A Beast In Black Resurrection névre keresztelt, 2026-os őszi turnéja november 1.-jén Budapestet is elérte, és a finn power metal nagyágyúk rendesen felszántották a BARBA NEGRA vörös színpadát. Hamarosan napvilágot lát a csapat legújabb, Fear the Beast című albuma, ennek kapcsán, valamint a pár hete történt budapesti koncert után faggattuk ki a zenekar basszusgitárosát, Molnár Mátét.

A negyedik albumotok, a Fear The Beast körüli várakozás egyre nagyobb. Miben lesz más ez a lemez, mint a Dark Connection, és milyen új zenei vagy érzelmi területeket fedeztetek fel a munkálatok során?

Máté: Szerintem sokkal változatosabb lesz. Mindig is törekedtünk a változatosságra, és talán ezen a lemezen sikerült ezt a leginkább kivitelezni. Már az eddig megjelent két dal (Fear The Beast, Lost Children) is nagyon különböznek egymástól, a jelen tervek szerint harmadiknak kijövő dal is teljesen más oldalát fogja mutatni a zenekarnak. Amúgy meg a Beast In Black stílusjegyei mind felismerhetőek lesznek az összes dalban, szóval nem fogjuk meghazudtolni önmagunkat. De én mindenképpen fejlődésnek érzem ezt az anyagot az előző három lemezhez képest. Alig várom, hogy a közönség elé tárhassuk.

A címadó Fear The Beast dalban ismét megjelenik a sci-fi és a horror világa, különösen az Alien filmek és H. R. Giger biomechanikus művészete. Miért éppen ez a világ inspirált benneteket, és hogyan alakult át ez a vizuális élmény zenei ötletté? 

Máté: Anton ötlete volt ezt a vezérfonalat használni az új lemezhez. Már régóta szemezett az Aliennel, most jött el az idő hogy ezt be is építse a zenéjébe. Ennek ellenére ez sem lesz egy koncept album, mint ahogy a korábbi lemezek sem voltak azok, de ez lesz a vezérfonal. A vizuális dolgok, mind a borítón, mind a koncerteken erre épülnek. 

Az októberben megjelent Lost Children egészen más hangulatot képvisel: egy érzelmes, monumentális power ballada, amely a Berserk manga egyik történetére épül. Miért volt fontos számotokra, hogy ezt a történetet zenei formában is feldolgozzátok? 

Máté: Szintén Anton–ügy, mivel ő felelős a zenéért a zenekarban. Berserk fanatikusként számtalan epizódot megkomponált már a zenekar történelme során, és most éppen ehhez a témához jött meg a zenei ihlete. Az pedig, hogy ehhez a dalhoz legyen klip, már egy régi felvetés következménye. Mindkét korábbi balladánknál (Ghost In The Rain, Oceandeep) azt éreztem, hogy hibát követtünk el azzal, hogy nem vittük őket vászonra. Annyira szép dalok, sajnáltam hogy vizuális élményként nem tudtuk tálalni anno. Bár ez olyan költséggel járt volna, amit akkor még nem tudtunk finanszírozni. Most viszont minden adott volt hozzá. A dal témája is rendkívül erős, illetve az anyagi hátteret is tudtuk biztosítani rá, úgyhogy megcsináltuk. Így a zenekar egy másik arcát ismerhették meg azok is, akik eddig csak a videóklipjeinkel találkoztak. 

2026 egyik fontos változása Markus Venehsalo csatlakozása volt. Hogyan találtatok egymásra, és mi volt az első benyomásotok, amikor meghallottátok a gitárjátékát? 

Máté: Markus pontosan úgy csinált mindent, ahogy egy profi zenésznek kell. Először is, jól megtanult gitározni. Aztán amint megtudta, hogy Kasperi kilépett, nem volt rest bombázni minket emailekkel, whatsapp üzenetekkel stb. Akkor mi még nem nagyon foglalkoztunk ezekkel a jelentkezőkkel, mert egyrészt sok volt, másrészt volt éppen nagyobb gondunk is. Viszont pár nappal később, ahogy lecsendesedtek a kedélyek, meg leigazoltuk Danielt a turné megmaradt részére, rákattintottunk Markus egyik videójára. Eljátszotta Kasperi egyik szólóját, aztán ugyanarra az alapra eljátszotta a saját verzióját. Mindezt olyan tökéletesen, hogy ott helyben leesett az állunk. Jobban utánanéztünk, és miután úgy éreztük a fontos dolgok a helyén vannak, válaszoltunk az emailjére. Annyira elhivatott volt, hogy Stuttgartba, a turné utolsó állomására el is jött, hogy személyesen is megismerkedjünk. Nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy folytattuk a további egyeztetéseket, míg végül minden részlet a helyére nem került, és már biztosak voltunk benne, hogy őt akarjuk. Azóta sem bántuk meg a döntésünket, bár lehet még korai ilyet kijelenteni, de úgy érzem nagyon jól beilleszkedett a csapatba.

