Pár hónap múlva újra Magyarországon köszönthetjük őket, minden bizonnyal utoljára. A zenekar meg fog szűnni, de az, amit letettek az asztalra, nem. És az emlékeink sem. Megpróbáljuk megőrizni annak egy morzsáját, egy pici szeletét, amit a Slayer adott nekünk. Pontosabban azoknak, akik zenészként ihletet merítettek a munkásságukból. Lássuk, hogyan emlékszik rájuk Vigh Zoltán a Sear Bliss-ből.
Mi volt az első Slayer-album, amit meghallgattál?
Seasons In The Abyss!
Mi a kedvenc albumod és dalod tőlük?
A Divine Intervention album, és a Stain Of Mind.
Személyes élményed volt velük?
2002, Summer Rocks. Legelső koncertélményeim egyike 16 évesen, ahol nemcsak egy teljes véletlen folytán sikerült összehaverkodni Iscariah-val (ex-Immortal basszer), de 2-3 szám után úgy döntöttem, inkább elöl a darálóban folytatom a mulatást, aminek nyomai is lettek aztán természetesen. A koncert végén sikerült ismét összefutni Iscariah-val, aki óbégatni volt már csak képes, mivel az elmúlt egy órában macskarészegre bulizta magát – én csak kékre. A Raining Blood alatt kezdődött eső (legalábbis így emlékszem) szintén maradandó élmény lett.
38 év koncertezés, 12 album és kb. 5000 fellépés után Te feloszlatnád a zenekarodat, amelyik tízezerszám mozgat meg rajongókat? Miért?
Hogyne. Miért? Mert Slayer!
Eljössz június 11-én búcsúztatni őket?
Igeeeeen!
A sorozat következő héten megjelenő számában Kátai Tamás (Thy Catafalque, Gire, Darklight) emlékeit olvashatjátok.
Szerkesztette: Á
