Equilibirum – Renegades (2019)

ELŐADÓ: Equilibirum
ALBUM: Renegades
SZÁRMAZÁS: Németország
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Epic folk metal (nem)
HONLAP: https://equilibrium-metal.net/en/
ÉRTÉKELÉS: 10/7

 

Régen minden jobb volt, tartja az ősi indián közmondás. Régen az ég kékebb volt, a fű zöldebb, a szürke mindennapok nem is voltak annyira szürkék, és persze a metal is metalabb volt. Ma már minden mainstream, amit 50-nél több ember hallgat, amit egy barátom jól meg is magyarázott: „Minden zenekar ez első demóig underground”. Régen ez sem így volt. Ugyancsak egy magasröptű bölcsességgel élve, „az idő telik, az emberek változnak”. A metal világ sem ússza ám meg, hogy ne rugózzanak a rajongók ezen a témán. Ha egy zenekar a negyvenedik albumon sem azt a hangzást, stílust hozza, mint az első garázs demón, akkor az már szar, és a modern elvárásoknak adta el a lelkét. Nehéz ezzel vitatkozni, mert tény és való, van pár zenekar, akik teljesen kifordultak magukból és nyílegyenest más irányt képviselnek, mint amikor megszerettük őket. Elég csak az én személyes kiábrándultságomat nézni, amit korábban le is írtam a Sonic Syndicattel kapcsolatban. Ugyanakkor bővelkedünk olyan zenekarokban is, akiknek kifejezetten jól áll az evolválódás, vagy legalábbis oké a dolog. Van itt In Flames, Bullt for My Valentine, stb…és az Equilibrium
Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne írni a felvezetésben, de igazából úgyis tudjátok. Az Equilibrium két albuma, a Rekreatur és a Sagas maga volt a tökély. Ezen nincs mit vitatkozni, aki ismeri, az tudja miért, aki meg nem, az pedig villámsebesen ugorjon neki és gépelje be ezeket az albumokat a keresőbe, mert különben elmulaszt egy igen érzéki aktust a hallójárata és a hangszóró/füles (nem, nem a csacsi) közt. Ezen két album ideje alatt kimondottan szárnyalt a zenekar, de hát, mint mindent, őket is elérte a változás szele. Tagcserék, irányváltás és új szemlélet Ennek a legjobb példája a Born to be EPIC. Már ez is megosztotta a jónépet, de szerintem teljesen rendbe volt. Nem a régi megszokott Equilibrium, de még kellő mennyiségben érzékelhetőek voltak a jól bevált stílusjegyek az új, gagesebb, modernebb, viccmetálabb anyagban. Kaptunk eleget az újból és a régiből is egyaránt.

Na és most itt a legfrissebb album a Renegades. Már az előzetesen megszellőztetett dalokban is érezni lehetett, hogy ez valami más, valami új lesz. Háborgott is rendesen az internet mindent IS tudó népe. Hozzáteszem, nem alaptalanul. Többször végigpörgetettem a lemezt, próbáltam értelmezni, próbáltam beengedni, megérteni. Igyekezetem ellenére valahogy csak 2 gondolat viaskodott bennem, mégpedig a homeopátia és az új nézetek. Homeopátia azért, mert ha az Equilibrium teljes munkásságát vesszük alapul, akkor ez az album egy jól marketingelt homeo-gyógyszer.
Equilibrium elvonási tünetei vannak? Nosza, itt az új album, ami Equilibrium összetevőket tartalmaz! Nagyon jó lesz!” Igaz, csak 1:999999999 arányban, há’ de na, ne akadjunk le a részleteken. És valóban, fél szám erejéig tényleg ott van a hamisítatlan Equilibirium élmény. Bravo! Másrészről, ha elfogadjuk azt, hogy a nagy kedvenceink is változnak, és új irányt vehet a munkásságuk, akkor azt is be kell lássuk, hogy a Renegades nem egy rossz album, sőt. Igaz, nem Equilibrium, és köszönő viszonyba sincs a kezdeti zenekar által megteremtett hangulattal, de ha ezt félre tudjuk tenni, és mondjuk Prequilibriumix nevet adunk neki, akkor azért nem annyira vészes a helyzet. Akármennyire taglaltam fentebb, hogy ez valami teljesen más, azért annyival kiegészíteném, hogy mindezek ellenére elég ügyesen építik bele a dalokba zenekarra jellemző dallamokat, még ha nem is azt a hatást éri el, amire számítottunk volna.

