Interjú Thor-ral (Nordjevel, ex-Morbid Angel)

A Suffocation-nel és a Belphegor-ral tett turnéjuk során lehetőségünk nyílt megkérdezni Thor-t egy pár személyes dologról; kiderült, hogy hogyan lehet egy Morbid Angel-szólót megtanulni, és kiderültek részletek a Nordjevel-lel való munkáról is, valamint mesélt nekünk a Myrkskog-ról és az Odium-ról is.

Hogyan érzitek magatokat, mennyire fárasztó a turné?

Ó, hát ebből sokkal több energiát lehet nyerni, mint bármi másból. Az egyetlen dolog, ami elfáraszt, az az egész napos össze-vissza történő rohangálás anélkül, hogy bármi érdemi történne – de amikor a színpadon vagyok, akkor az adja igazán az energiát. Imádom ezt az életmódot, én tényleg úgy érzem, hogy engem erre terveztek. Én soha nem leszek ilyenkor fáradt, nincs az, mint egy átlagember esetében, hogy hazaérek és összerogyok, mert annyira fáradt vagyok. Mint mindig, szeretnék tovább- és továbbmenni, mozgásban maradni – számomra ez egy hihetetlenül nagy kaland.

Az utolsó albumotok, a Necrogenesis nagyjából két hónapja jött ki. Milyenek voltak a visszajelzések?

Ó, a visszajelzések nagyon-nagyon jók voltak, a lehető legjobb kritikákat kaptuk, és nagyon-nagyon boldogok vagyunk az albummal. Azért azt hozzá kell tenni, hogy nem volt annyira egyszerű összerakni ezt az albumot – meglehetősen sokat szenvedtünk a stúdióban, de csak és kizárólag személyes okokból. De a végeredmény szerintem fantasztikus lett, és nagyon-nagyon boldogok vagyunk ezzel az albummal. Azt hiszem, hogy ez egy meglehetősen erős anyag lett, nagyon jó dinamikával, és a visszajelzések… azok egészen lélegzetelállítóak voltak.

Hogyan kezdtél gitározni?

Már egészen kisgyerek korom óta folyamatosan vonzott a metal zene, és bármikor, amikor egy gitárost láttam, mindig megragadta a figyelmemet. Aztán egy idő után felhívtam apámat és mondtam neki, hogy “apu, gitárt szeretnék karácsonyra”. Engem mindig hihetetlenül lenyűgözött a gitár, már egészen pici gyerekként is saját magam próbáltam kis gitárokat fabrikálni, mielőtt megkaptam volna az igazit. Ez az egész a véremben van, talán ez a jó szó rá… mindig annyira vonzónak és elragadónak találtam.

Játszol bármilyen egyéb más hangszerem?

Persze, játszom basszusgitáron és szintetizátoron, de számomra mindig is a gitár volt a központban, mindig arra fordítottam az időmet. Feljátszottam már egy pár dolgot basszusgitáron, de csak felvételre meg ehhez hasonlók, soha nem játszottam élőben – de ahogy mondtam, nekem csak és kizárólag a gitár a mindenem.

Van bármilyen zenei képzettséged esetleg, vagy csak fogtad magad, és elkezdtél játszani?

Soha nem vettem zeneórákat az életem során… csak fogtam magam és elkezdtem játszani.

Hát akkor kérlek, mondd el, hogy mi a megfelelő módja annak, hogy az ember megtanuljon egy Morbid Angel szólót?

Hogy hogyan tanuljuk meg…? Hát számomra ez csak annyi, hogy leülök, és… persze azért türelemre is szükség van. Hogy teljesen őszinte legyek, amikor gyerek voltam, én nem nagyon lógtam erre-arra a többi gyerekkel, és ameddig a többiek buliztak vagy bármi ehhez hasonlót csináltak, addig én otthon ültem és zenéltem. Tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, csak gyakoroltam; számomra ezek természetesen jövő dolgok, csak gyakoroltam, persze kellett egy kis türelem, dolgoztam rajta, és egy idő után el tudtam játszani.

Amikor a Morbid Angel-lel játszottál, akkor is csak annyi történt, hogy leültél, és szépen eljátszottál mindent – tehát a szólókat is és minden egyebet – pusztán hallás után?

