“Nagyon kevés olyan hozzászólással találkoztam, akik bele tudtak kötni, de ott érződött, hogy bele is akartak.”-interjú Makó Dáviddal (The Devil’s Trade)

Új zenekarokat, projekteket, és azok munkásságát mindig jó dolog, és öröm megismerni, hiszen az effajta folyamatos keresgéléssel, és ismerkedéssel fejlődik, tágul legjobban a zenei látókörünk. Zenét hallgatni jó, zenét hallgatni kell, valakinek pedig a hallgatáson túl az jelent örömet, ha írhat róla, kutathatja a lemez mondanivalójának mélyebb hátterét. Vannak olyan zenék, amelyek utóbbi esetben (de sokszor a hallgatóságnak is) egyfajta kihívást jelent, hiszen ha egy alkotó munkája, vagy lemezei kissé eltérő irányvonalat képviselnek a megszokottnál, vagy súlyosabb, komolyabb mondanivalóval operálnak, mindezt nem egy hétköznapi köntösbe bújtatva, akkor több időnek kell eltelnie, mire átérezzük a mélységeit, és tényleg a magunkénak érezhetjük. Nos, körülbelül ilyen érzések munkálkodtak bennem, amikor néhány évvel ezelőtt a kezembe került az első The Devil’s Trade nagylemez, hiszen azt már első hallgatásra éreztem, hogy nem egy hétköznapi anyaggal lesz dolgom. Lehet, hogy először nem is igazán tetszett, vagy kétkedve nyúltam hozzá-már nem emlékszem-, annyi viszont biztos, hogy a sokadik hallgatás után biztosan kijelentettem, hogy az akkori év egyik legjobb hazai lemeze. Azóta eltelt közel négy év, és nemrég arra a hírre kaptam fel a fejem hogy új The Devil’s Trade lemez tűnt fel a látótérben, én pedig csillapíthatatlan kíváncsisággal vártam, hogy meghallgassam, Dávidnak ezúttal mit sikerült “lemezre hoznia”. Ezúttal nem hagyhattam annyiban a dolgot, szerettem volna alaposan kikérdezni az elmúlt időszakról, és az új lemezről, ám (és mi sem jelzi jobban a sikert) Dávid éppen turnén van, így egy levélváltás formájában valósult meg a “kikérdezésem”, ám ez mit sem vett el abból, milyen tartalmas, és sok témát érintő beszélgetést bonyolítottunk le a modern technika segítségével…

Először is köszönjük szépen, hogy elfogadtad az interjú felkérésünket! Mint ahogy azt már sokan tudják, szeptember végén került megjelenésre a második nagylemez, ha jól számolom, ez az anyag három vagy négy év után követte az elsőt. Mielőtt erről, (avagy ezekről) kérdeznélek, kicsit ugorjunk vissza az időben! Nem titok, hogy a „The Devil’s Trade” létrejötte előtt a HAW zenekar soraiban ismerhettek meg téged az emberek. Mi volt a fő motiváció, indok, hogy egyéni projektet is létrehozz, avagy kipróbáld magad ezen a vonalon? Régóta gondolkodtál rajta, és tervben volt, vagy hirtelen elhatározás szülöttje a TDT?

Nem volt különösebb célom azon kívül, hogy kiengedjem azokat a dalokat, amelyek kiakarnak jönni rajtam keresztül. Sokáig arra sem gondoltam, hogy publikáljam őket, de aztán a barátaim unszolására megtettem ezt a lépést is. Ezek olyan dalok voltak, amelyek a Stereochrist-ben vagy a HAW-ban nem állták volna meg a helyüket, sem zeneileg, sem a mondanivaló terén. Sok idő telt el azóta, de a motivációm ugyanaz: a bennem lévő világ ki akar törni, és ennek nem állhatom útját, különben beledöglök.

Muszáj rákérdeznem a névre, hiszen első hallásra is érdekesen, úgy is mondhatnám sokféleképpen értelmezhetően hangzik. Van valamilyen mélyebb jelentése, kötődik hozzá valamilyen történet, avagy csupán a fantázia szüleménye?

