Andartar: Ébredő Enyészet/Humaninfection


ELŐADÓ: Andartar
ALBUM: Ébredő Enyészet/Humaninfection
MEGJELENÉS: 2018
STÍLUS: melodic black metal
HONLAP: https://www.facebook.com/andartar/
ÉRTÉKELÉS: 8,5/10

A debreceni Andartar az ígéretes 2016-os Hamvakból/From The Ashes EP nyomdokain haladt tovább és első teljes albumként is kétnyelvű produkcióval jelentkezett. Az Ébredő Enyészet/Humaninfection fekete bársonya a pusztulásos címe ellenére egyszerre életszagú és forró, mint egy szép néger prosti vénuszdombja.

Azzal kezdeném, hogy egyből le a kalappal minden olyan underground zenekar előtt, ami megcsinál egy albumot 2 nyelven. Egy ennyire rétegzenénél, mint a black metal – még ha a dallamosabb régiókon jár is -, extra áldozatot kíván a „dupla” anyag. A mondanivalónak pedig mindkét nyelven meg kell állnia a maga lábán, mert különben felesleges volt küszködni a plusz stúdióidővel és egyáltalán a plusz szövegírással.

 Az Andartar pedig, úgy tűnik, nemcsak a hazai színtéren akar jelentős tényező lenni, hanem üzenete van külföldre is. A fellépésekkel is sikerült határainkon kívülre kacsintani, így már Románia, Oroszország, Szlovákia és Csehország is kipipálva. Nocsak, nocsak. Nincsenek itt alapra véve az ambíciók.

A dalokat hallgatva folyamatosan azon kaptam magamat, hogy a jól megteremtett atmoszférában nem a híres-nevezetes „fagyot” érzékelem, hanem valami bántó, de kreatív forrongást. Főleg észak-európai bandáknál szeretjük emlegetni a jeges, hideg hangzást, sőt sok nem-északi zenekar is ezt próbálja utánozni. Az énekes Darianth hangjából is az jön be nekem, hogy nem futkos a hátamon a hideg, hanem lángol a hangszóróból az energia. Még utána sem néztem a zenekar székhelyének, amikor már elkezdtem azt sejteni, hogy ez valami nagyon alföldi település kell legyen és… voilá, Debrecen! Különben meg, ha „nordic frost”-ot akarnék hallgatni, arra tökéletes a norvég Nordjevel, a szikár csontlitániáival.

Az intró meglepően jó lett! Akik már olvastak tőlem albumkritikákat, azok tudhatják, hogy az énekmentes, „hangulatmegágyazó” kezdőtételekkel ritkán vagyok kibékülve, sokszor feleslegesnek érzem. Az Andartar mégis jól oldotta ezt meg, szívesen tettem vissza az elejére az intrót, melynek címe Mielőtt az emberiség megfertőzte a Földet/Before The humanity infected the Earth. A cím nem légből kapott közhely, hanem tényleg egy ártatlan békés zeneösszeállítást hallunk. Néha komolyan azért állítottam vissza az elejére, hogy békésen fürdőzzek a „fertőzésmentes” paradicsomi állapotban.

Az Isteni Háború/Divine War a keresztes hadjáratokról szól, ha nem tévedek, a dalszövegek alapján. Klassz koncertnóta, finom billentyűszőnyeggel, jó riffekkel, dallamokkal, ügyesen tervezett kiállásal. Minden hangszert szépen kihallani, a gitároktól a basszushúrok döngésén át az ütőhangszerekig. Csak ennél a verzénél vontam össze a szemöldökömet: „Hatalomvágytól égve, felnéz az égre/ itt az idő végre, készülj a végre.” Komolyan, a „végre” szóra rímnek pont a „végre” kellett, csak először határozószóként és aztán főnévként? Na mindegy, ezt a nyelvtani fanyalgást leszámítva üt a dal.

