„Európában nagyobb a koncertrejárási kedv” – Interjú a Grai zenekar tagjaival

2019. június 19-én másodszor járt Budapesten a tatárföldi Grai, az oroszországi folk metal modern vonulatának, azaz a new wave of folk metalnak az elsőszámú képviselője. A koncert után lehetőségünk volt beszélgetni Irina Zybina énekesnővel, Alija Latypova fuvolással és Viktor (Vitold) Buznaev gitáros-vokalistával. Olvassátok miniinterjúnkat a banda múltjáról, jelenéről, jövőjéről, és Tatárföldről!

Milyen nehézségei vannak általában az orosz csapatoknak és nektek, hogy eljussatok Európába koncertezni?

Vitold: Elsősorban csak a pénz az, ami korlátot szab.

Irina: Igen. A legnagyobb nehézség mindig az anyagiak. Külföldi útlevélre és vízumra van szükség.

Aliya: Szabadságot kell kérni a munkában, nyilván fizetetlenre.

Irina: Akkor még át kell gondolni, egyáltalán mivel és hogy utazunk, keresni kell egy kisbuszt. Persze a legnagyobb gond így is az anyagiak.

Vitold: Euróban minden kétszer olyan drága.

Úgy gondoljátok, hogy mindezek ellenére is megéri Európában turnézni?

Irina: Mindenképp jólesik otthagyni kicsit a mindennapi rutint, Európában lenni, eljátszani a zenédet, de persze sokkal jobb lenne, ha nullára kijönnénk.

Még nullára sem jöttök ki?

Vitold: Nem, most rendben van.

Irina: Most szerencsére egész rendben van, elég sok ember eljött.

Vitold: Ma például nagyon sokan voltak.

Irina: Úgy tűnik, évről-évre több és több ember eljön, hozunk magunkkal merch-öt, szerencsére azt is veszik.

A jelenlegi turné keretein belül melyik országokat látogattátok meg?

Irina: Voltunk Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban.

Vitold: Olaszországban két napja játszottunk.

Irina: Csehországba megyünk még.

Aliya: Ausztriába.

Vitold: Júniusra ennyi. Augusztusban lesz még pár.

Amikor otthon vagytok, a polgári állásotoknak semmi köze a zenéhez?

Irina: Valakinek van hozzá köze…

Vitold: Én kizárólag zenével foglalkozom.

Zenét tanítasz?

Vitold: Nem, hangmérnök vagyok, van egy saját stúdióm.

Irina: Más viszont éttermekben gitározik, de üzletember és tűzvédelmis is, én pedig fordítok.

Milyen nyelvpárban?

Irina: Német, angol és orosz.

Mit gondoltok, Oroszországban még van lehetőség a terjeszkedésre, vagy akinek bejön a folk metal már úgyis ismer titeket?

Vitold: Van.

Irina: Van, abszolút, Oroszországban kevesebben ismernek minket, mint Európában. Oroszországban kevesebbet járjuk az országot, kevesebb koncertet adunk.

Vitold: Vagy talán pont annyian, mint Európában. Esetleg egy picit kevesebb. Több biztos nincs, szóval mindenképp lehet terjeszkedni.

Milyen módszerekkel lehet nagyobb népszerűségre szert tenni?

Irina: Koncertek.

Vitold: Koncertek.

Irina: Na meg persze már mindenféle médiaeszköz van, ilyen tekintetben óriási nagy lehetőségek vannak, a neten nagyon jól lehet reklámozni, posztolni, instázni. Elég széles az ilyenirányú tevékenységek köre.

Különbözik esetleg valamiben a promóciós stratégia Európában és Oroszországban?

Irina: Nem, ugyanolyan.

Vitold: Európában, a civilizált országokban… (nevet) …több az esélye annak, hogy az emberek elmennek a koncertedre.

Irina: Igen, nagyobb a koncertre járási kedv.

