fbpx

As I Lay Dying – Shaped by Fire (2019)

ELŐADÓ: As I Lay Dying
ALBUM: Shaped by Fire
SZÁRMAZÁS: USA
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Metalcore
HONLAP: https://www.asilaydying.com/
ÉRTÉKELÉS: 10/10

 

Nehéz szavakat találni arra, hogy mennyire vártam ezt az albumot, hiszen az As I Lay Dying a definíciója a modernkori metalcore zenének. Mint oly sokan, én is velük ismertem meg, és szerettem meg az anyukám által „óbégatós muszklizenének” titulált stílust. Minden albumuknak jelenetese, súlya volt, volt bennük valami megmagyarázhatatlan különlegesség, ami kiemelte a zenét az akkoriban burjánzó tömegmetalcore középszerűségéből.

Emlékszem, anno, amikor láttam őket élőben a megboldogult WigWam színpadán az Amon Amarth előtt, életem talán legmeghatározóbb koncertélménye volt. A hangosítás közelsem volt kifogástalan (régi wigwamos arcok tudnának erről mesélni), nyomorgott is a tömeg, és ha jól emlékszem, még valami technikai gebasz is volt. Mindezek ellenére úgy maradt meg az emlékeimben, hogy az este, amikor kibasztuk a WigWam oldalát. Csak hát aztán jött Lambesis úr kis magánéleti akciója, és beleállt a földbe az egész banda. Persze volt itt próbálkozás a régi tagoktól a Wovenwar keretein belül… de hát valljuk be, az minden volt, csak nem jó. Mindenki arra számított, hogy az AILD végleg lehúzta a rolót, akárcsak én.

Metalcore-ral foglalkozó kritikáimban, mindig az AILD utódját kerestem, mindig az volt a mérce nálam, ami nem feltétlen jó hozzáállás, de szerencsére volt, aki megugrotta. Aztán 6 év pihenő után borult az a bizonyos ágytál, és bejelentették, hogy a zenekar teljes eredeti felállásban visszatér, és hozzánk is vágták a visszatérő szerzeményt, a My Own Grave-et, és a tényt, hogy Shaped by Fire címmel úton van az új album. Mint valami kis suhanc, vinnyogtam az örömtől, hogy lázadó tinikorom legmaghatározóbb zenekara ismét büntetni fog. És hát itt az album, minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy nemcsak, hogy büntet, de még meg is dolgoz, miközben örömkönnyeket hullajtasz.

Nehéz elfogultság nélkül nekikezdeni ennek a kritikának, főleg úgy, hogy nem szeretnék átmenni fröcsögésbe és ajnározásba. Főleg úgy jelent gondot, hogy nem is nagyon van olyan eleme az egész albumnak, amibe túlságosan bele lehet kötni.

Természetesen ez az album sem kezdődhet másképp, mint egy sokat sejtető intróval, ami tökéletesen felvezeti az első dalt, a Blinded-et. Ha létezik az a kifejezés, hogy metalcore-fétis, akkor ez pontosan az, ami minden szempontból kielégíti azt. Van egy sajátos dallamvilága és hangszerelése. Döngölő dallam, durrogó dobtémák és olyan riffek jellemzik ezt a dalt, amitől egyből leteszed az állad. Na és persze Josh Gilbert vokálja, ami nagyon nagy részben meghatározza a banda arculatát. Persze Tim hörgései mellett sem mehetünk el szó nélkül. Továbbra is tökéletesnek mondható, karakteres és erőteljes. A dal blastbeatjei meg zseniálisak. Ez a szám volt, amit legutóbb adtak ki megelőzvén az albumot, és hát nem mondok túl nagy hülyeséget, ha azt állítom, hogy le is tarolta az internetet.

A korongon a soron következő dal is egy korábbi, az album címét viselő klipes dal, a Shaped by Fire. Mondhatjuk, hogy ez a dal is tökéletesen lett felépítve. a verze kreatív és döngölő, miközben dallamos is. Viszont a refrén továbbra is a dal lelkét képzi. Piszok erőteljes energiabomba. Kifejezetten jól van belefonva a dallam dinamikájába és hangulatába az elmaradhatatlan szóló is.

Ezek a dalok inkább azt a vonalat folytatják, amit a későbbi időszakban képviselt a zenekar, mármint a sokkal dallam- és refrénközpontúbb felépítés „több” tiszta énekkel, akárcsak az undertow.
Viszont a Torn Between számomra nagyon is érdekes. Az egész dalnak amellett hogy metalcore, elég sok más irányzatból érkező áthallása van. A refrén nagyon emlékeztet pár popmetalos megoldásra, ahogyan a felvezetés is teszi, a riffek hallatán viszont melodeath témák ugranak be. Érdekes megoldás, tetszetős.

Na, és akkor elérkeztünk a Gatekeeperhez. Szerintem ezt a dalt direkt azért rakták az albumlra, hogy legyen mibe belekötni, annyira feketebárány a teljes egészben. Pedig még ez emlékeztet a legjobban a régi érára, de elég sok kompromisszummal. Igazából ez egy felturbózott thrash metal dal, aminek beadtak egy adag tesztoszteront, és beengedték a gumiszobába tombolni. Nem vagyok egy nagy thrash-hallgató, de a szóló hallatán egyből Slayer ugrott be, ami azért elég meglepő ennél a zenekarnál.

Ha valaki ki van éhezve az ócckúl AILD-re, az semmiképp sem skippelje a Redefined nótát. Hamisítatlan régimódi metalcore, itt-ott tördelve dallamosabb résszel. Olyasmi benyomást kelt, mint a régi All That Reamins, persze az utánozhatatlan stílusban. Igencsak jó nosztalgiaélményt nyújt azoknak, akik a 2000-es években kaptak rá a stílusra.

Mondjuk aki éppen most ismerkedik a stílussal, az talál magának könnyebben befogatható dalt is a My Own Grave-ben. Mint említettem, egy picit megosztotta a fanokat, de szerintem egy teljesen korrekt dal, és jó támpontot mutat azoknak, akik ezzel az albummal akarnak becsatlakozni a stílusba.

Nem szeretnék minden egyes számot lespoilerezni, legyen valami újdonság hatása, ha hallgatod a lemezt, de annyit még kiemelnék, hogy az Only After We’ve Fallen gitártémáira érdemes odafigyelni, mert olyat hallasz, amit jobb, ha megjegyezel. Mondjuk ez majdnem minden dalra igaz, de szerintem itt hatványozottan.

Nem igazán tudok negatív kritikát megfogalmazni az albummal kapcsolatban. Maximum annyit, hogy nagyon nem hiányzott az a 6 év szünet, hogy ez napvilágot lásson. Átgondolt, jól összerakott, szórakoztató. Hiába a megszokott AILD klisékre építkezik, megtudta lépni a zenekar azt, amit a legtöbb másik bandának nem sikerül, és tovább tudta fejleszteni a művét úgy, hogy az eredeti hangulata ne vesszen el. Bravo!

És ne feledjetek, nem is olyan sokára, egészen pontosan október hetedikén hozzánk is ellátogat a banda, hogy bemutassa élőben is a lemezt. És hát a körítés sem gyenge, mert lesz itt Chelsea Grin, Unearth és Fit For A King is, hála a Concertonak! Jegykért katt, és tessék elmenni megnézni, mert ha valami, akkor ez ütni fog!

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/