Elsősorban a folklórban jelen lévő ördög alak volt az ihlető, illetve a kísértés, ami meghatározza a karakterünket. De az elmúlt négy évben ez is változott, fejlődött, ahogy a gyerekkorom óta tartó vallásos útkeresés során rátaláltam a békémre, válaszokra, amelyekre eddig nem, és még több kérdésre, aminek megválaszolása már nem valamilyen felsőbb hatalom feladata, hanem az enyém, ahogy az én életemben én vagyok az egyetlen felsőbb hatalom.

Amikor 2014-ben megjelent az első TDT nagylemez, bizonyára nagyon sokan voltak, akik éles váltásnak gondolták ezt az anyagot a HAW munkáihoz képest. Vissza tudsz emlékezni, milyen volt a hallgatóság körében a fogadtatása? Értelemszerű, hogy még nem születetett olyan CD, vagy nem volt olyan koncert je bármely előadónak, amely mindenkinek egyformán, kivétel nélkül tetszett volna, így inkább arra gondolok, milyenek voltak a visszajelzések? A pozitív visszhang volt túlsúlyban?

A HAW-val szimpatizáló emberek többsége nyitott és érdeklődő. A délizászlós, panterázós arcok kikoptak már, vagy nem is voltak soha, így felőlük csak biztatás és szeretet érkezett. Az a lemez kivétel nélkül magasztaló fogadtatásban részesült, volt ahol az év legjobb magyar megjelenésének választották. Nagyon kevés olyan hozzászólással találkoztam, akik bele tudtak kötni, de ott érződött, hogy bele is akartak. Ezzel jó ideje megbarátkoztam már, mert a karakterem könnyen vív ki ellenszenvet.

El kellett telnie némi időnek, mire a rajongótábor kezébe vehette az új nagylemezt. Mesélnél kicsit arról, hogyan teltek az elmúlt évek, ami a TDT alakulását illeti? Folyamatosan születtek az újabbnál újabb dalok, vagy inkább csak ötleteket, témákat gyűjtöttél?

Nekem a dalírás olyan, mint másnak egy találkozó a terapeutájával. Azzal a különbséggel, hogy az én terapeutám senki másé, és bármikor ráér, és sosem előre tervezett terápia ez. Amikor valami kijön belőlem, az egy tudattalan pillanat, mint régen, amikor zenét kerestél a rádión, és egyszer csak sercegésből kibukkant egy adás. 2016-ig csak óvatos útkereséssel telt az idő, semmiben nem voltam biztos a TDT-ét illetően. Aztán Jakab Zoli barátom azt mondta, hogy itt az ideje ezt komolyan venni, és elkezdtük a közös munkát, aminek az első nagy lépése a Those Miles… vinyl verziójának és a Those Songs… digitális EP megjelenése volt, amit 2016 decemberében egy Európa-turné követett a Crippled Black Phoenix és a Publicist UK zenekarokkal majd 2017-ben Nathan Gray-jel. Ezután egy látszólag csendesebb időszak következett, de a háttérben komoly stratégiai lépések zajlottak, ekkor kerültem a holland Doomstar Bookings ügynökséghez és a német Golden Antenna kiadóhoz, így neki kellett állnom az új lemez befejezésének.

Az új lemezed idén jelent meg, „What Happened to the Little Blind Crow” címmel. Az album körüli munkálatokban volt valami változás az előző lemezhez képest? Ugyanolyan tematika, munkatempó szerint haladtál/avagy haladtatok, vagy változtattatok valamin?

Míg az előző kiadványok rendes stúdiós körülmények közt készültek, ez a lemez négy különböző helyszínen, próbateremben, edzőteremben, nappaliban és a Ghost Ship stúdióban lett felvéve Szabó Márton Nagyúr barátom segítségével, aki egyre jobb lemezeket készít hangmérnökként. Számomra nem volt kérdés, hogy az eddigi életem legfontosabb lemezét az egyik legjobb barátommal fogom felvenni. Összesen három nap alatt rögzítettünk mindent, és mivel nagyon ragaszkodtunk az élő hangzásomhoz, sokat az utómunkával sem kellett vesződni, Marci pontosan tudta mit szeretnék hallani, én pedig maximálisan megbíztam benne.

