fbpx

Interjú Helmuth Lehner-rel, a Belphegor frontemberével

Négyszemközti interjú Helmuth-tal…? Hát, az bizony trükkös lesz, mivel általában ő a zenekar turnémagere is.” Hát, így kezdődött ennek az interjúnak a pályafutása, melynek során kicsit megkérdezgettük a Belphegor frontemberét az általa használt Jackson gitárokról, a latin dalszövegekről és a szülővárosát körülölelő hegyekről. Ne feledjétek, április 26-án Budapesten játszanak!

Évtizedek óta aktívan zenélsz. Hogyan kezdtél el érdeklődni a metalzene iránt?

Az első, rockkal és heavy metallal való találkozásom a Kiss volt, majd nem sokkal később az AC/DC. Amikor kicsi voltam, akkor az egyik srác egy Dinasty albumot hozott be a suliba kazettán, és engem teljesen megigézett a zenekar stílusa, megszólalása és különösen a gitárok hangja. Napjainkban is imádom mindkét zenekart. Akkortájt ezek úgynevezett “veszélyes zenekarok” voltak – az emberek féltek a rock-tól és a metalzenétől, és különösen ezt a két zenekart kerülték. Aztán nem sokkal később a kibaszottul zseniális Black Sabbath is megjelent az életemben, és ez teljesen megigézett. Kicsivel ezután találtam rá a soha nem múló szerelemre, a Motörhead-re (nyugodj békében Mr. Kilmister Lemmy), majd a fantasztikus NWOBHM is felülmúlhatatlan hatást gyakorolt rám, és az előbbieken túl még akár glam metal zenekarokat is említhetnék – mint például a Mötley Crue –, amit napjainkban is egy csomót hallgatok. Nagyon más idő volt az akkoriban, nem voltak CD-k, mobiltelefonok és internet, és ez az egész fogyasztói társadalom nem létezett úgy, mint manapság. Mindenesetre mi most egy négyhónapos turnéra készülünk a Suffocation-nel, először is keresztül fogunk vonulni Európán áprilisban és májusban, később pedig a Dark Funeral-lal fogunk turnézni Észak-Amerikában májusban és júniusban. Ezt követően Japán jön júliusban a Taake-val, és természetesen mindenféle szabadtéri fesztiválok menet közben, valamint Japán után. Mindenesetre meglehetősen kevés olyan zenekar van, amelyik ennyire brutálisan intenzíven nyomul mint a Belphegor, tápláljuk, és elhozzuk nektek a pokol tüzét!

Tanultál bármikor is zenélni, vagy pedig teljes mértékben önképzéssel tanultál meg gitározni? Miért a gitár érdekelt, és miért nem bármilyen egyéb hangszer?

A gitár, a hegedű és a zongora elit hangszerek – az érzelmek és az örömök kifejezésének szentháromsága, legalábbis én így látom. Nem tudok minden olyan dolgot felsorolni, ami a heavy metal zenéhez kötött, de azért megpróbálok egy párat összeszedni. Én igazából együtt élek és együtt lélegzem a hangszerrel és ez talán az egyik legjobb dolog az életben. A rock- és a metalzene minden bizonnyal az egyik legjobb dolog a világon; ha lenne vallásom, akkor azt ‘Musick’-nak hívnám. Világéletemben gitáron akartam játszani, de az apám sajnálta rá a pénzt, úgyhogy elkezdtem spórolni, és vettem egy nagyon olcsó használt gitárt egy barátomtól, és elkezdtem játszani; ez igazából ekkor még csak egy ötlet volt és nem volt mögötte igazi érdeklődés. Később aztán egy évig jártam gitártanárhoz és tőle vettem órákat. Világéletemben sajnálni fogom, hogy eladtam az első gitáromat; fantasztikus és nagyon nosztalgikus lenne, ha az első hangszerem ott lógna a falon, és azt csodálnám minden este, mielőtt aludni térek. Mindannyiunknak megvannak a maga idoljai, és mindannyian tisztelünk embereket, akik valami egészen különlegeset tettek az életünkben – és természetesen azok, akiket csodálunk, folyamatosan változnak az életük során. Viszont a hangszerek változatlanok maradnak, nagyjából úgy, mint egy nagyon közeli házikedvenc – annyi különbséggel, hogy örökkévalóak.

Ismert, hogy Jackson gitárokat használsz. Miért kedveled őket?

Arra, amire én használom, ezek a legjobbak, ugyanis a Jackson olyan hangszereket készít, amelyeknek nagyon agresszív, ugyanakkor nagyon szép organikus hangja van. 2006 óta támogat a Jackson Guitars, és ha jól emlékszem, az összes albumon a Goatreich-Fleshcult óta csak Jackson gitárokat hallhattok. Például a Totenritual dalait egy egyedi készítésű Satin Blackout 201-sel vettem föl; meglehetősen átható a hangja, és ez általam használt elsődleges hangszer évek óta.

