ELŐADÓ: Blood Eagle
ALBUM: To Ride In Blood And Bathe In Greed
SZÁRMAZÁS: Dánia
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: death metal, grind, punk
HONLAP: https://www.bloodeagle.red/
ÉRTÉKELÉS: 9/10
Nem akármilyen supergroup anyagát hallgattuk meg, a dán metalzenei élvonalból összeállt Blood Eagle nem csak a tagokat látva kuriózum, de zenéjüket tekintve is kijelenthető, hogy megérdemlik a reflektorfényt. A To Ride in Blood and Bathe in Greed tripla EP erre a bizonyíték és az, hogy munkálkodásukat nem más, mint a világméretű Nuclear Blast égisze alatt teszik.
A bandát Franz „Hellboss” Gottschalk (a Volbeat és az Illdisposed ex-gitárosa) és Mircea Gabriel Eftemie (a MNEMIC gitárosa) alapította, és bár történetük során túl vannak pár tagcserén, a jelenlegi felállás Michael Olsson énekessel (Caro), Mikael Ehlert basszerossal (ex-HateSphere) és Morten Toft Hansen dobossal (Raunchy, ex-HateSphere) teljes. Szóval a csupa veterán és régi barát alkotta banda szempontjából tényleg csak idő kérdése volt, hogy mikor alkotnak valami maradandót.
A zenekar stílusát tekintve és saját megfogalmazásuk szerint a punk, grind és death metal ötvözete, maguk úgy jellemzik, mint ha összegyúrnánk a Napalm Death, Bolt Thrower, Morbid Angel és némileg a Mastodon zenéjét, ami már első blikkre is izgalmasnak tűnik és akkor még bele sem hallgattunk a dalokba.
Elég érdekes koncepciót találtak ki a srácok a bemutatkozásra, ugyanis nem egy komplett albumot adtak ki, hanem három EP-t raktak le elénk kb. egy-egy hónap különbséggel, ez a To Ride in Blood and Bathe in Greed I, II és III. Mondhatni fokozatosan adagolták a brutalitást, ami csak fokozta a banda okozta izgalmakat, ugyanakkor jó döntésnek bizonyult, mivel a három EP kicsit eltér egymástól. Az első rész pörgős, darálós nótákból áll, a nyitó Feed on the Blood of Man kifejezetten erős, ezzel tudatva velünk azt hogy a zenekar komolyan gondolja és fel akar darabolni mindent és mindenkit. De
van itt egy punkosan pörgős Unsung Zeros is, ami a maga 1 perc 42 másodpercével tesz minket jégre. Ehhez képest a II rész egy lassabb, cammogósabb menetelés a sötét éjszakában. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs benne súly, mert az viszont végig jelen van. Az Eyes Sewn Shut és Doctrine of Death húzónóták, a szintén rövid de velős Kill Your Tyrants pedig nem hagyja lankadni az ember füleit és instant pogózásra késztet. A záró III rész már inkább egy sötétebb szekció a maga három dalával. A Life That Rots Away és Worship the Wolf nem okoz meglepetést, a legnagyobbat viszont a Wall of Hate megy, ami egyben a záró trekk is, viszont utána már nem is maradna energia többre.
Nos, aki minőségi de mégis brutális death metalra vágyik, annak kifejezetten ajánlott a Blood Eagle. A hangzást tekintve nem lehet panasz Tue Madsen kezei között minden arannyá válik, ami az Antfarm Studio-ban készül. De ne gondoljon senki többre, a zenekar nem tesz le sok újat az asztalra, nem találták fel a spanyol viaszt, viszont tökéletesen alkalmazzák a death metal-grind-punk egyveleg receptúráját. Kiemelendő a még Michael Olsson vokálja, a fickó torkából ömlik a halál, a gyötrelem és a ború. A Blood Eagle kihozta a maximumot a műfajból, bár néhol mint ha azt tapasztalnánk, hogy még nem tökéletes a dalok szerkezete, de ez reméljük az évek során érni fog. A tapasztalt death metal rajongóknak nem fognak csalódást okozni, aki pedig most ismerkedik a műfajjal, az bátran kezdhet ezzel a zenekarral.
Írta: Bányu
Forrás, fotók: Nuclear Blast, Google