Hogy érzed, könnyen, és gyorsan, avagy nehezen születnek meg nálad a dalok? Sokáig finomítod, csiszolgatod az egyes szerzeményeket, míg elérik végleges formájukat, avagy ez a te esetedben egy gyorsabb folyamat?

Ez szerintem mindenkinél nagyon változó. Van, ami azonnal megszületik szöveggel és vokálokkal együtt, de olyan is van, amiért mélyebbre kell lemenni és lassabban lehet csak felhozni. Ezt talán jobban szeretem. Amúgy a felvételek után is sokat tudnak még alakulni a dalok, de erre szerencsére az énekesdalszerző kategória nagyon alkalmas.

Az előző lemezre két, magyar című, illetve nyelvű dal is felkerült (Azt Gondoltam, Hulljatok levelek), ám most kizárólag angol nyelvű szerzemények kaptak helyet a korongon. Tudatos volt, és van valami oka, pl. így még jobban eljut a külföldi hallgatóság felé?

Nem akartam több népdalt, elsősorban azért, mert mindenki ezt várta. A közönség elvárásainál pedig kevés vérlázítóbb dolgot tudok elképzelni. Végül mégis került egy pusztinai népdal a Little Blind Crow-ra, de szépen elrejtve három különböző helyen.

A TDT esetében már az album címek, és a számok is meglehetősen beszédesek általában. Az új lemez címe is talán kicsit rendhagyó, mesélnél pár szóban arról, van-e valamilyen története, háttere, kapcsolódik-e hozzá valamilyen történet?

A “Csip-csip csóka vakvarjúcska” kezdetű mondóka varjúcskája ihlette, még úgy is, hogy a vakvarjú a bakcsó népies elnevezése. Az én varjam egy valódi varjú, akiről nem tudni, hogyan vakult meg, illetve én tudom, de titok. Erre a népmesei karakterre építettem egy apokalipszis történetet – ami egyelőre maradjon rejtve – amihez Borbás Robi barátom tökéletes artworköt készített. A vele való munka az egyik legszebb dolog, ami a TDT-vel eddig megéltem. Igazi kollaboráció volt, mindketten nagyon ihletett időszakot éltünk át, ami valójában még mindig tart.

Valamiért ezúttal kicsit sötétebb témájúnak, keményebbnek érzem ezt az anyagot, amely mélyebb mondanivalójú témákkal, és hangszereléssel kísérletezik. Lehet, hogy csak én hallom így, vagy valóban így van?

Sötétebb lemez lett, de ez a fajta sötétség számomra fény. Én ebben érzem otthon magam, ez tölti ki a napjaim, és ilyen formában az életem tökéletes lenyomata lett ez a lemez. Az előző anyagok az akkori lehetőségeimhez, képességeimhez képest a legjobb felvételek lettek, de azóta nagyon sok minden történt bennem.

Utolsó kérdésként elárulnál nekünk valamit arról, mit tervezel a jövőben? Tudom, hogy nem egészen egy hónap telt el a What Happened… megjelenése óta, így még nagyon korai erről beszélni, de körvonalazódik már valamilyen terv, vagy elképzelés a jövőt illetően? Végül, üzennél valamit az olvasóknak, és a rajongóknak?

Ebben a pillanatban is a turnébuszban ülök: Mannheimből Berlinbe tartunk Jonathan Hultén barátommal és a Sonya zenekar speciális, erre a turnéra létrehozott felállásával. Ennek a turnénak a budapesti állomása, ami egyben a lemezbemutató koncertem is, november 2-án lesz az Instantban. Ahogy ezt írom, perceken belül megjelenik az új videóklipem a Hulljatok levelek Happy Music Is Shit live Ep-és verziójára, amit Magyar Dani készített. Decemberben lesz még egy hazai koncert, majd jövő tavasszal a Der Weg einer Freiheit társaságában megyek Európa-turnéra, addig pedig kialakul az év többi része.

Csak megköszönni tudom a velem töltött időtöket, az érdeklődést és a támogatást, végtelenül sokat jelent ez nekem!

Köszönjük szépen a beszélgetést, sok sikert kívánunk mind a turnéhoz, mind pedig a jövőbeli terveid megvalósításához! 

 

Készítette: TM 

 

 

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/