„A Darkened Nocturn Slaughtercult egy kutyaközönséges black metal zenekar lehetne, ha nem teljesülnek két kritérium. Az egyik, hogy a zene intenzitásában és erejében még a Taake-t is felülmúlja, ami azért nem egy elhanyagolható teljesítmény; tulajdonképpen ilyen erőbedobással, ilyen intenzíven, ekkora átéléssel zenét játszani nagyon ritkán látni bárkit is a színpadon. Amit még fontos kiemelni, az az énekes-ritmusgitáros hölgy, Yvonne Wilczynska (Onielar), aki minden női black metal fellépőről alkotott sztereotípia élő cáfolata. Először is jól láthatóan jelentős hangszertudással és zenei gyakorlattal rendelkezett – másképpen szólva nem alibizni állt ki egy gitárral a nyakában. Színpadi működése és énekprodukciója nagyjából egy megveszett banya ámokfutására emlékeztetett, és – a szó legpozitívabb értelmében – valami egészen hajmeresztő hatású volt. A magas, egészen éles károgó énekhang, ami a rongyok bebugyolált, kifestett arcú, időnként vérben ázó, majdnem térdig érő hajú szőke némberből tört elő, valami egészen hihetetlen dimenzióját nyitotta meg a műfajnak” – írtuk a Dark Easter Metal Meeting-ről készült beszámolónkban. Sikerült elérnünk a hölgyet, aki írásban válaszolt a kérdéseinkre.

A hatodik albumotok, a Mardom idén áprilisban jelent meg. Milyenek a visszajelzések, mennyire vagytok elégedettek?
Sajnálatos módon nagyon sokáig tartott, hogy megjelenhessen ez az album; ez egy hosszú, buktatókkal teli periódus volt számunkra, egy meglehetősen idegőrlő időszak, de szerencsére a végén egy olyan albummal tudtunk kirukkolni, amire büszkék vagyunk. Igazából nem is nagyon volt időm azzal foglalkozni, hogy megnézegessem a visszajelzéseket, amiket kaptunk – mindamellett nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a D.N.S. nagyon sok követője és aktív hallgatója osztja a Mardom-mal kapcsolatban érzett elégedettségünket.

Évtizedek óta aktívan zenélsz: miért éppen a metal zene kezdett el érdekelni?
A zene egy sajátos és különálló világ, egy lehetőség arra, hogy az emberi érzéseket és a személyes gondolatokat kifejezhessem. A metal műfajának számos különböző vetülete van, többek között számos olyan, amelyikben tényleg otthon érzem magam; ez a világnak az a része, amelyikben saját magamra találtam, ahol képes vagyok összegyűjteni, becsatornázni és kifejezésre juttatni az energiáimat.

Tanultál bármikor is gitáron játszani, vagy ez igazából egyfajta önképzés eredménye?
A kezdetek kezdetén volt néhány gitárórám, de igazából ennyi az egész – semmilyen zeneelméleti dolog nem vezet. Számomra ez mindigis a zenében rejlő érzésekről szólt, így hát igen, ez tulajdonképpen egy teljesen intuitív önképzés eredménye.

Kinek köszönhetjük a DNS zenéjét és szövegeit? Mindenen együtt dolgoztok, vagy pedig vannak megosztott célfeladatok?
Minden zenekari tag számára nyitott a lehetőség, hogy új anyagon dolgozzon és erre természetesen mindenki képes is – de természetesen a zenekar egészének kell a végső áldását adnia a dal végleges formájára. Itt nem igazán számít az, hogy ki melyik dalt vagy annak melyik részletét írta, és ki hogyan vette ki a részét a szövegírásból – igazából a zenekar minden egyes tagjának megvan a jól meghatározott szerepe, és ezt mindannyian a sikerre vagy a hírnévre való vágyakozás hozás nélkül hajtjuk végre.

