Emlékszem, hogy alig végeztél a Naiv munkáival, és alig jelent meg az anyag, amikor egyszer itt összefutottunk a kereszteződésben, és lelkesen újságoltad, hogy már az új anyagon dolgozol. Ez azt jelenti, hogy ez egy folyamatos dolog, amelyikben minden egyes album egy állapot, de amúgy ezek a dalok vég nélkül születnek?

Általában igen. Az szokott lenni, ha egy lemez kész van, akkor próbálok megállni, de nem tart sokáig. Most is vannak már újabb dalok, és ez lehet, hogy nem egészséges. Nem tudom, hogy lenne ideális, de most valahogy lendületben vagyok egy ideje.

 

De ez mit jelent? Van egy folyamatos vágy arra, hogy valamit kifejezzél, valamit elmondjál?

Igen, ez lehet mögötte. Nem nagyon tudom megfejteni, de azt látom, hogy ez a folyamat – mindig vannak újabb dolgok a fejemben és szeretném materializálni ezeket.

 

Megkerülhetetlen kérdés manapság: a járvány akkor segítette ezt a folyamatot, vagy hátráltatta? Hogy érzed, az alkotói folyamatba hogyan játszott bele?

Nagyon sokat nem változtatott az életvitelemen. Valamennyit igen, és tulajdonképpen kreatív szempontból segítette is, mert több idő maradt a zenéken dolgozni. Abból a szempontból nem segítette, hogy azért az ember hangulata nem volt annyira pozitív.

 

Ez tükröződik az albumon szerinted?

Igen, mert valóban így egy kicsit sötétebb lett az egész.

 

Hogyan születik egy ilyen album? Egy dalon egyszerre dolgozol, elkészül a munka, és akkor utána jön a következő?

Ez az ideális, ezt szeretném, és általában ez is szokott lenni. Tehát igyekszem egyszerre egy dalra fókuszálni, és ha megvan, akkor lépni a következőre.

 

Van olyan, hogy utólag hozzányúlsz és piszkálsz valamit, mert eszedbe jutott, hogy mégsem így kéne?

Ha valamivel úgy érzem, hogy kész vagyok, akkor azt félreteszem, és akkor jön a következő dal. Mikor a következő is kész van, akkor visszatérek az előzőre, és olyankor teljesen friss füllel tudom hallgatni megint. Így aztán gyorsan kibuknak azok a dolgok, amiken lehet még finomítani, amik nem tűntek fel az első körben. Mire elérek mondjuk a tizedik dalig, addigra sokszor visszaugrok az elsőre, és mire megvan az összes dal, addigra le vannak kerekítve azok a sarkok és sorják, amik korábban még jelen voltak.

 

 

Amikor egy dalon dolgozol, akkor egyszerre az egész dalt írod, és az egyszerre formálódik, vagy pedig szépen, részenként dolgozod ki?

– Soha nem tudom, mi fog történni. Tehát elindulok valahonnan, de nem tudom, hogy mi lesz a dalnak a vége általában. Számomra is kalandos utak ezek.

 

Mitől függ az, hogy egy dal lesz vagy több? Ezt azért kérdezem, mert az albumon lévő tíz dalból kettő tíz percnél hosszabb, és nekem egy olyan érzésem van, hogy simán akár több külön dalként is élhetnék az életüket.

Erre nincs főszabály. Van, amikor érzem, hogy most kell megállni a negyedik percben, de van amikor csak a tizenegyedikben érzem ezt. De most amúgy szerettem volna kifejtősebb dalokat is megint. A Naivon és a Geometrián sem volt olyan 10 perc fölötti dal, ami korábban mindig előfordult, és most úgy éreztem, hogy izgalmas lenne megint jobban kalandozni.

 

Nagyon sok vendégzenész játszik az albumon. Az ő hozzájárulásuk hogy néz ki, kapnak tőled egy megírt kottát, vagy pedig akár a másik véglet, hogy teljesen szabadon azt csinálnak, amit akarnak?