Gyakran a dalszövegek kevert nyelvűek – angol és német egy kevés latinnal. Mitől függ, hogy melyik nyelvet használod, és honnan jönnek a latin részek?

A dalszövegeink mindig az okkultizmus és az istenkáromlás – meg az ehhez hasonló perverz dolgok – különböző aspektusairól szólnak. A nihilizmus is tetten érhető minden egyes lemezünkön, de istenigazából mi a szabadságról papolunk; talán az a legfontosabb dolog az életedben, hogy a saját utadat járd. Számos esetben többnyelvűek a szövegek – mint például az Apophis-Black Dragon esetében –, és minden egyes nyelvnek megvan a maga eltérő hangzása. Nagyon sokszor ráolvasásokat, átkokat, kántálásokat hallhattok, amiket nem fordítunk le angolra. Aztán a németet, az anyanyelvemet is használjuk itt-ott-amott az 1994-ben kiadott Obscure and Deep 7-inch vinyl single óta. Ez egy tökéletes nyelv, meglehetősen kemény hangzókkal – ami például parancsoláshoz ideális –, és meg tudja teremteni a maga sajátos atmoszféráját. A eltérő eltérő nyelvek használata Belphegor egyfajta névjegyévé vált. Ahogy a Diaboli Virtus in Lumbar Est dal címe is mutatja: nem tudod elválasztani egymástól az gonoszt és a sötét romantikát. Az utazásaim is inspirálnak, és mivel nyitott szemmel utazom, nagyon sok érdekes dolgot láttam, és volt szerencsém egy csomó különleges emberrel találkozni. A horrortól elkezdve az élet absztrakt és bizarr oldaláig csomó minden ámulatba tudott ejteni. A te szabályaid, a te életed, a te világod – ez az én filozófiám.

Tudnál egy picit mesélni arról, hogy hogyan születnek a dalaitok? Ez egy hosszabb alkotó folyamat eredménye, vagy pedig már azonnal összeállnak a dalok a fejedben?

Ez attól függ, de ez leginkább egy hosszú és nagyon intenzív folyamat, mivel mindig át- és átírom, finomítom őket egészen addig, ameddig elégedett nem leszek magával a dallal. Attól a pillanattól elkezdve, hogy nekiállok megírni a dalt, a végső forma kialakulásáig nagyon-nagyon sok hónap eltelik. Mindent, amit csinálunk, azt nagyon szigorúan és nagyon komolyan vesszük.

Van bármilyen olyan nem-metal műfaj, ami befolyásolja a zene ízlésedet? Hallgatsz bármilyen nem-metal zenét?

Imádom a klasszikus zeneszerzőket és a flamenco-t; nagyon hasonlítanak a death / black metal-hoz mind ősiségükben, mind pedig dinamizmusukban és túlfűtöttségükben, legalábbis szerintem. Egészen fantasztikus látni, hogy hogyan gitároznak – örülnék, ha csak fele így tudnék akusztikus gitáron játszani, és ezt nem irigységből, hanem a tiszteletem jeleként mondom. Libabőrös leszek, amikor hallom ezeket a tehetséges zseniket játszani, mindez gyönyörű és nagyon inspiráló. Egy csomót tanultam az örökké imádott NWOBHM-ból, és van még egy jó nagy adag gitáros, akik egészen biztosan hatottak a játékomra: Randy Rhoades (RIP), Eddie Van Halen, Trey Azagtoth, Yngwie Malmsteen, Gary Moore (RIP), Jeff Hanneman (RIP), Kerry King, Downing / Tipton, Eddie Clark (RIP), Jimmy Page és Chuck Schuldiner (RIP). Azt kell hogy mondjam, hogy ezek a zenészek sokkal-sokkal jobbá tették az életemet, célokat adva, amik nehéz időszakokon segítettek átvergődnöm.

Terveztek valamilyen új anyagot – akár stúdióalbumot vagy EP-t – kiadni a közeljövőben? Meg tudnál esetleg osztani velünk pár részletet?

Igen, már nagyon sok ötletünk van, és tettünk bizonyos előkészületeket is a következő, tizenkettedik pokolbéli csapásra. Serpenth és én tavaly októberben elkezdtük az új album zenéjét írni; a turnézás és az augusztusi fesztiválszezon után pedig elkezdünk felkészülni és kigyakorolni a dalokat. Jelenleg teljes egészében az előttünk álló turnéra koncentrálunk, tehát – a körülményeket tekintve – nem nagyon várható tőlünk semmi 2020 előtt. Jelenleg hagyjuk, hogy az alkotó erők szabadon áramoljanak mindenféle külső zavaró hatás nélkül, és egy idő után ki fog derülni, hogy maga a zene merre is akar bennünket vezetni.

Ismert, hogy szereted a magányt és a lakhelyed melletti hegyeket – miért szereted ennyire a természetet?