A címadó, erőteljes Ébredő Enyészet/Humaninfection a burjánzás és az elme fordított viszonyát taglalja: minél szaporább egy életforma, annál primitívebb mentálisan. Szép gondolatok, önkínzó elmélkedések vannak itt leírva, de azért a rímkényszer itt-ott ráerőlteti magát a jelentésre. A „szárnya” szóra nem szép rím a „mocsárja”, mivel ez nyelvtanilag helyesen „mocsara.” Ha mindenképpen ragaszkodik a zenekar a rímpár első sorához, másodiknak jelentésben és hangulatban és nyelvtanban is megfelelt volna mondjuk ez: „elsüllyed a törekvés a közöny(össég)mocsárba.” De a lényeg megvan és a dal nemes erőtől duzzad.

E létbe száműzve/Exiled To Existence egy sötét önmarcangolás, undor az élettől és iszonyodás a haláltól egyaránt. Alighanem ez a dal adja ki legjobban az album stream animációjának tematikáját. Egy pusztulásra ítélt ember kapaszkodik egy sorvadó fába, ami egy kopár sziklán ágál és reménytelenül kiszolgáltatott az apokaliptikus tűzviharnak. Az angol verzióra egy jól összevágott koncertklip is készült.

A Rabság stigmája/Stigma of slavery pontosan a rabszolgalétről szól, szó szerint a bőrbe égetett rabszolgabélyeggel, a tulajdonosra utaló réz karpereccel és a kilátástalanság minden hasztalan dühével együtt. Ennek nagyon szép ellenpontozása a Pillanatok medrében/In the bed of moments, ami egy lassú, elmélyült szerelmes dal. Darianth károgása talán itt a legmélyebb, ami jót tesz a dal komolyan vehetőségének. Romantikus akkordok, szerelmes és erotikus szöveg. Mintha az előbb megénekelt rabszolga szeretkezne a fogságban megismert párjával. Egyetlen sor miatt vakartam kicsit a fejem, ez a „magamban éreztem egész lényedet.” Ez így egy eléggé feminin, szóval kontrasztot érzek, amint ezt a sort egy férfitől hallom, na. A szöveg érzelmileg is intim, szóval simán elmegy szeretkezős black metal nótának – amit például a Cradle Of Filth: Gilded cunt nevű opuszáról nem állítanék, hehe. A szexuális töltet miatt is a címet angolul érzem jobbnak, mivel a „bed” ágyat és folyó/tómedret is jelent, viszont a magyar változatban ott van ez a metaforikus folyamra utalás: „érzékeinket tompítja az idő sodrása/ s nedveink alkotta végtelen forrása.”

Az ego legalsó, öntudatlan, ősösztönös szintjét dicsőíti az Elmém ködje/Mist of my mind, annak csapongó, pusztítást és az őrjöngő szükségletek azonnali kielégítését követelő legalját emelve piedesztálra. Az album talán leggyorsabb, legerőszakosabb szerzeménye. A záró Romlott világ/Depraved world keserű lassúsággal indul és dühös moralizálásba torkollik. Előre halotti tort ül a pusztulásra ítélt emberiség emlékére, hogy ha már a természet jelentős része szenved a szennyezéstől, legalább a kormos csontok velejéből lakmározzon. Még így is, a kétségbeesés trónján ülve is bizakodó a végszó: „de a korhadt fában égett férgek/ tetemén sarjad majd az új élet.”

Mint utaltam rá az elemzés elején, az Andartar nagy célok felé menetel, határozottan. Erre céloz a pólójukon (3500 Ft) látható „The new era of Hungarian black metal” felirat is. Hogy ez mit is jelent, majd az idő eldönti. A lemezt a csapat nemcsak a Youtube-csatornáján, hanem digipack formátumban is megjelentette (3000 Ft), így a tok 1 magyar és 1 angol lemezt is tartalmaz. A lényeg, hogy önbizalom van, mögötte ott van a színvonalas zene is. Aztán ha ez a „fagyos észak” helyetti, sötét romantikától sem ódzkodó, forró fekete bársony sokaknak lesz támasza, vigasza, az nem véletlenül történik majd. A Nekrodelirium kedvelőinek például szívesen ajánlom az Andartart.

Írta: Angyal Gyula

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/