fbpx

Demon Hunter – War és Peace (dupla lemezkritika)

Előadó: Demon Hunter
Album: War és Peace
Származás: USA
Megjelenés éve: 2019
Stílus: Modern Metal, Christian Metalcore
Honlap: http://www.demonhunter.net/
Értékelés: War: 7/10; Peace: 6/10

 

Rendhagyó feladat elé állított minket a Demon Hunter zenekar. Ugyanis az utóbbi időben irtózatos lendülettel kezdték vadászni a démonokat, és ezáltal annyi anyagot tudtak írni, hogy egy lemezre nem fért volna fel, ráadásul úgy gondolták, hogy az egész cucc marha jó lett, úgyhogy azt mondták „miért ne adnánk ki két lemezt egyszerre?” Így született meg a zenekar War és Peace lemeze, melyet egyszerre adtak ki a 2019. március 01-én.

A zenekarral kapcsolatos legfontosabb tudnivalók, hogy 2000-ben, Seattle városában hívta életre a Ryan (vokál) és Don Clark (basszusgitár) testvérpáros Jesse Sprinkle dobos segítségével, mely felállás később kiegészült több kollégával, de az eredeti tagságból már csak Ryan Clark frontember maradt a gárdában. A zenekar indulásakor nettó metalcore-t játszottak, pontosabban keresztény valláson alapuló, úgymond christian metalcore-t, mely az USA-ban viszonylag nagy népszerűségnek örvend. Annyira, hogy az amerikai hadsereg (miután szakított a Metallica-val) a Demon Hunter dalaival végezte el a kihallgatásokat és feltételezett kínzásokat Irakban, illetve a banda vált a hadsereg úgymond “hivatalos zenekarává”, az ő számaikat hallgatják bevetések előtt és a zenekar logója díszeleg a katonai egyenruhákon és tárgyakon. De visszatérve a zenéhez, nem kis meglepetés, hogy a kezdetektől a Solid State Records tagja, amely köztudottan a keresztény metal egyik szignifikáns kiadója és a srácok mellett olyan hasonló keresztény zenét játszó bandákat szerződtetek, mint a The Devil Wears Prada, Norma Jean vagy a Fit For A King.

A zenekar 2002 óta eddig nyolc lemezt dobott ki a mostani kilencedik és tizedik előtt (mert hogy ez nem egy dupla lemez ám, hanem két különálló korong). Na már most a Demon Hunter korai lemezei elég erősek voltak. Annak ellenére, hogy kemény, scream vokálok és erőteljes, tempós gitárok, dobok jellemezték a hangzást és a zenét, volt bennük dallam és groove is. Abszolút élvezhető zenét csináltak a fiúk, a saját nevüket viselő debüt album Through The Black vagy Screams Of The Undead igazi himnuszok voltak akkoriban. Ezek voltak jellemzőek a soron következő albumokra is, megalapozva a zenekar népszerűségét. Mondhatjuk, hogy ők lettek a keresztény hívők Killswitch Engage-e. Bár az is kijelenthető, hogy az évek során azért folyamatosan érett a zene, melodikusabbak lettek az anyagok, jöttek a tiszta énekes szekciók, az utolsó Outlive albumra kialakult egy teljesen jól elegyített stílus, ami egyszerre durva, metalcore, valamint ugyanakkor emészthető is. Ezen az úton haladva jutottunk el a mostani War és Peace lemezekhez.

 

PEACE

Nos, nem kis dilemma, hogy melyik albummal kezdje az ember, végül a Peace korongot választottam, mindjárt kiderül miért. Ugye az sejthető, hogy a lemez címe és borítója (ami egyébként gyönyörű) egy árnyaltabb, kevésbé brutál vonalat prognosztizál, ám ebből kiindulva nem gondoltam volna, hogy ennyire egy lágy,  melankolikus, ugyanakkor dallamos anyag lesz elejétől a végéig. Az a gondom ezzel a lemezzel, hogy egyszerre akar átadni egy vallásos, érzelmi átszellemülést és egyszerre akar megmaradni Demon Hunter-nek. Ebből az sült ki, hogy lett egy rádiókban is pörgethető kicsit country, de hard rock és/vagy heavy metal lemez. Egyébként nagyon is jó dalok ezek, tényleg, hisz tele van remek dallamokkal, refrénekkel és zeneileg teljesen rendben van… csak hát fura ezt ettől a zenekartól tapasztalni.

Talán a nyitó More Than Bones dal az egyik legjobb szám a lemezen, talán a legerősebb is, kár hogy az elején ellőtték a puskaport a fiúk. Azért vannak nagyon fogós dalocskák is itt, mint az I Don’t Believe You, a címadó Peace, a Bet My Life vagy az emocionális Loneliness és a legérzelemdúsabb Fear Is Not My Guide. Összességében a lemez olyan, mint ha Björn „Speed” Strid, a Soilwork vezére csinált volna egy zenekart megtért Ghost tagokkal. Démonvadászatra viszont ne ezt a lemezt rakjuk be.

 

WAR

„És akkor jöjjön a háború!”, mondtam kezdeti lelkesedéssel és elindult a War testvérlemez. Nos, a srácok az előzőekhez hűen itt is megadták a kezdőlökést a Cut To Fit, majd az On My Side nótákkal, a muzsika végre erős, és hallhatóak a scream-ek, hurrá!

Ezt a vonalat követi és így megy ez sorban végig dalról dalra, de valami hiányzik, valami nem stimmel… az ember hallgatja tovább a lemezt és az az érzése, hogy a dalok ugyan jók, de rájövünk, hogy a számok egy kaptafára készültek, kicsit szürkének is mondhatóak és néhol görcsösen próbálja a metalcore-t összegyúrni a slágeres dallamvilággal. Ráadásul a dalok nagy része annyira lassú vagy közepes tempóban lettek megírva, hogy néhol megállíthatatlan késztetést érzek, hogy én magam gyorsítsam fel őket. Bár van a lemezen egy erősebb, valóban pörgős metalcore csokor a The Negative, Ash és No Place For You Here kombó eljövetelével. Ha stílusosak akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy vártuk mint a messiást. De ennyi. Kész. Nincs tovább, kipukkadt a lufi.

Hááát, nehéz összefoglalni ezt a két lemezt. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni, olyan az érzés, mint ha filmzenét hallgatnánk a Constantine – A démonvadász című mozihoz (bocs, ez adta magát). Ami ugye magában rejti azt, hogy darálni tilos, ellenben kellenek a mindenki által befogadható zenei témák, dallamok és énekek. Úgy látom, hogy a Peace album egyfajta útmutatás ad, pontosabban konkretizálja, hogy a zenekar mivel szeretné vegyíteni a klasszikus Demon Hunter stílust és ennek a produktuma a War. Ez a két lemez sajnos már nehezen mondható metalcore-nak, ettől függetlenül a dalok mindkét korongon jók, de összességében az emészthetőség jegyében születtek és sülnek el jól. Ennek tanúbizonysága az is, hogy a zenekar saját zenéjét már “christian heavy metal” stílusként jellemzi. Ami viszont biztos a banda esetében, az a keresztény hit, valamint annak megtestesülése a szövegeikben és a Demon Hunter logo minden lemezborítón. De aki a srácok régi zenei világát keresi, az sajnos más zenekar után kell kutasson.

Írta: Bányai Gábor “Bányu”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/