Amikor a Morbid Angel-lel elkezdtem játszani, akkor már nagyon régóta gitároztam. Csak annyit csináltam, hogy fogtam ezeket a dalokat, aztán lesétáltam hozzájuk, együtt leültünk, és szépen szisztematikusan végigmentünk minden egyes dalon. És én csak a Illud Divinum Insanus albumon játszottam a Morbid Angel-lel, ugye nem a régieken. Egyébként megvolt a lehetőségem, hogy a saját szólóimat játsszam – ez egy nagyon-nagyon személyes dolog, az gondoltam, hogy ez menni fog, és simán meg tudtam csinálni.

Hogyan megy a dalírás a Nordjevel-lel, hogyan születnek a dalok?

Általában az van, hogy én leülök, aztán a többieknek is van mindenféle ötletük vagy hozzáadnivalójuk – egy csomó esetben például Nils-nek (Nils Fjellström, ex-Dark Funeral) vannak különböző dob-ötletei. Igazából ez most nagyon vicces volt, mert a stúdióban is íródtak riffek… az történt, hogy az előző gitáros, Nord (Jørn Øyhus) otthagyta a zenekart, úgyhogy ekkor a már meglévő anyagból kivettük az ő részeit, és ott a stúdióban kellett hogy új dalokat írjunk. Talán ez volt az első alkalom a pályafutásom során, hogy így dolgoztam – persze nem minden dalon, hanem csak néhányon, de szerintem teljesen jó lett a végeredmény. Normális esetben leülök otthon, és elkezdek valami ötleten dolgozni. A Nordjevel esetén minden nagyon demokratikus, mindannyiunknak van valami hozzáadnivalója, mindenkinek vannak ötletei; én írom a gitárriffeket, és igazából ez egy csoportos munka eredménye. Elkezdjük a legeslegelső ötlettel, aztán mindenki hozzátesz valamit.

Mi inspirál, amikor zenélt írsz?

Hát ez egy vicces kérdés… talán a leghasználhatóbb válasz az, hogy minden, ami metal zene. Úgy általában a metal az, ami hosszú éveken keresztül inspirált. Én mindig ebben az extrém zenei vonalban éltem, és azt gondolom, hogy azok a zenekarok hatottak rám leginkább, akiket hosszú-hosszú éveken keresztül hallgattam – az általuk kreált érzések, és természetesen az agresszió.

Van bármilyen olyan nem metal zene, amit szeretsz?

Igen, például itt vannak a Dead Can Dance-hez hasonló zenék, de hallgatok techno-t is, például az Astral Projection-t. A klasszikus zenét is nagyon kedvelem, a rockot meg az ehhez hasonló cuccokat, és nagyon szeretem a klasszikus melankolikus zenéket, például egy jó kis búskomor klasszikus zenét vagy – mint említettem – a Dead Can Dance-et, de leginkább azért metált hallgatok.

Engedj meg egy személyes kérdést: van családod?

Nem, egyedülálló vagyok gyerekek nélkül, úgyhogy nem, nincs saját családom.

Jelenleg a Nordjevel-lel játszol, és ha jól sejtem, akkor a Myrkskog is tevékenykedik, és még itt van az Odium projekted… az is aktív?

Ó igen, a legfontosabb jelenleg. Idézőjelbe téve, kikölcsönöztek ide-oda, de próbálok erre a három zenekarra koncentrálni. A Nordjevel-lel most nagyon jól mennek a dolgok, a Myrkskog is nemsokára ki fog jönni egy új anyaggal, és az Odium is dolgozik mindenféle anyagokon már hosszú évek óta. Tulajdonképpen ez bőven elég is.

Na pontosan erre irányul a kérdésem: melyik ezek közül a legfontosabb, és mitől függ, hogy melyiken dolgozol?

Tulajdonképpen ezek mindegyike nagyon sokat jelent számomra; tavaly nyáron érkeztem meg a Nordjevel-be, és nagyon a szívembe zártam ezt a zenekart. A Myrkskog tulajdonképpen a gyermekem, kölyökkorom óta megvan, és az Odium-ot pedig egy Myrkskog-os jó haverommal csinálom – tehát így foglalkozom ezzel a három zenekarral. Úgyhogy mind a hármat nyomom előre, és mind a három nagyon fontos helyet foglal el, kivétel nélkül.

