Jómagam, évek óta nagy rajongója vagyok a klasszikus magyar heavy metalnak. Így nagyon megörültem annak, hogy egyik kedvenc együttesem, az Omen „házhoz jön” és a szülővárosomban ad koncertet. Így már elővételben megvettem a jegyet, beszereztem az új albumot is, és nem volt kérdés, hol ér az a bizonyos szombat este.
Elöljáróban a helyszínről, Moszkva Kávézóról is ejtenék néhány szót: a hely 2009 óta működik a belvárosban, a Sonnenfeld Palotában, az egykori Tempo Klub helyén, a nevét az utca román nevéről (Strada Moscovei, azaz Moszkva, régebbi magyar nevén Szilágyi Dezső utca) kapta, és a város talán egyik, ha nem a legrangosabb szórakozóhelyévé és kulturális közpöntjává nőtte ki magát. Rengeteg kiállítás volt már itt, a legmodernebb hangtechnikával rendelkező nagyteremben pedig olyan zenekarok léptek fel, mint a Tankcsapda, a Kalapács, az AWS, a Dalriada, a Leander Kills, vagy a részben nagyváradi kötődésű Divided és Archaic. Az alternatív zenekarok közül kiemelném a Kispál és a Borzot, a Kiscsillagot, de tolt itt már koncertet Ganxsta Zolee és a Kartel is. Az emeleten van még egy bár rész erkéllyel, egy Apple Room nevű rész az elektronikus zene kedvelőinek, és persze mosdó. A földszinti udvaron kap helyet a terasz (ide nyílik egy másik hely, a Silent kerthelyisége is), az épület túloldali részében kap helyet a Szigligeti Színház stúdiója, de nyílik innen egy szabadulószoba is. Az épület nemrég az Iskola Alapítvány tulajdonába került, amely egy kulturális központot alakítana ki benne, a teljes felújítást követően. A Moszkva természetesen marad, bár 2021-től a Stúdió fölé költözik, és némileg modernebb lesz a dizájn is.
A koncert hivatalosan este 8-kor kezdődött, én már azonban fél nyolc előtt a helyszínen voltam, ahol a megfelelő védőital (egy üveg szűretlen temesvári sör ) a terasz pultjánál elfogyasztását követően már a zenekar beállását tekinthettem meg.
Az Omen egyenesen Kovásznáról érkezett Nagyváradra. Így a kezdés egy kicsit csúszott, de nem sokkal fél kilenc előtt felhangzott a Könnyű szívvel Szimfonik intró, és a rendezői balról felvonultak a deszkákra zenekar tagjai: a két alapító testvér, Nagyfi „Bigson” László gitáros és Nagyfi „Kisfi” Zoltán dobos, Nagy Máté „Kölyök” szólógitáros, Mezőfi „November” József basszusgitáros, és a legújabb szerzemény, Molnár Péter „Stula” énekes.
Nagyfi László a maga bársonyosan dörmögő hangján jelentette be a koncert kezdetét: „Jó estét, Nagyvárad! Színpadon a kib*****t Omen! Ma este lesz metal!” Az ötös pedig belecsapott a Könnyű szívvelbe.
Következett a másfél órás tömény Omen esszencia: a 2015-ös lemezről elhangzott a címadó Huszonöt év, a Fáradt ez a hely, a Tébolydal, vagy éppen a Villámokkal jönnöd, a nagy slágerek közül pedig a Pokoli évek, a Kurva vagy angyal, a Padlón vagyok, a Fagyott világ, vagy éppen a Csillaga hívja.
Mivel júliusban jelent meg a Halálfogytiglan album, így az est második fele egy kicsit lemezbemutató jelleget is öltött: először a Szellempont hangzott el, majd egy kis technikai szünet után ( Nagyfi Zolinak el kellett intéznie folyó ügyeit), a Most kezdődik következett. A szünet alatt Stula elmesélte bekerülésének történetét: hogy hívta fel az album felvétele közben Nagyfi László,- akit most már barátjának tekint-, hogy jöjjön énekelni az Omenbe, mivel Koroknai Árpád „Kori” csak a P.Box-szal kíván a jövőben foglalkozni. Harmadikként az eredetileg még szintén Korival rögzített címadó dal következett. Ezután jött az este legnagyobb zúzdája, e pár percre Nagyvárad is Vámpírváros lett. Majd még egy új dal, az Az lesz ami volt következett, az eredetileg a dallistán szereplő Keresem helyett. A „hivatalos” műsör a Világvége talponállóval ért véget, de természetesen hamar visszahívtuk a fiúkat még egy ráadásdalra. Mintegy keretes szerkezetbe foglalva az estét, a Hajsza a tűzzel zárta a sort, szintén az első lemezről. A szám közben Nagyfi László bemutatta a kis csipet-csapatot, és mint jó doktor bácsi, megvizsgálta a közönség tagjainak hangját.
Nem volt teltház (a Facebook esemény alapján 80 körüli létszám volt), de különösen a régi nagy dalok alatt fergeteges hangulat uralkodott, többen szó szerint kivetkőztek magukból, és volt egy kis pogó is.
A hangzás egész jó volt, és a zenekar is kitett magáért. Különösen Stula akart nagyon megfelelni, de még látszik, hogy csak most kezd összeszokni a csapattal: az elején a Tébolydalt konferálta már, mire a többiek szóltak neki, hogy a Huszonöt év következik. Több „puska” is le volt ragasztva a mikrofonállványa elé, mégis voltak dalok, ahol így is hibázgatott. Én már a Mobilmániában is szerettem Stula hangját, ez a koncert azonban megerősítette számomra, hogy megtalálta a zsák a foltját. Ami a dalokat illeti, szerintem még egy-két ballada elhangozhatott volna, a már említett Keresemet vagy a Bízd rám magamat elhallgattam volna, az Anarchia album címadójáról nem is beszélve.
Természetesen volt merch pult is, ahol a zenekar legújabb és régebbi lemezeit is be lehetett szerezni, de volt többféle póló, pulóver, felvarró, és még Omen-medál is. A fiúk nem szaladtak el rögtön a koncert után, így volt idő a dedikálásra, közös képekre, beszélgetésre. Jómagam is aláírattam a Halálfogytiglan CD-met és poszteremet a fiúkkal, és futotta egy közös képre Mezőfi Jocival is. A beszélgetések révén derült ki számomra, hogy Máté már nem tagja a Crystal Tearsnek, és hogy Stula egyik bandája, a Vegas Maffia is leállt. Nagyfi Laci pedig megerősítette számomra, hogy a jövő évre tervben van egy harmincéves jubileumi show, és talán végre koncert DVD is érkezik a zenekartól.
Összességében nagyon jó este volt!
Írta és videózott: Nagy Tamás
Nyitókép forrása: Omen Facebook oldal