Én egy nagyon magának való és zárkózott ember lettem a 2011-es halálközeli élményem óta – akkor egy csomó dolgot meg kellett hogy változtassak, és egy kicsit le is kellett hogy nyugodjak a saját egészségem érdekében. Nagyon inspirál és érdekel bármi, amit látok és megtapasztalok. Nagyon hálás vagyok, hogy vissza tudtam jönni, és hogy még mindig képes vagyok gitározni és zenét írni. Most már sokkal inkább odafigyelek, hogy csak a számomra tényleg fontos dolgokra fordítsam az energiámat, és nem vesztegetem az időmet olyasmire amit nem szeretek, vagy nem érdekel. Csodálom a természetet és a csöndet, és nagyon élvezem Ausztria tájait – ez egy gyönyörű ország, imádok itt élni, és imádom a magányt is. Párszor körbeutaztam már a világot, és nagyon sok csodálatos és varázslatos helyet láttam ezen a Földön; ezek fantasztikusak, és nagyon öröm számomra, hogy láthattam őket. Mindig tanulok egy csomó dolgot miközben utazomm, nagyon szerencsés vagyok, hisz ez tágítja a látókörömet és inspirál. Dehát ki az, aki nem szereti a természetet? Manapság, amikor az emberek már elvesztették mindenüket, és agymosott birkákként kóvályognak a Földön akár egy járvány, fontos dolog remetének lenni a saját birodalmadban, és ettől az egésztől eltávolodva hozni meg a fontos döntéseket. Imádom a magányt, ugyanis ez teljes mértékben fel tud tölteni. Amikor utazunk, akkor annyi minden történik velünk és annyira gyorsan, hogy az teljes bizonyossággal természetellenes, a szöges ellentéte úgy általában a magánynak vagy pedig annak, hogy csak úgy elvagy egy jó társaságban. Én tulajdonképpen teljesen kívül állok ezen az egész fogyasztói társadalmi baromságon; nagyon ritkán nézek tévét, hogy elkerüljem a propagandát – én már senkinek nem hiszek el semmit. Leginkább a nagyvárosoktól távol szeretek élni, messze, kint a hatalmas hegyek között.

A szövegek, a jelképek, és a testfestés egy nagyon erős keresztényellenes és vallásellenes attitűdöt mutat – mi a probléma a kereszténységgel és a vallással?

Ezek az emberi lét ellen való dolgok, és úgy gondolom, hogy a kereszténység az egyik ma létező legveszélyesebb parazita. A vallás úgy önmagában – véleményem szerint – nem egy jó dolog. Cenzúra mindenhol akad, gyakran a kereszténység nevében. Hosszú évekkel ezelőtt voltak LP-ink, amiket betiltottak a borító miatt; nem szabadott dalokat játszanunk róla, amit én teljes nonszensznek tartok – és igazából azt mutatja, hogy egyesek mennyire degeneráltak körülöttünk. Ki is tiltottak minket egy csomó helyről; mindig megvolt ez az ellenállás, és ez nem is fog megváltozni. De amennyire megvan az ellenállás, olyannyira megvan a támogatás is. Mi a kereszt ellenségei vagyunk, nem imádkozunk és nem térdelünk le a kereszt előtt. A 2017-ben megjelent utolsó albumunkon, a Totenritual-on ajánlottunk is nekik egy dalt, a Swinefever – Regent of Pigs címűt. Jelentős változások voltak az életem során, és megtanultam, hogy a valódi élet sokkal keményebb, mint bármilyen mese.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a black metal?

A Belphegor mindig a death metal egy brutális, black metal behatásokkal vegyített változatát játszotta. Nagyon komolyan vesszük még mindig ezt a munkát – értem ezalatt, hogy a támogatóink megérdemlik a legjobbat. Teljesen hihetetlen számomra, hogy ezt már több mint huszonöt éve csinálom, és egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy abbahagyjam – egészen addig, ameddig megkapom a támogatást és az egészségem lehetővé teszi, hogy az extrém metal nevében beutazzam a Földet. Az álmokat valóra váltani – ez ám az igazi mágia! Soha ne add fel azt, amit tenni szeretnél – az életedben talán ez lehet a létező legjobb hozzáállás. Motiváld magad, gyakorolj, és lépj ki a komfortzónádból! Én például imádok súlyt emelni és a konditeremben gyúrni, ugyanis tökéletesen megmutatja a korlátaimat. Csomó esetben kényszeríteni kell magam, hogy lemenjek – igazából nem is akarok, és lenne is vagy egy tucat okom, hogy miért ne tegyem. Szóval szard le a gyengeséget; ‘no pain no gain’, ahogy mondani szokták. Ez egy csomó esetben működik, másszor nem, de hibázni emberi dolog. Ami meg a zenekar varázsát illeti: a Belphegor egy olyan homályból elősejlő cél, amely a mai napig tart.

Köszönöm szépen!

Én köszönöm a lehetőséget! Üdvözletem a magyar metálos közösségnek, ne hagyjátok ki a rituálénkat, a tűz továbbra is ég bennünk, és már alig várjuk, hogy április 26-án visszatérhessünk, és minél többetekkel találkozhassunk!

Facebook esemény linkje https://www.facebook.com/events/2379349975641344/

Írta: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/