fbpx

Raised Fist – Anthems (2019)

ELŐADÓ: Raised Fist
ALBUM: Anthems
SZÁRMAZÁS: Svédország
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: hardcore-punk
HONLAP: https://www.facebook.com/RaisedFistOfficial/
ÉRTÉKELÉS: 8/10

 

Az embert roppantul boldoggá teszi, amikor talál egy olyan, számára új zenekart, amiről még életében nem hallott (vagy nem figyelt fel rá – az én esetemben), de annyira jó zenét játszik, hogy önmagát büntetve rögtön magába is harap, amiért eddig nem volt tudomása az adott zenekar nagyságáról. Így jártam én is a svéd Raised Fist zenekarral.

A Luleaban alakult, hardcore-punkot játszó banda már 1993 óta létezik, ám eddig csak hat albumuk jelent meg. A mostani Anthems a hetedik, ami az előző korongot követően szintén a punk szcéna talán legnagyobb kiadója, az Epitaph Records égisze alatt látott napvilágot. Azt most le kell szögezni, hogy a köztudatba leginkább az ezt megelőző From The North lemezzel robbantak be, de az azt megelőző albumok sem csak említésre méltóak, hanem inkább kötelezőnek mondhatók, főleg a Sound Of The Republic-tól kezdve. Egyébként ez az éra, a 2015-ös lemezzel a végén elég magasra tette a mércét, talán ekkorra értek meg leginkább arra, hogy ne csak egy nyers hardcore zenekar legyenek a sok közül, hanem annál több, egy egyben dallamos, súlyos, mégis punkos zenekar, tele erős, karcos és Alexander Hagman-féle egyedi ének-megoldásokkal, mégis kemény mondanivalókkal. Ráadásul szerintem kijelenthető, hogy a zenekarnak kialakult egy sajátos stílusa, ami ezek elegyéből származik. Szóval ezzel az előélettel kellett újra nagyot alkotnia a bandának.

A zenekar az album megjelenése előtt kidobott három singlet, és mindegyik azt sugallta, hogy ez az album sem lesz egy egyszerűen letehető alkotás. A lemez kezdő nótája a Venomous, a címadó Anthems és a számomra eddig legtöbbször pörgetett Into This World mind azt mutatta, hogy a fiúkban van még erő, és kicsit betekintést engedett abba, hogy az új album milyen irányba halad. Nos, ez nem teljesen van így. A fent felsorolt dalok alapján egy erős albumot lehetett várni, de összességében nem így lett, mert az olyan dalok mint a Murder, a We Are Here vagy az Oblivious egy kétarcú végeredményt tesz le elénk, ami nem feltétlenül lenne baj, csak hát ez egy alapvetően hardcore zenekartól összességében furcsán hat, és az eddigiekhez viszonnyítva erőtlennek tűnik. Azt egyébként le kell szögezni, hogy zeneileg a lemez nagyon össze van rakva, lehet érezni a beletett munkát és időt, ez egy minőségi anyag, efelől semmi kétség.

És hogy ne csak a rosszat emeljük ki, a három single mellett a Seventh, a Shadows vagy a Polarized pont azt erősíti meg bennünk, hogy a zenekarnak van keresnivalója az élvonalban. Ki kell emelnem az Into This World dalt, ami inkább számít nekem a lemez által adott himnusznak, mint az Anthems. A dal egyébként arról a régi szép időkről szól, amikor szabadok voltunk és őrültek, ugyanakkor visszaemlékszik azokra a barátokra akik már nem lehetnek velünk. Összességében a mondanivaló és a zene egy olyan dalt ad, amit nem nehéz meghallgatni egymásután rengetegszer. A dalszövegeket tekintve egyébként megmaradtak a lázadó, és társadalmi problémákra rámutató, kicsit Rage Against The Machine vonalnál (a zenekar neve egyébként a RATM – Know Your Enemy számából származik).

A lemezen összességében egyedül a basszusgitár, néhol a gitár és a dob, valamint egyes dalok struktúrája és tempója emlékeztet arra, hogy ez amúgy egy hardcore zenekar produktuma lenne. Az Anthems inkább már egy dallamos punk, kicsit progresszív, néhol funkys, de azért hardcore lemez lett. A számok dallamossága egyébként nagyon nyerő, mindegyik dal fülbemászó és kétségtelenül rádióbarát, de a kis hardcore bulik agresszív miliőjének érzetét ez az album nem fogja visszaadni, így némi hiányérzettel érkezünk meg a lemez végére. De ez egy percig sem tart minket vissza attól, hogy megállapítsuk, az Anthems egy nagyon jó album lett. És ne feledjétek:

“But one more thing before we close our eyelids
We have to tell our kids, to live fast, no regrets, and no fucking grids”

(“Mielőtt végleg lehunyjuk szemünket,
Meg kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy éljenek igazán, megbánás és kibaszott korlátok nélkül”)

Írta: Bányu

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/