 különféle pontjától 60 embertől harsog vissza az ismert válasz.

A fehér házmester. Jártunk már sokszor pórul borral, fröccsel vendéglátóipari egységekben, néha a bor egészen rossz minőségű, most viszont kimondottan finom és jóminőségű volt, ami igazi megkönnyebbülés. Reggelire sportfröccs kötelező! Délutántól mehet a viceházmester, este pedig a házmester, vagy ti hogy szoktátok? 😀

A fesztiválpoharak. Szép, színes, lehet belőle haza is vinni, gyűjtögetni, és még a környezetet is óvjuk vele. Kinek milyen lett meg?

Új magyar zenekarok felfedezése. Itt sem akarok mindenkit felsorolni, volt egy csomó zenekar, akik koncertjén elsőbálozó voltam, és meggyőztek (Lovecrose), , meg voltak olyanok is, akiket kb. a fesztiválon ismertem meg (Samas, Continoom).

A jó hangosítás. A fesztivál 95%-ra nagyszerű hangzás volt jellemző. Persze egy-két baki becsúszott, de szinte minden nagyon jól szólt, ami sokat emelt a zenei programok élvezeti értékén.

…és persze TI! Hiszen ez a sok minden mit sem ért volna, ha nem áll össze idén is egy olyan összetartó, jókedvű, és rockzene szerető csapat, mint amilyen ti is voltatok az egész héten, és amilyenek reméljük hogy maradtok jövőre is! Mi is újabbnál-újabb arcokat ismerünk meg minden évben (idén sem volt másképp), és remek érzés, hogy az ország minden zegzugából összegyűlünk erre az egy hétre. Új barátságok, kapcsolatok kötődnek, hiszen újra és újra bebizonyosodik, mekkora összetartó ereje van a rockzenének.

A sort persze végletekig lehetne folytatni nagyszerű dolgokkal (társasozási lehetőség az Off-rockon, sok-sok kutyus jelenléte a fesztiválon, stb), de azt inkább már írjátok meg ti!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/