Alone Avenue

SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN HÉTEN KIVÁLASZT EGY BANDÁT, AKIT MEGTESZ A HÉT ZENEKARÁNAK. ENNEK KERETÉN BELÜL AZ ALAP INFORMÁCIÓKON ÉS HALLGATNIVALÓN TÚL OLVASHATTOK EGY RÖVID INTERJÚT 5 ALAP+PÁR SPECIÁLISAN A BANDÁRA VONATKOZÓ KÉRDÉSSEL. A BANDÁK KIVÁLASZTÁSÁNÁL SEM AZ ISMERTSÉG FOKA, SEM A METALON/ROCKON BELÜLI MŰFAJ, SEM A SZAKMÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ NEM SZÁMÍT. AZ EGYETLEN KITÉTEL, HOGY HAZAI VAGY MAGYAR VONATKOZÁSÚ LEGYEN, AZ EGYETLEN FOKMÉRŐ PEDIG A MINŐSÉG. ÍGY MEGISMERKEDHETTEK SZÁMOTOKRA EDDIG ESETLEGESEN ISMERETLEN, SZÍNVONALAS TEHETSÉGEKKEL, REMÉNYTELJES FELTÖREKVŐ TITÁNOKKAL, ILLETVE RÉGEBBI ISMERT BANDÁKRÓL IS SZEREZHETTEK ÚJ INFORMÁCIÓKAT.

Név: Alone Avenue

Műfaj: Modern metal

Megalakulás éve: 2014

Város: Királyhelmec

Mi vagyunk az Alone Avenue nevű zenekar, amely a magányos sugárutat jelenti angolul, habár picit pontatlanul. 2014 nyarán alakultunk örömzenélés céljából, csak később kezdtünk el vele komolyabban foglalkozni. Eleinte sima rock dalok coverezésével töltöttük az időt, később kezdtünk csak el a metal felé kacsintgatni. Mostanság saját számok írásával foglalkozunk, valamint pop dalok feldolgozásával. A jelenlegi tagok Tamók Bence (basszusgitár), Feke Ádám (ritmusgitár), Szimkó Dániel (dob), Strausz Boglárka (ének), Oliver Németh (szólógitár).

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Ádám: Legfőbb mozgatórugója szerintem az, hogy szeretjük csinálni, élvezzük azt a folyamatot, mikor valami új dolog van a fejünkben, és próbáljuk összerakni azt, legyen az saját dal, vagy feldolgozás. Lényegében a zene szeretete mozgatja igazán a csapatot.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Oliver: Szerintem a zenekar víziója a jövőre nézve az, hogy a zenénk minél több emberhez jusson el, és minél szélesebb körökben váljon ismertté. Nyilván, mint minden amatőr zenekarnak, nekünk is az az álmunk, hogy egyszer majd saját rajongótáborral rendelkezzünk, és persze a teltházas koncertektől sem zárkóznánk el. A célok a kezdetektől alapvetően igencsak megváltoztak. 2014 nyarán unaloműzés céljából ültünk össze Bencével és Mátéval (az előző gitáros), csörömpölni (akkoriban mindannyian friss zenészek voltunk). Egy-két jammelés után felvetettük, hogy mi lenne, ha egy zenekarrá formálódnánk (azóta is jókat nevetünk azokon a jammeken, ami inkább volt, mint már említettem, csörömpölés). Eleinte csak feldolgozásokat játszottunk, azon belül is csak szinte Tankcsapdát. A későbbiekben, amikor a zenekar kiegészült egy dobossal (Danival), és egy énekessel (Annával – legelső énekesnőnk), rá kellett jönnünk, hogy ide már nem elég a Tankcsapda, és nem is akarjuk, hogy elég legyen. Elkezdtünk más feldolgozásokat játszani, maradva a rock vonalon. Számos énekescserét követően került a zenekarhoz Bagos Viktória. Ez az a pont, amikor igazán beindult a zenekar. Mi is fejlődtünk mint zenészek, és Viki hatalmas énektudással rendelkezik. Ez a két dolog lehetővé tette, hogy bonyolultabb feldolgozásokat is játsszunk pl.: Slash, Halestorm, Reckless Love. Szintén ebben az időben kezdtünk el saját számokkal foglalkozni, főként megzenésített versek formájában (azóta is előfordul, hogy versekhez nyúlunk). Viki tanulási okokból elhagyta a zenekart, illetve Máté is az éppen induló zenekarával volt elfoglalva, így ő is távozott a zenekarból. A helyükre Feke Ádám és Strausz Boglárka érkeztek. Ez a formáció két és fél éve működik. Azóta is játszunk feldolgozásokat, de már inkább saját számokat írunk, és egyre inkább haladunk a metal irányába.