Van ilyen is, meg olyan is. Sokszor megvan a dallam, amit játszani kellene. Például a Piros-sárgában ott van az örmény duduk, az a téma megvolt szintin. Akkor arra gondoltam, hogy ez jobban szólna igazi fúvóssal, valami keleti fúvóssal, mert olyan volt maga a dallam. És akkor kerestem egy dudukost. De ugyanez volt a Köszöntsd a hajnaltban a dudával. Ott teljesen dudásan szólt a szinti. De például pont abban a dalban az volt, hogy mondtam az Andreinek – aki a dudán játszott –, hogy van itt ez a rész utána, ide játsszon amit csak szeretne, amit ő gondol hozzátenni a dalhoz. A Vadakban ott van például a hegedű, abból semmi nem volt megírva. Megkértem Christ, mert tudtam, hogy Chris egy tök jó hegedűs, Edinburgh-ból ismerem. Szuperjó zenész, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit tud hozzátenni. És amit felvett, azt úgy, ahogy volt, benne is hagytam a dalban. Így neki is jobb móka volt, mint felvenni egy megírt dallamot, nekem is sokkal izgalmasabb volt, illetve a legfontosabb, hogy a dal is sokat gazdagodott általala, olyan irányba sodródott, amit nem láttam előre és onnan vettem fel a fonalat. Játék ez.

 

Az énekesek kapnak orientációt, hogy melyik részen melyik versszak következik?

Igen, az meg szokott lenni, hogy hol lenne az énektéma, bár ezt utólag sokszor megvariálom és az is előfordult már, hogy a komplett zenét kicseréltem az ének alatt, ez történt például a Töltés esetében. A szöveg ugye adott és sokszor az énekdallam is megvan, de például Martinára rá szoktam bízni, hogy kidolgozza a kórusokat, meg a harmóniákat. Mindig sokkal job lesz, mint amit én gondolok. Gyulával is így volt.

 

Albummal kapcsolatos kérdések. A legelső a Szarvas, aminek a címe – meg félig-meddig a szöveg – alapján, meg úgy az egész látvány alapján az ember egy könnyed dalt várna, valami légies dolgot. Ehhez képest mind a zene, mind pedig a hozzá készült klipnek a képi megjelenítése valami teljesen mást mutat: borongós, nehéz, időnként szerintem kicsit depressziós beütésű munka lett. Ezt jól látom, hogy ez itt egy ellentét?

A szarvasmotívum gyakran előfordul a Thy Catafalque-nál. Például ott van a szarvas a Meta borítóján, több dalszövegben is, már a Gire-ban is szerepeltek őzek meg szarvasok, közép-európai, mérsékelt égövi erdei állatok, rókák, madarak, bogarak, békák, halak. A szarvas – mint a többi állat – számomra egy tiszta lényt jelképez, amit keresztülűznek az erdőn. A vadászok, az idő, az elmúlás, és ha innen nézed, akkor logikus a zenei világ hozzá. Számomra ez van a dal mögött. De egyébként ez egy nagyon régi dalszöveg. Még a Távolodó, távolodó verseskötetben benne volt ez a szöveg, kicsit átírtam, hogy igazodjon a ritmikához, de a szövegtörzs ugyanaz. És van pár szöveg ezen a lemezen, amik legalább tizenöt évesek, de lehet, hogy húsz.

 

Tehát akkor újak is születnek, és reciklálsz is?

Vannak olyanok, amiket nem használtam még és előfordul, hogy egy szöveg tizenöt évvel később találja meg a zenét magához.

 

A Köszöntsd a hajnalt – amennyire megértettem a dalt – keretes szerkezetű, tehát elindul, fölépül valami, és utána pontosan ugyanazon at úton megyünk visszafelé szövegben is, zenében is. Gondolom, ez egy határozott zenei ötlet lenne.

Igen, az nem olyan dal, amit sokáig lehetett volna húzni. Tiszta, egyenes és egyértelmű, a szövege is az.

 

Én valahogy úgy érzem, hogy különböző típusú dalok vannak ezen az albumon, tehát legkevésbé sem egységes a stílus, viszont dalokon belül a zenét is, a szöveget is, meg a kettőnek a viszonyát tök letisztultnak érzem. Talán az eddigi leginkább letisztultabbnak. Jól látom ezt külső szemlélőként?

