A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Impetigo – Horror of the Zombies (1992, Június 5.)
A Horror of the Zombies a Ultimo Mondo Cannibale kiváló folytatása volt! Sokat változtak és fejlődtek a két lemez között. Kb olyan, mintha nem is ugyanaz a két zenekar játszana.
Az Ultimo esetében a zene alapvetően a death metal és grindcore határán mozog, de inkább közelebb áll egy primitívebb grindcore stílushoz. Végtelenül egyszerű és topa zeneiséggel, szinte már-már hardcore/punk hozzáállással előadott horror-gore témájú dalaikat nem gondolták túl, finoman szólva is nagyon egyszerűen. Stevo Dobbins vokáltémája eléggé beteges és skizofrén hatást keltenek, hol mélyen gurgulázik vagy éppen őrjöngve ordibál, de megjelennek olyan magas visítások is, amiket Dani Filth alkalmazott később. Bár a színtéren már korábban létezett egy Carcass, akik akkorra azért jócskán meghaladták már ebben a műfajban ezt a szintet, (gondoljunk csak a zseniális Symphonies of Sickness-re) olyanokat pedig már ne is említsek, mint a Napalm Death vagy Terrorizer, akik már jóval igényesebb köntösben ontották a zajt.
Szóval a Horror lemezen már lecsökkentették a zajos grindcore betéteket, inkább amolyan old school death metal köntösbe rakták a vérrel, zombikról szóló szerzeményeiket. A hangzás is jóval vastagabb és teltebb, mint előző lemeznél, egyúttal sokkal tagoltabb és megjegyezhetőbbek a verzék. Stevo hangja is visszafogottabb itt, inkább csak öblösen hörög, mintsem úgy ordibál és visít mint egy kényszerzubbonyba kötözött elmebeteg!
A tipikus nyolcvanas évekre emlékeztető horror plakát jellegű borítót az amerikai származású Jim „Cannibal” Reising alkotta, ugyanaz aki az Ultimo lemezen is dolgozott. Túl sok alkotása nem született ezen kívül a metal szcénában.
Zeneileg a stílusuk eléggé megegyező az akkori Autopsy és Massacre dolgaival, ami már önmagában egy hatalmas érdem! Nekem mai napig nagy kedvencem, bár nem mondom, hogy a műfaj legemlékezetesebb hallgatnivalója, de mindenképp egy kötelező anyag bármelyik death metal fanatikusnak. A polcon a helye!
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Bolt Thrower – The IVth Crusade
INCANTATION – Onward to Golgotha
DEICIDE – Legion
FEAR FACTORY – Soul of a New Machine
DISASTROUS MURMUR – Rhapsodies in Red
VADER – The Ultimate Incantation
GRAVE – You’ll Never See
MONSTROSITY – Imperial Doom