Daniel Freyberg az elmúlt időszakban kisegítő gitárosként lépett fel veletek, mielőtt Markus átvette volna a helyét. Milyen tapasztalatokat és emlékeket őriztek ebből az átmeneti időszakból? 

Máté: Nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Annyira, hogy amikor Helsinkiben vagyok, akkor mindig beülünk egy sörre. De ezt a többiek nevében is mondhatom, mindannyian tartjuk vele a kapcsolatot, még így a turnéról is üzengetünk egymásnak. Remek gitáros és nagyon jó ember. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem és együtt is zenélhettünk pár hónapon keresztül. Nem kizárt, hogy útjaink még kereszteződni fognak.

Ha összehasonlítjátok a Beast In Black 2017-es, a Berserker korszakában működő zenekarát a mai felállással, miben érzitek a legnagyobb változást – zeneileg, emberileg és a színpadi jelenlét szempontjából?

Máté: A felállás lényegében ugyanaz. Egyedül a gitáros poszton történt csere, pár hónappal ezelőtt, ahogy azt az előbbiekben kielemeztük. Markussal visszatért a régi jó hangulat a csapaton belül. A színpadi jelenlétünket mindig is erősnek éreztem, és most is annak érzem. Nyilván jó pár száz koncerttel a hátunk mögött még rutinosabban mozgunk, meg jobban érezzük egymás jelenlétét a színpadon, de lényegi változás ebből a szempontból nem történt. Nálam mondjuk annyi változott az évek során, hogy a koncertek előtti drukk szinte teljesen eltűnt. Ez jó is meg rossz is. Jó, mert nem érzem a nyomást, ha akár hazai közönség előtt játszok, vagy 80 ezer ember előtt a Hellfesten, viszont rossz, hogy nem önt el az adrenalin a koncertek előtt. Annak is megvolt a varázsa.

Október végén elindult a Resurrection Tour, amelyen a Sonata Arctica és a Frozen Crown is csatlakozott hozzátok. Milyen kapcsolatot ápoltok ezekkel a zenekarokkal, és mennyire fontos számotokra, hogy a finn metal színtér képviselőivel együtt járjátok Európát?

Máté: A Frozen Crown zenekarral semmilyen kapcsolatunk nem volt. A kezdetektől követtem ténykedésüket, nem túl mélyen, de annyira igen, hogy lássam hogyan fejlődnek. Tetszett amit és ahogy csinálnak, ezért úgy éreztem üde színfoltjai lennének ennek a turnénak, és felvetettem az ötletet, hogy csatlakozhatnának. Szerencsére ez össze is jött, és nagyon meg vagyunk elégedve velük. Mind zeneileg, mind emberileg nagyon jó választás volt a banda. És szerintem sokat fog segíteni nekik ez a turné, hogy naponta 2-4000 ember előtt tudnak fellépni. A Sonata Arctica-val annak ellenére, hogy finn zenekar, sosem keresztezték útjaink egymást. Gyakorlatilag az összes többi zenekarral (Nightwish, Amorphis, Stratovarius, Lordi…stb.) számtalanszor turnéztunk vagy játszottunk fesztiválokon ugyanazon a napon, a Sonata-val valahogy mindig kerülték az útjaink egymást. Én már a 2024-es turnénkra le szerettem volna szerződtetni őket, de akkor ez még nem jött össze. A tervet viszont nem adtam fel, így ez 2026-ban megvalósulhatott. Nagyon örülök, hogy végül beadták a derekukat, úgy érzem, hogy ők is nagyon értékelik ezt a turnét, és maximális profizmussal végzik a dolgukat. Pont ahogy ezt az ember elvárná egy 30 éves zenekartól. Mivel ők is finnek, természetes a kommunikáció a két banda között. Ráadásul a személyzetünk közül többen is dolgoztak már nekik, úgyhogy a turné kezdetétől nagyon jó a hangulat a színfalak mögött.

A  koncertjeiteken a látvány, a fények, a videók és a zene szorosan összekapcsolódnak. Mennyire tudatosan építitek fel a koncertjeitek vizuális világát, és mennyire fontos számotokra, hogy a közönség ne csak egy koncertet, hanem egy komplett élményt kapjon?

Máté: Nálunk ez nagyon fontos és tudatos már a kezdetektől. Mindahányan olyan zenekarokból jöttünk, amelyek bizonyos sikereket már elértek nemzetközi porondon, így megtapasztalhattuk a nemzetközi jelenlét nagyságát és nehézségeit is. Így ezekből a tapasztalatokból építkezve már az elején kialakítottuk a zenekar imidzsét és irányvonalát, amit azóta is hűen követünk. Nyilván, ahogy jobban megy a zenekar, több a bevétel és ezzel több pénzt tudunk visszaforgatni a vizuális effektekre is. Ez egy természetes folyamat. A kezdetekben örültünk, hogy össze tudtunk dobni egy háttér meg két oldalvászonra, ma már viszont tudunk grandiózus díszleteket építeni. Sok más zenekar is meg tudná ezt tenni, de a legtöbben inkább azt választják, hogy szétosztják a befolyó pénzt. Mi a nagy részét visszaforgatjuk, egyértelműen hosszú távra tervezünk. A közönség szórakoztatása pedig alap követelmény. Különben miért mennénk ki a színpadra? Csak szinplán eljátszani a dalokat? Arra ma már nem fognak kimozdulni az emberek a fotelből.