Hadd kérdezzek egy kicsit mást: mi történik a Myrkskog-gal jelenleg? Megnéztem pár napja a Facebook-profilodat, és nagyjából annyit találtam, hogy kábé kétévente volt egy-egy fellépés – de ezen túl semmi egyebet nem találtam.

Igen, nagy volt a csend egy jó ideig. Fölléptünk egyszer itt, egyszer ott, az idén a Steelfest-en fogunk fellépni az Odium-mal és Myrkskog-gal Finnországban. Tulajdonképpen nem nagyon volt más, mint egy pár fesztivál meg fellépés Norvégiában; igazából meg szeretném várni, hogy az új album végre összejöjjön és kiadjuk… merthogy 16 éve nem adtunk ki új anyagot. Tehát először ki szeretném adni az albumot, és akkor maga a zenekar is egy kicsit el tud merészkedni ide-oda. Én azt hiszem, hogy tényleg van mit mondanunk… ja, és nem utolsósorban Nils dobol a Myrkskog-ban is!

Mikorra várhatjuk az új Myrkskog-album megjelenését?

Hát nagyon remélem, hogy a felvételekkel végezni tudunk ennek az évnek a végén vagy legkésőbb a jövő év elején, aztán nagyon gyorsan ki kellene hogy adjuk ezt az albumot. Igazából már csak egy pár dal hiányzik, és azt gondolom, hogy ez, amit elmondtam, lehetséges – de természetesen semmit nem tudok ígérni. Ezt most már tényleg meg kéne hogy csináljunk, mert nem leszek fiatalabb, az biztos (nevet).

És melyik zenekar van most a figyelmed központjában?

Jelenleg mindegyik. Mostanában egy csomó minden történik a Nordjevel háza táján, és igazából a Nordjevel inkább turnézós zenekar, amit én nagyon kedvelek. Úgyhogy most leginkább is a Nordjevel környékén van mozgás, alapvetően az album miatt, meg persze voltunk mindenféle klip- és videófelvételeken Lengyelországban, de természetesen újra vissza fogok térni az Odium-hoz és a Myrkskog-hoz. Úgy tűnik, hogy a Nordjevel inkább egy turnézósabb zenekar lesz, a Myrkskog és az Odium pedig inkább a fesztiválokon lesz majd látható. Lehet, hogy majd egy pár turnéra is elmerészkedünk, de jelenleg nagyon sok tennivaló van a Nordjevel-lel, és ez nagyon is jó így.

Van bármilyen civil munkád vagy elfoglaltságod, vagy pedig a zene a főállásod?

Sajnos szükségem van rá – próbálok akkora távolságot tartani bármilyen normális állástól, amekkorát csak lehet, de természetesen van egyéb munkám. Norvégia baromi drága, és ebben a műfajban nincs olyan hihetetlenül nagy pénz, úgyhogy időnként kell, hogy ideiglenes munkákat vállalják itt-ott egy pár hétre, de soha semmi állandót. Igen, sajnos ez van, szükségem van egy második bevételre is.

Egyik zenekarod sem az a kifejezetten keresztény white metal zenekar. Végülis mi a baj a vallással és mi a baj a kereszténységgel?

Hát nem is igazán tudom… én teljes mértékben vallásellenes vagyok, és az gondolom hogy a vallás tulajdonképpen kiöli az emberből a természetességet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az összes vallásos ember és az összes vallás szükségszerűen rossz, de azt gondolom, hogy a vallás a maga egészében elfordítja az embereket a természetes folyamatoktól, a természetes gondolkodásmódtól és a természetes módon történő viselkedéstől. Az én vallásom az univerzum, a természet, minden, amit látsz – az állatok és minden, amiről tudsz. Szerintem a legapróbb növény is ugyanannyi tiszteletet érdemel, mint bárki közülünk.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a black metal?

Hogyan is tudnám megfogalmazni… az életet. Igen, ez az én egész életem. Azt kell, hogy mondjam, zene nélkül tulajdonképpen mindentől meg lennék fosztva ebben az életben… igen, ez ennyire sokat jelent. A művészet annyira hatalmas, és igazából ez az én egész lelkem… igen, a zene a mindenséget jelenti számomra.

Írta: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/