Ádám: Végső kitűzött célja a bandának mi is lehet? Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni,  még azt sem, hogy jómagamnak mi a célom ezzel az együttessel. Egyszerűen szeretek velük lenni, szeretem ezt csinálni, és ha kisül belőle valami nagyszerű, akkor azt mindenképp meg kell ragadnunk.

Bence: Szeretnénk minél több emberhez eljutni, megmutatni magunkat különböző klubokban, esetleg nagyobb fesztiválok színpadjain. Amikor elkezdtük Olival, Danival, és Mátéval, sohasem hittük volna, hogy mi egyszer majd koncerteket adunk. Amit duplán nem hittünk volna, az az, hogy saját dalokat írunk. Amit meg már triplán nem hittünk volna, hogy videoklipjeink is lesznek. Tudom, sok zenekar számára ezek alap dolgok, de nekünk nem volt az kicsit sem, és még ma sem az. Mivel mindent a saját erőnkből próbálunk elérni, anyagilag és koncertszervezési, stb. szempontokból is, nagyon nehéz így kitörni, főleg egy amúgy is kicsi, felvidéki városból. Ezek ellenére szeretjük a kihívásokat, és szeretünk az árral szemben evezni, és nagyon boldogok vagyunk, ha ezek ellenére is valami kisül egy adott dologból. Egy szó mint száz, szeretnénk megmutatni magunkat – eljuttatni minél több emberhez a zenénket, ezért is kaptunk az alkalmon, mikor a Metal.hu felkeresett minket.

Dániel: Úgy igazán tényleg örömzenélésnek indult az egész, ismétlem a többieket, péntek vagy szombat este összeültünk, és játszottunk egy-két dalt, amit éppen el tudtunk játszani, majd az idő múlásával, ahogy egyre több koncertünk és elismerésünk lett, elkezdett mindenkiben motoszkálni a gondolat, hogy mi lenne, ha komolyabban foglalkoznánk a zenéléssel. Végső célt szerintem nem tudnánk közösen megnevezni, mindenkinek van viszont saját, de szerintem mindenképpen törekedni fogunk arra a jövőben, hogy profibbá váljon ez a zenekar. Értem itt a különféle médiafelületeken való megjelenést, és a koncertek minőségét is. Azt, hogy jó irányban haladunk-e, döntse el a közönség.

 

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Oliver: Mivel sokkal több élő koncerten vagyunk túl, mint stúdiózáson, szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy az élő környezet otthonosabb számunkra. Eddig egy stúdiózásban volt részünk, de pozitív élményeink vannak vele kapcsolatban. Nyilván szeretnénk, hogy a stúdióanyag a lehető legtökéletesebb legyen, de ennek ellenére szerintem fontosabb azt a minőséget a lehető legjobban visszaadni élőben. Ezért is szeretnénk sampler segítségével játszani, ami segít abban, hogy az élő produkció a lehető legjobban visszaadja a stúdióminőséget. Konkrétan válaszolva a kérdésre – fontos a stúdióanyag tökéletesítése, viszont fontosabb azt a minőséget visszaadni élőben is, amennyire csak lehet.

Ádám: Mivel stúdióba 2018 nyarán sikerült először eljutnunk, ezért ez a válasz részemről is egyértelmű. Lényegesen otthonosabban mozgunk a színpadon. A stúdiózás így elsőre nagyon nagy élmény volt számunkra, főleg mivel mindent, amit letettünk arra az idézőjeles asztalra, külső támogatás nélkül tettük le, mint már említettük. A szüleink támogatása az egyetlen, amit kaptunk. Innen is köszönjük ezt nekik.

Bence: Azt hiszem mind a stúdiózásnak, mind pedig az élő zenének is megvan a maga varázsa. Az élő fellépésekről, nagyon idézőjelben, „sok” a tapasztalatunk, mivel volt jó néhány koncertünk az elmúlt évek során. A stúdiózás, mint már említették a többiek, első alkalom volt, de szerintem tizedjére is ennyire élveznénk.