Honnan jönnek a személyes inspirációk – van bármi olyan zenekar, ami inspirál téged?
Az ilyen jellegű zene iránti elkötelezettségünk – és minden olyan dolog, ami ebbe belefoglaltatik – visz minket előre, és nem hagy minket nyugodni. Maga az inspiráció számos különböző forrásból származhat; alapvetően olyan dolgokról van itt szó, amelyek személyesen érintenek minket, de elsődlegesen is a különböző okkult dolgokra gondolok. Ez az okkult tartalom viszi előre a zenénket; ha bizonyos érzés vagy érzelem hiányzik a zenéből, akkor azt onnantól nem érdekel.

Van bármilyen olyan nem-metal zenekar, amelyik hatott rád? Hallgatsz bármilyen metal-tól eltérő stílusú zenét?
Ó igen, van egy csomó olyan műfaj, amit nagyon szeretek, és zeneileg egyáltalán nem vagyok szűklátókörű. Nemcsak metal-t hallgatok – ezen a széles skálán ott található neofolk és a dark elektro ugyanúgy, mint ahogy a 80-as évek pop- és rockzenéje; de mindigis a mondanivalóval rendelkező, és emberek által előállított zenét preferáltam.

Van családod? A turnézás és a stúdiómunka nagyon időrabló – mit gondol erről a családod?
Amennyiben a családra a klasszikus értelemben gondolsz, úgy a válaszom az hogy nem, nincs családom. Számomra a zene és természetesen a zenekartagok azok, akik a legközelebb állnak a család klasszikus fogalmához. Amikor úton vagyunk, akkor csak annyi a dolgunk, hogy találunk valakit, aki gondoskodik otthon a háziasított fenevadakról. Az én személyes hittem és attitűdöm nagyon nem egyeztethető össze azzal, hogy utódjaim legyenek – nem akarom magamra vállalni annak a felelősségnek a súlyát, hogy újabb lelkeket engedjek kóborolni ebben a rettenetes világban. Azok, akiknek gyerekei vannak, csupán a természet törvényeit követik, ám a racionális gondolkodás azt mondatja velem, hogy én ezt ne tegyem – és ennek az eredménye az, hogy nem veszek részt az emberiség elszaporításában. Van ezentúl még egy csomó olyan dolog a világon, ami miatt folyamatosan aggódhatunk, és egy csomó egyéb olyan dolog, amiért felelősséggel tartozunk. Összességében teljesen egyetértek Schopenhauer-rel, aki azt mondta: “A Földön az emberek az ördögök; az állatok pedig a meggyötört lelkek“ – és ezeket a lelkeket kellene talán megmentenünk.

Nagyon érdekelne, hogy mit gondolsz a vallás és az egyház szerepéről az életedben, illetve a környezetedben, mivel a black metal köztudottan erőteljes kritikát fogalmaz meg az egyházzal és annak tagjaival szemben.
Engem katolikusnak neveltek, ismernem kellett az ős-katolicizmust, a kereszténységet akárcsak az egyházat úgy általában a többé-kevésbé fanatikus követőikkel együtt. Ennek a tudatában kell hogy mondjam, hogy teljesen tudatosan mozdultam el az ellenkező irányba, minél inkább eltávolodva ettől a szűklátókörű és dogmatikus világképtől. Én Lengyelországban születtem – egy olyan országban, ahol az egyház nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében –, de szerencsére most Németországban élek, ahol a kereszténység és az egyház hatása kevésbé átütő. Az egész életem az okkult, sötét, melankolikus, és a természethez kapcsolódó dolgok körül forog.

Meg tervezitek turnéztatni a Mardom-ot Európában? A D.N.S. magyar rajongói mikor láthatlak titeket a színpadon?
Megvan annak a maga oka, hogy a D.N.S. miért nem egy turnézenekar – így volt ez a múltban is, és így lesz a jövőben is, még egy olyan átütő sikerű album esetén is, mint a Mardon. A zenekarnak számos helyen volt Európában egyszeri fellépése, és remélhetőleg előbb vagy utóbb Magyarország felé fogjuk tudni venni az irányt.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a black metal?
A lehető legtömörebben megfogalmazva: az érzések és érzelmek megszólaltatásának legelemibb módját. Ez valami olyan dolog, amit egészen biztosan nem szeretnék az életemből kihagyni – a black metal pedig a vallásos tabuk megdöntése, egy út az okkult gondolatokat kifejezésére.

Írta: Á