Vitold: Nem mint Oroszországban. Ahhoz, hogy Oroszországban… Nem is tudom, összegyűjteni… Mondjuk Moszkvában…

Irina: Mint ma is ugye, hogy egy ekkora számú közönség összejöjjön, az csakis Moszkvában lehetséges. Moszkva, Szentpétervár. A kisvárosokban nemigazán járnak koncertre az emberek.

Vitold: Nem is igazából kicsiny városokról van szó, hanem pl. Kazany, Nyizsnij Novgorod, több, mint egymilliós városok…

Irina: És mégsem jönnek.

Nem?

Vitold: Nem, és ma még ráadásul szerda is van.

Irina: Az, hogy a hét közepén ennyi ember eljöjjön, az abszolúte nem… Hétvégén még esetleg.

Naberezsnie Cselniből vagytok, mint mondjuk az Alkonost is, elég nagy ott a metal szcéna, ez hogy alakult ki?

Irina: Elképzelésem sincs! (nevet)

Jóban vagytok egyébként, ismeritek egymást?

Vitold: Igen, természetesen.

Irina: Ismerjük egymást, persze.

Ti azért fiatalabb generációs banda vagytok, mint az Alkonost, igaz?

Irina: Igen, jóval fiatalabbak vagyunk.

Ez jelenti azt, hogy akár hatást is gyakoroltak rátok?

Irina: Lehetséges, hogy még a kezdetekkor. Utána viszont már a magunk útját kezdtük járni.

Vitold: Az alapítást követő harmadik napon… (nevet)

Irina: Igen, körülbelül a harmadik próbán! (nevet) Más bandákat kezdtünk hallgatni.

Szoktatok együtt játszani?

Irina: Néha fesztiválokon van ilyesmi, de amúgy ritkán.

Miért nem turnéztok együtt Oroszországban?

Irina: Nem tudom, valahogy sosem jött ki úgy a lépés.

A mai napig Tatárföldön éltek?

Irina, Vitold: Igen.

Tatár gyökerekkel is rendelkeztek?

Irina: Igen, némelyikünk igen.

Vitold: A banda egyik fele. (nevetnek)

Irina: A gitárosunk, fuvolásunk…

Aliya: Meg a dobos.

Fontosnak tartjátok a származás és kultúra ezen részét is megőrizni és továbbadni?

Aliya: Fontosnak tartom, de számomra személyesen ez nem annyira lényeges.

Irina: Egyébként a Tatár Köztársaság politikailag is eléggé erősen rá van állva a tatár kultúra megőrzésére, sokkal inkább, mint a többi orosz köztársaságban.

Ez nagyon szuper!

Irina: Igen.

Vitold: Tatárföldön sok az olaj…

Irina: Sok a pénzük! (nevet)

Vitold: Sok így a lehetőségük.

A zenétekben viszont a tatár zene nem kap szerepet…

Irina: Nem, mi más irányban mozgunk…

Vitold: De van egy csapat, akik tatár zenét játszanak, szintén itt a köztársaságban. Őket azonnal elkezdték támogatni, kaptak egy kis hátszelet, millió ajánlatot.

Irina: Mivelhogy segítik a tatár kultúrát.

Melyik csapatról beszélünk?

Irina, Vitold: Aq Bure. Ők is voltak már Európában.

Meg hát a Little Big-es Tatarka is tőletek van…

Irina: Igen, tényleg.

Ő például tatárul is énekel.

Irina: Tényleg?

Igen, hát az Altyn pl…

Irina: Ja tényleg, altyn, min altyn…

Mik a zenekar tervei a jövőre nézve?
Irina: Augusztusban teszünk még egy kisebb turnékört, Csehország, Svájc, Németország, Románia, Franciaország.  Aztán haza.

Vitold: A következő lemez zenei anyaga már össze van gyűjtve, fel kéne játszani.

Irina: Ezt-azt még megírni.

Kit tekinthetünk a banda főnökének?

Irina: A gitárost, Ruzveldet, ő a fej. De a zenét mind együtt írjuk.