Példának okáért vegyük csak a Path of Destiny muzsikát. Ezer közül is felismeri az első hangokból a hallgató, hogy ez Equilibrium. Ez eddig pipa. A verze hörgős, dallamos. Van egy kicsi könnyedebb, befogadhatóbb hangzása, de hát ez a Born to be EPIC után igazán nem lehet meglepetés senki számára. Szóval ez is pipa. Viszont a refrén… szerintem itt érdemes elővenni azt a bizonyos kettős mércét. A refrén ezzel a tiszta énekkel nagyon nem passzol az Equilibirum stílusához. És ez sajnos több helyen visszaköszön az albumon. De ha abból a korábban említett szemszögből nézzük, hogy ez egy másik zenekar, akkor mondhatjuk azt, hogy belefér. Kellően dallamos, énekelhető és könnyed. Biztos vagyok benne, hogy van akinek, ez bejön, és teljesen meg is értem.
Ismeritek azt az érzést, amikor pogó közepén elkezd viszketni a talpatok a 15 soros bakancsba? Pusztulatosan kellemetlen és idegesítő érzés, de a buli nem állhat meg, majd elmúlik, jó ez attól még. Na pontosan ez jellemző a dalban szereplő rappelésre, vagy minek is nevezzem ezt. Sosem gondoltam volna, hogy ez a banda ilyen elemhez nyúl hozzá, és nem is feltétlen áll nekik jól. Bár a kontextusól nem lóg ki, kifejezetten erősíti a gages stílust és az elhülyéskedést, de nem vagyok benne biztos. hogy ez a legjobb megoldás.

Fontosnak tartom még kiemelni a Lost Generation című nótát is, mert egyrészt ez az album nyitótétele, másrészről pedig ez a korábban említett szám, ami színtiszta Equilibrium. Persze nem a régivonalas, de Equilibrium. Nem az a kifejezett bulis dal, de nagyon jó hangulata és a felépítése. A katarzisként szolgáló refrén pedig indokolttá teszi a fejrázást. Többszöri hallgatásra kifejezetten tetszik és szórakoztató, hozza a kötelezőt.

Épp a napokban jelent meg a Final Tear videó is, amire úgy hivatkozott a zenekar, hogy az album legfontosabb dala, ami az aktuális problémákkal foglalkozik. Ez a téma halasztódik is a dalban, hiszen a hangvétele is kifejezetten sötét és nyomasztó. Nagyon jól áll a zenekarnak ez a death metalra kikacsintó stílus, ami elég mélységet ad a dal témájához. Szerintem teljesen egyértelműen ki lehet jelenti, hogy ez dal az album legsúlyosabb tétele, és a későbbiekben, csak reménykedni tudok, hogy ezt a vonalat folytatják.

Mit is mondhatnék… Nekem alapvetően tetszett a Renegades attól eltekintve, hogy csak 2 feles után mondható Equilibriumnak. Nem tartom szerencsés választásnak, hogy egy ilyen múltú zenekar, ami egy teljesen más stílussal írta be magát a metal történelembe, pont ebbe az irányba mozduljon el, de ne ragadjunk le a „régen minden jobb volt” klisénél, és adjunk neki egy esélyt, mert annyit mindenképp megérdemel. Én még barátkozom vele, és próbálom elfogadni, hogy változik a zenekar, és erre biztatnék mindenki mást is. Legfőképpen azért, mert jövő év elején hozzánk is elhozzák megmutatni az albumot a Hammer jóvoltából. Eseményért és jegyekért katt ide!

Irta: VD

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/