Hogy dalszerűbbek a dalok? Az szerintem jó dolog, ha mindegyik darab külön világ. Hogy meg tudod mondani, hogy itt van ez a lemez, és akkor az első dalról tudom melyik, a második dalról tudom melyik, harmadik dalról tudom melyik, hogy beugrik, nem folyik össze az egész – hanem konkrétan eszedbe jutnak a dalok és, a címről már be is jön a zene. Különbséget tudsz tenni, és mindegyik egy külön világ. És ha ez sikerült, akkor szerintem jó. Örülök, hogyha más is úgy érzi, hogy ez így működik.

 

 

Valahogy a zenei világodban szinte minden albumon minimum egyszer előfordul valami természettudományos dolog, gondolok itt most például a Gömböcre. Ezek honnan jönnek?

Hát a Gömböc az nem feltétlenül természettudományos dolog. Ott van ugye a népmesei motívum, amikor a gömböc felfalja az embereket…

 

…megvan a magyar népmese, meg ez a motívum, de valószínűleg ha ütnek, akkor sem ez jutott volna eszembe.

Ez a szép benne. Nincsen szöveg hozzá. De pont ez az izgalmas, hogy lehet úgy is hallgatni, hogy a gömböc kergeti a parasztokat, bosszút áll és felfalja őket. Én egyébként gyerekkoromban mindig vele voltam és sajnáltam, hogy a végén megbicskázta valamelyik.

 

Kíváncsi vagyok, hogy még hányan fogják ezt a kérdést föltenni…

Egyébként én nem egy reál beállítottságú ember vagyok – magyar-angol szakon végeztem, és elég gyenge voltam természettudományokból, matematikából nagyon, gimnáziumban kis híján meg is buktam matekból. Nem is nagyon érdekelt akkoriban engem sem a biológia, sem a fizika, sem a kémia, és csak utólag jöttem rá, hogy ezek mennyire izgalmas dolgok.

Hát igen, mert mondjuk egy Energiamegmaradás törvénye című dalt vagy egy Csillagkohót azért az ember nem vár csak úgy. Van egy-két olyan zenész, akinek konkrétan természettudományos diplomája, vagy doktorátusa, vagy valami ilyesmi van, de nem ez a jellemző.

Igen, de hát ezek nyilván nem is akkurátus, precíz, természettudományos dalok, bár a Csillagkohóra azt mondták, akik tényleg jártasak a csillagászatban, hogy bizonyos szinten korrekt, de én ezt úgy szedem össze, hogy utánaolvasok – mélyebben nem értek hozzá. Engem a szimbolikus része érdekel igazán, amit össze lehet hozni az irodalommal. A kettőnek a metszete. Az meg a metafizika.

 

Jó, akkor most föladtad a labdát. Az irodalomnak, és – hogy ne menjünk nagyon messzire – mondjuk az energiamegmaradás törvényének hol a metszete?

Arról szól az a dal, hogy van ez a kíméletlen, részvéttelen folyamat, ami a természetben zajlik.

 

Igen. Veled vagy nélküled, de tőled teljesen függetlenül.

Igen, igen, ez egy működő dolog, és mi ebben benne vagyunk. Része vagyunk ennek a folyamatnak, valahogy fel kell dolgoznunk. És itt van a metszete a dolognak, hogy ez nem pusztán a leírása a folyamatnak, hanem egy emberi aspektus is benne van.

 

De gondolom ebben az is egy emberi aspektus, hogy ez az egész folyamat velünk vagy nélkülünk, de pontosan ugyanúgy lemegy, ebből kifolyólag ez az emberi lény fontosságát is valahol elhelyezi a rendszerben, nem?

Igen, és az sem véletlen, hogy a szöveget egy gépi hang olvassa fel. Ez természet kérlelhetetlenségét mutatja, miközben a szöveg maga az emberre utal.

 

Az első három sornak ez a tanítónéni-stílusú felolvasása nem először fordul elő…

…igen…

 

… a középiskola, vagy az általános iskola hasonló jellegű megnyilvánulásai ennyire mély hatást gyakoroltak rád?

Nem is az iskola, hanem az Iskolatévé! Én már annyira öreg vagyok, hogy csak arra emlékszem, mikor ment a tévében. Te emlékszel arra, hogy volt ilyen, hogy Iskolatévé? Még fekete-fehér tévén néztem és valahogy bennem maradt azóta is.