Próbateremben, vagy egy helyen is akár?
Irina: Volt olyan is igen, hogy próbateremben, de már annyi lehetőség van megírni számítógépen a zenét, és akkor szépen mindenki hozzágondolja a saját részét.

Énekelni iskolában tanultál, vagy ez simán csak tehetség?

Irina: Nem, azért vettem énekleckéket, de nem vagyok olyan értelemben hivatásos, képzett énekes, nem jártam konzervatóriumba, csak külön eljártam tanárokhoz.

Még a mai napig is jársz?

Irina: Igyekszem, amikor tudok, de nem rendszeresen. Néha megnézek egy-egy videós leckét. Ahogy kijön. Most sajnos esélytelen órákra járnom.

Vannak olyan csapatok, akik még nálatok is gyakrabban járnak Európába, Arkona, Kalevala. Velük esetleg közös turnén nem gondolkodtatok, vagy kapcsolatban álltok egyébként?

Irina: Szoktunk beszélgetni, de nem olyan szoros közöttünk a viszony.

Vitold: Az Arkona most a Wind Rose-sal és Metsatöllel lesz amerikai turnéja, ők mind „saját”, Napalmos zenekarok.  Nekünk nincs egy ilyen Napalm-féle kiadónk.

Irina: Amelyik tolna minket.

Vitold: Nem a tolásról van szó. Arról van szó, hogy nincs még akkora közönségünk, hogy Arkona-turnépartnerként gondolnának ránk. Hasonló nagyságú bandáknak könnyebb, nagyobb az esélyük ilyesmire…

Irina: Egy szóval túl kicsik vagyunk az ilyesmihez.

Azért úgy gondolom, ha valaki szereti az Arkonát, akkor tetszene neki a ti zenétek is.

Irina: Igen, de ez ugye nem csak tőlünk függ.

Ti nem szeretnétek valami nagyobb, nemzetközi kiadót?

Vitold: Igazából van.

Irina: Van, holland kiadónál adtuk ki a lemezeket, aztán németeknél, de azok is elég kicsi, szűk keresztmetszettel foglalkozó kiadók. Szóval most ez van.

Vitold: Reméljük, hogy a helyzet változik.

Remélitek, vagy igyekeztek?

Vitold: Nyilván igyekszünk, hogy a helyzet változzon.

Irina: Elsősorban az igyekezetünk az maga a zenénk. Ha jó zenét csinálunk, az emberek jobban akarnak majd dolgozni vele.

Ha már zene: több olyan témátok van, ami az orosz kultúrából, népzenéből táplálkozik. A konkrét népdalokat, témákat, honnan gyűjtitek, vagy ezek gyerekkorból ismert dalok? Esetleg külön utánamentek?

Irina: Nem kisgyerekként, de elég fiatalon ismertem meg ezeket a dalokat. Gyerekkoromban is megismertem csomó dalt, amiket úgy énekelgettek, de aztán kiderült, hogy azok egyáltalán nem népdalok, hanem mindenféle szovjet dalok.  A valóban régi népdalokat fiatalkoromban fedeztem fel.

Honnan?

Irina: Sokat hallgattam különféle népi együtteseket, népdalénekeseket. Vannak népzenészek, akik járják a falvakat és népdalokat gyűjtenek. Ezeket az énekeseket különféle fesztiválokon elég sokszor hallottam, és így szép lassan megismertem egy jó nagy adag dalt.

Van pár olyan dalotok, ami elég népszerű volt, de már nem játsszátok, ennek mi az oka? Vagy csak pont lekerült a setlistről? Mondjuk az O zemle rodnoj?

Irina: Nem, azt már valóban nem játsszuk, azóta már nagyon sok, eléggé különböző dalt írtunk, és az O zemle rodnojt már nem igazán érezzük hozzánk illőnek.

Értem, köszönöm szépen az interjút!

Mi köszönjük!

Készítette: Vica

Fotók: Dani, és Grai hivatalos FB oldal

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/