fbpx

Interjú Pekka Kokko-val (Kalmah)

“Ezt csak hozzám adták – ennyi és kész.”

Pekka Kokko-t, a Kalmah frontemberét és énekesét kérdezgettük a budapesti fellépésük előtt. Beszélgettünk inspirációról, finn nyelvű dalokról, az örökkévaló mocsarakról, és a legfontosabbról: a zenéről.

 

Egy hosszú, számos fellépésből álló turné kellős közepén vagytok. Mennyire fáradtál el?

Hát, nem annyira. Én egyáltalán nem vagyok fáradt, nagyon jól alszom, éjszakánként meg nem bulizgatok, így mindig kipihent vagyok. A többiekről nem nyilatkoznék, mivel ezek meg minden este folyamatosan csak isznak.

Az új albumotok, a Palo 2018-ban jelent meg. Milyen visszajelzéseket kaptatok?

A visszajelzések döntött többsége nagyon jó volt, semmi panasz nem érkezett. Mivel mindig, újra és újra ugyanazt a dolgot játsszuk (nevet), és jellemzően semmi nem változik, csak a dalok címe (nevet). Igazából a dalok elemei mindig ugyanazok, nincs igazán mire panaszkodni (nevet).

Hogyan definiálnád, milyen zenét játszotok? Tudnád kategorizálni?

Fogalmam sincs… nagyon-nagyon régóta csinálom ezt… dallamos death metal-t játszunk. De szinte semmit nem tudok magáról a műfajról, hogy kik is vannak jelen, mivel leginkább rádiót hallgatok. Én magam gyakorlatilag nem is tartozom a metal színtérhez, nem is ismerem az új zenekarokat – igazából mindegyik pontosan ugyanúgy szól, mint bármelyik másik.

Amennyire tudom, a Kalmah-nak nincsenek finn nyelvű dalai. Van ennek valami különös oka?

A finn dalszövegek hülyén hangzanak. Azért vannak finn nyelvű dalokkal kapcsolatos ötleteim, de ezek csak ötletek.

Tehát semmi finn nyelvű dalra vonatkozó terv, és úgy tűnik, hogy maradtok az angol dalszövegeknél.

Pontosan.

Kölyökkorodban az Ancestor volt az első zenekarod – hogyan alakultatok meg?

Ez igazából a 80-as évek végén az egész metal dolog kezdete volt. Igazából csak egy páran voltunk, egy pár hosszú hajú metalt hallgató gyerek, és megtaláltuk egymást – ilyen egyszerű volt a kezdet. Én például basszusgitározni kezdtem először, pontosabban én voltam az énekes a kezdetektől fogva, aztán elkezdtem basszusgitáron is játszani. Később találtunk egy basszusgitárost, és akkor döntöttem úgy, hogy én gitározni fogok, mert az sokkal inkább szexi, de elég kevés hasznát vettem ennek később (nevet) – ennyi.

Tényleg azért váltottál gitárra, mert az a színpadon sokkal szexibb?

Nem (nevet), nem igazán. Úgy gondolom, hogy a gitárban sokkal több lehetőség van, valódi dallamokat tudsz létrehozni, igazi riffeket, meg ehhez hasonló cuccokat írni.

Mennyire volt bonyolult ez a váltás?

Egyáltalán nem volt az, mivel a kezdetek kezdetén voltam, éppen hogy csak el tudtam játszani bármit, úgyhogy ez egy egészen aprócska váltás volt.

Miért gitározni kezdtél, és miért nem mondjuk zongorázni vagy hegedülni, vagy bármi ehhez hasonló?

Á, annak idején nem voltak billentyűs részek a metal-ban. Akkortájt, a 80-as évek végén igazából nem is volt olyan zenekar, amelyiknek lett volna billentyűse, úgyhogy a gitár egy magától adódó választás volt.

Hogyan születnek a Kalmah dalai, ki a központi agy?

A legfontosabb figura emögött az egész dolog mögött a testvérem, Antti, ő írja a dalokat, az összes dallamot, az egyéb cuccokat – általában én a dalszöveget írom. Egy pár dalt azért én is írtam, és… hogy mondjam… egy párat fel is vettünk belőlük. A testvérem azért eléggé fasza gyerek. A dalok kis hányadát mások írják, így leginkább Antti munkáját hallani.

