A templom alatti kriptában ma is hat kőkoporsó áll. Legalábbis ezt mondják azok, akik nappal járnak odalent. Az egervári öregek azonban mindig másként mesélték. Szerintük létezik egy hetedik koporsó is, de azt csak az láthatja, aki elkövet egy különös hibát.

1994 őszén egy fiatal műemlékvédő érkezett a várba, hogy a felújítás előtt összevesse a régi alaprajzokat a valósággal. Az idős gondnok készségesen körbevezette, ám amikor a kripta lejáratához értek, hirtelen megállt.
– Egy dolgot jegyezzen meg – mondta halkan. – A koporsókat csak egyszer számolja meg.

A fiatalember elmosolyodott.
– Miért? Attól még nem lesz belőlük több.
Az öreg nem válaszolt.

A kripta hideg volt és néma. A férfi végignézett a kőkoporsókon.
Egy.
Kettő.
Három.
Négy.
Öt.
Hat.

Pontosan annyi, amennyit az alaprajzok is mutattak. Már indult volna kifelé, amikor eszébe jutott a gondnok figyelmeztetése. Visszafordult.
– Ugyan már…
És újra számolni kezdett.
Egy.
Kettő.
Három.
Négy.
Öt.
Hat.
…
Hét.

A terem végében egy fekete kőkoporsó állt. Olyan helyen, ahol néhány másodperccel korábban csupán csupasz fal volt. A fedelén nem volt név, sem címer. Csak egy mélyen bevésett római szám.

VII

A férfi odalépett, és ujjával végigsimított a poros kövön.
Abban a pillanatban tompa kopogás hallatszott belülről.
Egy.
Kettő.
Három.
…
Pontosan hét.

Amikor rémülten felrohant a lépcsőn, a gondnok már a kijáratnál várta.
– Ugye másodszor is megszámolta?
A férfi némán bólintott.

Az öreg csak sóhajtott.
– Akkor maga is látta.
– Ki fekszik benne?
– Azt senki sem tudja. De a legenda szerint… nem az a kérdés, ki van odabent.
Hanem az…
…ki maradt odakint.