Dániel: Elhangzott már, de eddig nem sok alkalmunk adódott stúdió környezetben „élvezkedni”, tehát mindenféleképpen azt mondanám, hogy élőben sokkal jobban átéljük a zenét, ami nagyon fontos, mert ezért járnak az emberek élő koncertekre, és nem elégszenek meg csak a stúdióanyaggal.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Oliver: Mondhatom, hogy nagyon nyitottak vagyunk más zenei stílusokra. Bogi eleve dzsesszénekesnek tanul Miskolcon. Én személy szerint imádom a popzenét, és rengeteg ötletet merítek belőle. Arra törekszem/törekedünk, hogy a zenénk zeneileg minél zúzósabb legyen, az ének szempontjából pedig minél poposabb. Persze érdeklődünk más stílusok iránt is, többek között rap, dubstep, vagy akár trap iránt is. Én discoba járni is szeretek.

Ádám: Eléggé eltérő személyiségek vagyunk. Ezért is lehet különlegesnek nevezni a feldolgozásainkat, vagy akár a saját dalainkat. Mivel mindenki hozzátesz egy kicsit önmagából, legyen az akár csak egy hajlítás, vagy néhány hang a gitáron, vagy egy egyszerű disco ütem a dobon. Bence és Oliver megrögzött metal/hard rock fanok. A dobosunk, Dani szintén inkább ezen körökbe mozog, de nála már megjelenik a punkos beütés is. Jómagam pedig mindenevő vagyok. A legtrágárabb nyelvezetű rap szövegektől, a metalon át, Ed Sheeranig minden belefér, csak legyen jó. Egy lényeges dolog van, hogy megfogjon. Inspirációt így gyűjtünk. Mindenki a maga világából hozza az ötleteket, és kialakul valami, ami egyszerűen nekünk tetszik, és ha ezzel más ember is így van, akkor annak csak örülni tudunk.

Bence: Nyitottak vagyunk eléggé, mivel ma elengedhetetlen néhány újítást bevezetni a zenélésbe. Mindenkinek a zenekarban megvan a maga kis zenei világa, ez adja meg a zenekar arculatát.

Nekem valamiért úgy tűnik, hogy elég családias hangulatú a zenekar, nem csak szakmai kapcsolat az, ami köztetek van. Ezt jól látom?

Ádám: Megragadtad a lényeget ezzel a kérdéssel. Lehet azért is működik valami jól, mert nem csak egyszerűen zenélünk, hanem vannak közös élményeink a zenélésen kívül is, esti beszélgetések, bulik, amik közel hoztak minket egymáshoz az évek alatt.

 

Terveztek angol szövegeket is írni, vagy ragaszkodtok az anyanyelvünkhöz?

Oliver: Amikor eldöntöttük a zenekarral, hogy saját számok írásába kezdünk, egyöntetűen a magyar szöveg mellett döntöttünk. A magyar szókincs sokkal gazdagabb, mint az angol, és sokkal könnyebben és szebben lehet magunkat kifejezni ezen a nyelven, valamint szerintem szép dolog, ha egy zenekar az anyanyelvén írja a szövegeit.

Ádám: Többször is felvetült ez a kérdés a házunk táján, de elvetettük az ötletet, mivel nem érezzük a kényszert, hogy angol dalokat írjunk, hiszen még egy ilyen szép és választékos nyelv, mint a magyar, aligha létezik.

Bence: A szövegeket Bogi írja, de szerintem a nevében is elmondhatom, hogy nem tervezünk angol szövegeket, mivel úgy gondoljuk, hogy minek vigyünk fát az erdőbe, ha már van ott elég, és ezzel szerintem el is mondtam mindent. Na meg persze ki kell használni az adottságait ennek a nyelvnek.

Dániel: Többször elgondolkoztunk már a dolgon, hogy milyen lenne angol szöveggel dolgozni, esetleg más megvilágítást adna az egész zenének, de végül arra jutottunk, hogy az itthoni, vagy magyarországi közönség nem teljesen vevő az angol szövegű zenékre. Ha angol kell, akkor inkább elmennek egy nagyobb zenekar koncertjére. Hamarabb hallgatják meg a magyar szövegű „kis” zenekarokat. Emellett metalra pedig hihetetlenül jól illeszkedik a magyar szöveg, lásd Köteles Leander és zenekara(i) példáját.

Köszönjük szépen a beszélgetést!

Elérhetőség: https://www.facebook.com/aloneavenue/

Készítette: Juhász Gergő “Alta”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/