Mi inspirál titeket leginkább?

A természetből jön az inspirációnk. Én amennyi időt csak lehet, a természetben töltök. Finnországban fantasztikus a természet, mindenfelé nagyon könnyen meg tudod találni a saját belső békédet, és nagyon könnyű olyan helyet találni, ahova el tudsz vonulni gondolkodni, és csak saját magadra figyelni – nagyjából ennyi.

Miért olyan fontosak a mocsarak számotokra?

Én Finnországnak egy olyan területéről származom, ahol az egész táj közel nyolcvan százaléka mocsár. Ezek nagyon fontosak a mikroklímájuk miatt, és a klímaváltozás szempontjából is. Az emberek szélsőségesen kizsákmányolják ezeket, így ez egyfajta véleménynyilvánítás is.

Szerinted mitől jó egy zene: a szólók a legfontosabbak, vagy a verzék és a riffek?

Az egész egyben. Az egész dal egysége a fontos. Természetesen a szólók fontosak, de az énekrészek a legfontosabbak, elvégre én lennék az énekes (nevet).

Gyakran az ének alatt is folyamatosan szólózást hallani – ezek a dallamok és átkötések szintén Antti munkái?

Igen, itt minden Antti munkája, én képtelen vagyok szólózni. Időnként teljesen idiótának is érzem magam, annyira jó gitáros Antti.

Szerinted mi a legfontosabb egy zenész számára: annyit gyakorolni, amennyit csak lehetséges, vagy pedig maga a tehetség?

Á, dehogyis, az a legfontosabb, hogy mennyire faszán nézel ki gitárral a kezedben – felejtsük el a tehetséget és a gyakorlást (nevet). Én nem gyakorlok. Hogy teljesen őszinte legyek, én gyakorlatilag egyáltalán nem gyakorlok, mivel elértem azt a szintet, amire képes vagyok, és én ennél jobb már nem leszek.

Fellépés előtt végzel bármilyen bemelegítést, vagy csak felmész a színpadra és játszol?

Persze, csinálok valamit, de ez leginkább ez az idegbeteg stílusú pengetés.

Zenészként ugye vagy a stúdióban vagy, vagy turnén, vagy pedig a zenekar dolgait intézed – azt hogyan áll ehhez a család?

Nincs családom.

Na jó, de hogy volt mindez a múltban a szülőkkel, a csajokkal?

Igazából annak idején sem turnéztunk annyira nagyon sokat. Vannak rövidebb intenzív periódusok, amikor megtoljuk ezt az egészet, de igazából nem von el nagyon sok időt semmitől, tehát ez így kezelhető. Gondolom másképp állna a dolog, hogyha ez a főállású munkánk lenne. Szeretnénk megtartani az egészet így, ahogy van – jobb ez így mindenkinek.

Szóval van valamilyen civil munkát a zenekar mellett.

A Kalmah nem a főállásom, hanem teljes munkaidőben dolgozom, meglehetősen rohanós is a munka, sok időm elmegy rá minden évben, tehát igazából nem az van, hogy gondolok egyet, és csak úgy eljövök turnézni.

Van időd bármilyen egyéb dologra? Gondolom, a Kalmah, és a civil munka azért meglehetősen időigényes – van bármi másra időd ezek mellett?

Hát, az elmúlt egy évet tekintve, a válaszom “nem”.

Van bármilyen olyan álmod, amit szeretnél valóra váltani a jövőben?

Nem igazán… én egyáltalán nem álmodozom, egy földhözragadt ember vagyok, úgyhogy majd meglátjuk, mi történik.

Zenélsz, gitározol – mit jelent számodra a zene és a hangszeres játék?

Hát, ezt nehéz így megfogalmazni… ez magam vagyok, ez igazából a részem. Semmilyen speciális tartalommal vagy jelentéssel nem bír, ezt csak hozzám adták – ennyi és kész.

Köszönöm szépen az interjút!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/