 

Nem tudom, lehet, hogy egy önkéntelen áthallás, de amikor én ezt a dalt hallgattam, nekem az első élményem az az volt, hogy a dal közepén is fölkaptam a fejem, hogy ez a Csillagkohónak valami feldolgozása? Zeneileg az egésznek a stílusa, a pörgése, az hogy tulajdonképpen egy csomószor nagyon faék, egyszerű, döngölős, baromi erőteljes riffek vannak benne. Nekem ez juttatta eszembe ezzel a tanító néni felvezetéssel együtt ezt.

Nekem a Slayert, haha. De egyébként én nem riadok vissza attól, hogy régi motívumokat új kontextusba helyezzek – sőt, szerintem izgalmas dolog. Nekem ezzel nincsen problémám.

 

Teljesen őszinte leszek, a Mólóba nekem beletört a bicskám. Érteni vélem a zenét, vagy legalábbis tetszik az egésznek a stílusa, mondanivalója. Tetszik a szöveg is, annak a stílusa, mondanivalója. Azt is nagyjából értem, hogy ezek hogyan mozognak egyben. De abban azért adj egy kis iránymutatást, hogy itt hol a móló?

Onnan indul a dal, hogy nézem az eget éjszaka, ami olyan, mint a sötét tenger. A felhők hajók, a hold a lámpás. Innen indul minden, ez alatt történnek az események. Ami megint a menekülésről szól nagyon leegyszerűsítve.

 

Igazából nekem tényleg az az érzésem támadt, hogy ez konkrétan három dal. Tehát van a legutolsó rész, amelyikben talán orosz nyelvű szöveg van.

Igen, igen, az orosz szöveg.

 

Van az első, nagyjából négy és fél, öt perc, meg a következő nagyjából öt perc, de akkor ezt te úgy érzed, hogy ezek között megvan a szerves kapcsolat?

Én látok persze kapcsolatot, igen, ha nem is nagyon szerveset, de kapcsolatot, azért raktam egybe.

 

És ez az orosz szöveg, ez micsoda?

Ez ugyanarról a kazettáról van, amit már a Róka hasa rádión is használtam 2009-ben, és azóta is szinte minden lemezen. Ez egy általános iskolai ötödik osztályos orosznyelv-oktató kazetta még 1987-ből. Ezt annak idején bedigitalizáltam, de megvan a kazetta is. Ez a szöveg egy orosz mondóka az erdőben az állatokról éjszaka, ami rímel a Móló dalszövegére és a lemezcímre is.

 

Tudsz oroszul ezek szerint?

Nem, bár tanultam négy évig oroszul a régi világban… de ami itt elhangzik, azt nagyjából megértem még mindig, ez teljesen alapszintű.

 

Ugye emlegettük a természettudományos dolgokat – akkor most térjünk át a tudományos fantasztikum területére. Azt jól sejtem, hogy A kupolaváros titka Nemere hasonló című könyvétől nem teljesen független?

– Abból a szempontból nem független, hogy a címe az, de magának a szövegnek nincsen köze hozzá, ugyanis azt nem is olvastam. Csak ezer éve ismerem a címét és kering bennem azóta. Viszont a dalban benne van, ahogy a metróbemondó mondja, hogy “Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak, a Nemere István tér következik”. Kis kikacsintás.

 

 

És akkor miért kupola a város?

Én ezt úgy képzeltem el – ami benne is van a szövegben –, hogy egy olyan városról van szó, amiből nem tudsz elmenni, elmenekülni.

 

Tehát körbevesz?

Igen.

 

Budapest a Kupolaváros?

Nincs helyhez kötve. Ez az életünk a szimbóluma.

 

 

Melyik az a dal, amelyik a szívedhez legközelebb áll?

