fbpx

Slayer nekrológ IV. – Rudics Ágnes (Wrath of Azazel)

Pár hónap múlva újra Magyarországon köszönthetjük őket, minden bizonnyal utoljára. A zenekar meg fog szűnni, de az, amit letettek az asztalra, nem. És az emlékeink sem. Megpróbáljuk megőrizni annak egy morzsáját, egy pici szeletét, amit a Slayer adott nekünk. Pontosabban azoknak, akik zenészként ihletet merítettek a munkásságukból. Lássuk, hogyan emlékszik rájuk Rudics Ágnes a Wrath of Azazel-ből.

 

Mi volt az első Slayer-album, amit meghallgattál?

God Hates Us All.

 

Mi a kedvenc albumod és dalod tőlük?

Reign In Blood és a Dead Skin Mask.

 

Ezt tanultam zeneileg vagy emberileg a Slayer-től: 

Thrash metalt tőlük hallottam először, és annyira megtetszett az energia, a hangulat és a gyors riffek, hogy kerestem is egy thrash metal gitár oktatókönyvet, amit végig is játszottam.

 

38 év koncertezés, 12 album és kb. 5000 fellépés után Te feloszlatnád a zenekarodat, amelyik tízezerszám mozgat meg rajongókat? 

Abban az esetben, ha olyan helyzet alakulna ki, mint jelenleg náluk, igen. Az egyik oszlopos tag – Jeff Hanneman – sajnos már nincs köztünk, a másik – Tom Araya – pedig elvesztette a lelkesedését a műfaj iránt. A további működésük így már nem lenne őszinte a jelenlegi tagsággal, Tom Araya nélkül pedig nincs értelme folytatniuk ezen a néven.

 

Eljössz június 11-én búcsúztatni őket? 

Valószínűleg nem. Elismerem a zenekar munkásságát és óriási hatást gyakoroltak az egész metal műfajra a zenéjükkel és az ideológiájukkal egyaránt, de ennek ellenére nem tartoznak a legnagyobb kedvenceim közé.

 

A sorozat következő héten megjelenő számában Vigh Zoltán (Sear Bliss) emlékeit olvashatjátok.

 

Szerkesztette: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/