A Beast In Black zenéje egyszerre rendkívül súlyos és meglepően táncolható. Nem tartotok attól, hogy a diszkós, szintetizátoros vagy popos elemek miatt egyes metalrajongók kevésbé vesznek komolyan benneteket? Hogyan viszonyultok a műfaji határokhoz és az előítéletekhez?

Máté: A folyamatosan növekvő népszerűsége a zenekarnak egyértelmű válasz a kérdésedre. És inkább metalrajongókkal találkozunk, mint diszkós emberekkel. A változatosság alapelv a zenekarban, valószínűleg így sem tudjuk elkerülni a kisebb önismétléseket, de talán mondhatjuk, hogy van egyfajta Beast In Black stílus, ami manapság, a tucat zenekarok világában egy óriási dolog. Amúgy meg sosem lehet mindenki igényeit kielégíteni és nem is szabad. Sajnos sok zenekar belefut ebbe a hibába, és általában gyorsan bele is buknak. Ebből a szempontból Anton nagyon következetes a zeneszerzésben. Csak a saját feje után megy, kompromisszum nélkül. Ez sokszor majdnem kiveri a biztosítékot, de mindig csak majdnem. Pont a határon mozgunk egy csomó mindenben. A zenénkben is, illetve a színpadi shownkban is. Ha ezeket túltolnánk, akkor bele is bukhatnánk, de talán ebben segít a több évtizedes tapasztalatunk, hogy tudjuk mi az ami még belefér.

Finnországot gyakran a metal egyik legfontosabb európai központjaként emlegetik. Ti hogyan látjátok a finn metal színtér jelenlegi helyzetét, és szerintetek mi az, ami a finn zenekarokat ennyire különlegessé teszi a nemzetközi mezőnyben?

Máté: Ez szerintem is így van. A svédek ilyen erősek még talán. De hihetetlen, ami Finnországban megy. Nemzetközileg is ismert zenekarok tömkelege, kb húsz fesztivál Iron Maiden szintű bandákkal, managerek, koncertszervező irodák, kiadók… 5,5 millió lakos van, abból 3 millió szerintem zenél valamilyen formában. Valahogy itt kialakult ennek a kultúrája, a megfelelő zeneoktatás, és mivel korábban összejött pár zenekarnak a nemzetközi áttörés, a fiatal zenekarok joggal érezhették, hogy érdemes komolyan venni a zenélést, mert van kiugrási lehetőség. Zenei téren sokkal előrébb tartanak, mint Magyarország, vagy más közép európai országok, és az évtizedek óta tartó sikerek miatt a lehetőségeik is sokkal nagyobbak. Amúgy én azt is gyanítom, hogy a téli vegetálás, amikor szinte alig látnak napfényt, arra kényszeríti őket, hogy otthon maradjanak, és jobb híján akkor zenélnek. Vagy legalábbis ez biztosan így volt az internet meg a számítógépes játékok térhódítása előtt. 

A magyar rajongók híresek a lelkesedésükről, és a Beast In Black–nek is komoly rajongótábora van nálunk. Éreztétek a színpadon, hogy a közönség már kívülről ismeri az új dalokat, vagy inkább a régebbi slágerekre voltak a legfogékonyabbak?

Máté: Igen ez igaz, és nagyon büszke is vagyok a magyar közönségre! Ezt pár napja újra bizonyították, mind a 3000 ember aki tiszteletét tette a koncertünkön. Hihetetlen élmény volt megint hazai közönség előtt játszani, nekem ez volt az eddigi legjobb magyarországi koncertem, nagyon jól éreztem magam. A zenekar többi tagja is elismerően beszélt a közönségről a koncert után, persze én tudtam, hogy nem fognak csalódni 🙂 Azt a néhány új dalt amit az elmúlt hetekben jelentettünk meg szintén kívülről fújta a közönség. Sőt, egy olyan dallal kezdtünk, amit még nem adtunk ki semmilyen formában, csak a turné kezdete óta hallhatta a nagyérdemű, ennek ellenére már ennek is énekelték páran a szövegét. Én ezt hívom igazi elhivatottságnak, és nagyon nagy öröm mindezt megélni!

Milyen élményekkel távoztatok Magyarországról? Volt valami különleges a budapesti közönség reakciójában, ami megmaradt bennetek?

Máté: Ahogy az előbb is említettem, a zenekar nagyon elégedett volt a közönséggel. Külön meg szeretném említeni a Barba Negra személyzetét és technikai felszereltségét is. Az új hangrendszer és a lámpák segítségével tökéletes vizuális és audió élményt tudtunk nyújtani. Legalábbis ezt hallottuk vissza a koncert után, de a közönség folyamatos éljenzése is erre engedett következtetni. Én úgy érzem minden összeállt arra az estére és győztesként távozhattunk a nap végén.

Írta + a live fotókat készítette: Dóra Lőrincz