A Zúzmarát például nagyon szeretem, de az eredetileg az Erika szobáján volt rajta. Ez egy 2005-ös dal, az eredetiben én mondom a szöveget – Martinát akkor még nem ismertem. Ennek az a sztorija, hogy tavaly megkértek, hogy írjak zenét egy animációs filmhez, egy főiskolás vizsgafilmhez. És azt gondoltam, hogy ahhoz a Zúzmara tökéletesen illett volna, és azt odaraktam alá, és rendező úgy válaszolta, hogy tök jó, de jobb lenne, ha kicsit lassabb lenne a tempó, finomabban illeszkedne a filmhez. Kipróbáltam, és valóban jobb lett úgy a dal – fél hanggal lejjebb is transzponáltam és megkértem Martinát, hogy énekelje el, mert eredetileg is női ének került volna rá annak idején. Vele egy másik dimenzióba került a szám. Aztán végülis filmmel nem tudom, mi lett, lehet, hogy semmi, viszont egy szép dalt köszönhetek neki. A Vadakkal nagyon sokat küzdöttem. Az a leghosszabb is, azt kezdtem el először, és azt fejeztem be utoljára. Sokat ki is vágtam belőle végül az utolsó pillanatokban, amikor bőven negyed óra fölött volt már.

 

Ha már akkor ide átugrottunk, nekem az a benyomásom, hogy igazából két iszonyatosan komor és depressziós dal van azon az albumon, a Szarvas meg a Vadak.

Igen. A Vadak volt az első, amit ahogy elkezdtem, az nagyjából meg is határozott egy markáns élt… elég szomorú az a dal, de az is az üldözésről szól.

 

Igen, az kristálytiszta; tulajdonképpen nincs is nagyon mit kérdezgetni vele kapcsolatban. Ennek mondjuk a Kiscsikó – stílusában és az összes jegyében – szöges ellentéte.

Igen, az, de az is egy állat, és sok állatról írtam már dalt – de a Kiscsikó egy nagyon személyes dal. Az alcím is az, hogy Irénke dala. Irénke van a borítón is, és ő pont olyan szeleburdi, mint az a szám. Ezenkívül ő spanyol, és ez az egyik kedvenc magyar szava. Szóval ez megint egy személyes dolog és nekem fontos, hogy rákerült a lemezre. Ugyanúgy az én gondolataim, meg az én világom, mint a Szarvas például. Tehát igen, valóban más a hangulata, mint néhány másik dalnak, de ez ugyanúgy ennek az elmúlt egy évemnek az egyik pillanata.

 

Még maradt egy olyan a listámon, hogy Piros-sárga. Amikor a szöveget néztem, meg a dalt hallottam, akkor tulajdonképpen az én szemeim előtt egy hátsókert jelent meg szőlőlugassal benőve, ahol piros-fehér kockás abrosznál az emberek szépen elkajálgatnak-fröccsözgetnek, és boldogan nézik a virágokat. Ehhez képest mondjuk az a képi megjelenítés, amit látunk a videóban, nem kifejezetten ez.

A képi részről annyit el lehet mondani, hogy arról volt szó, hogy a kiadó azt szerette volna, hogy ne egy statikus kép legyen csak, mert ez volt az első premier a lemezhez, ezért megkérték az ő videósukat, hogy rakjon össze valami minimált, tehát ami olcsó, gyorsan kész van, hogy legyen valami vizuál a dalhoz. Többre nem volt idő és lehetőség. A srác Portugáliában él, a lockdown miatt ott kellett megoldani. Tehát ez nem egy igazi klip, csak egy visual. Valóban, a szöveghez szinte semmi kötődése nincs, abszolút egyetértek ezzel. Egyébként épp ezért kértem, hogy a Köszöntsd a hajnalthoz már ne legyen ilyesmi, csak a borító, és jobb is úgy.

 

Kérdés, hogyan tovább? Említetted, hogy új dalokon dolgozol.

Igen, mindig ez van. Én úgy látom ezt, hogy nem lemezeket készítek, hanem, hogy egy lemezt készítek végig. Elkezdtem huszonhárom éve, és néha megjelennek amik addig megvannak. Annak örülök, hogy ezt még mindig élvezem csinálni, izgalmasnak találom ennyi idő után is. És amíg van ez a lendület, addig azt jó kihasználni. Aztán lehet, hogy egyszer csak kiapad a kút, és akkor ennyi volt. Előbb-utóbb kiapad mindenkinél, az teljesen normális.