fbpx

Abaliget Prog Camp – Második nap (beszámoló)

Az első nap beszámolóját itt találod!

Az abaligeti Prog Camp fesztivál második napi programja is néhány csereberével indult közlekedési és egyéb okok miatt, így a pécsi post-metal Sirens Chant indította el a szombati koncertsorozatot egy elég erőteljes szettel. A főleg Deafheaven és Birds In Row ihletésű projekt egyébként az új nagylemezén dolgozik, erről hallhattunk néhány spoilert a régebbi dalok mellett – összességében a nyers és száraz hangzásukkal készítették fel a közönséget a szombati nap pár fokkal erősebb felhozatalához. Utánuk a Hatred Solution csapott bele a darálásba feszes tempókkal és nagyon meggyőző női hörgéssel. Ők a fesztivál egyetlen slamming deathcore zenekaraként álltak a színpadra, Kohulák Mónika scream-technikáitól és Fényes Roland gitáros széles spektrumú játékától mindenkinek garantáltan leszakadt az arca, nem beszélve az erős színpadi jelenlétükről. A soron következő, igazán progresszív metalt játszó Dreamgrave egy nagyon izgalmas hangulatba repítette a közönséget Csányi-Molnár Mária gyönyörű szopránjával, ami időnként az egyszerű halandó számára szinte felfoghatatlan magasságokban csengett, valamint Baranyi Kriszta hegedűjátéka tette még egyénibbé a műsort. Ez a progresszív metal alapokon nyugvó eklektikus hangorgia első körben az Opeth vonalas fanokat szolgálta ki, viszont erős hangulatképeikkel és kifogástalan játékukkal minden hallgatót elvarázsoltak. A számos zenekarban játszó Tóth (Póth) Tamás óramű pontossággal adta a talpalávaló ritmusát. Ritkán hallani ennyire összeszokott zenekart, tökéletes választás volt ismét a fesztiválra.

Két átszerelés között meg lehetett látogatni az időközben elkészült csillámtetoválás-henna standot is az italos bódék mellett, ami tavaly is nagy népszerűségnek örvendett – természetesen nemcsak az apróságok körében. A helyszín családbarát jellegét az is igazolta, hogy a családjukat vagy akár kutyájukat hátrahagyni nem akaró zenészek és fesztiválozók hozzátartozói is egytől egyig megtalálták a nekik való elfoglaltságokat, legyen szó fürdésről/vízibiciklizésről, a cseppkőbarlang és a denevérmúzeum körbejárásáról, kirándulásról vagy persze koncerthallgatásról.

A Dreamgrave-t követte a sajnálatos módon búcsútunéra készülődő 58 zenekar, akik egyből a közönség kedvencei lettek, amint a húrok és tamok közé csaptak – ahogy ez a tavalyi fellépésükről is elmondható volt. A fesztivál kis híján teljes közönsége részt vett a koncertjükön és önfeledten buliztak a fiatal prog-metal trió lábbizsergető riffjeire. Nagyot dörrentek a bulijaikról már jól ismert izgalmas, energikus, változatos dalaik, amiknek minden pillanata lekötötte a figyelmünket. Kellően bemelegítették az egybegyűlteket az este különleges fellépőjéhez, a nemzetközileg elismert prog-nagyágyúhoz.

Elérkeztünk a fesztivál egyik legnagyobb fénypontjához, a már nemzetközi sikereket is magának tudható Special Providence koncertjéhez. Eddig sajnos egyszer sem tudtunk eljutni élőben meghallgatni, de arra még mi sem számítottunk, hogy már a beállás is teljesen tönkretett. Aki itt volt, az majd’ másfél óra rettenetesen magas szintű tanításnak lehetett boldog részese. Az instrumentális progresszív zenekar első hallásra az Animals As Leaders hangulatait és dallamvilágait idézi fel, viszont itt sokkal többről van szó. Megteremtettek maguknak egy itthon még sosem hallott zenei atmoszférát. A közönséggel való verbális kommuikációt Markó Ádám végezte a dobok mögül, de érezhető volt, hogy mindegyik zenész teljes szívéből a közönségnek játszott.

Nehéz feladat bárkinek is a színpadra állni egy ilyen tökéletes produkció után, ám a buli nem állhatott meg: az 1995-ben alapított, magát progresszív rock/metalban képviseltető Perfect Symmetry vitte tovább a műsort magyar nyelvű szövegekkel, amiket Kálmán Kata erőteljes, karakteres altja szólaltatott meg. A zenekar fun fact-je, hogy a basszusgitár mögött a fesztivál főszervezőjét, Szkróbó Szabolcsot hallhattuk.

Az őket követő zenekar a Room Of The Mad Robots volt, akiknek az élőzenei profizmusát már több koncerten is volt szerencsénk megtapasztalni. A stílusukat nem könnyű behatárolni, magukat egyszerűen csak rockot játszó zenekarnak titulálják, de ha pontosabbak akarunk lenni, alternatív-progresszív-modern metal jelzőkkel is illethetjük a poliritmikus elemek és kütyük használata miatt. A látványt a színpad hátulján csücsülő gyerekek tették egészen elbűvölővé, majd a koncert vége felé szemtanúi lehettünk még egy gigantikusra nőtt molylepke megmentésének is, ami mindenkit mosolyra derített, hiszen a természet lágy ölén rendezett, családias hangulatú prog-fesztivál témájához tökéletesen kapcsolódik az állat-  és természetvédelem.

A Stabbed zenekar koncertjének is végül elérkezett az ideje, akik egy autós incidens miatt a sorrend legvégére kerültek. Ez azonban nem lombozta le sem a fiúkat, sem a közönségüket, mert az alternatív sludge/groove metal számaik egy-kettőre felpörgettek mindenkit, aki esetleg már álmosodott volna az éjszaka közeledtével. Az élettel teli színpadi mozgásukat mindig élvezet nézni, a hallgatóságot is arra készteti, hogy megmozduljanak Potkovácz Márk markánsan játszott ütemeire, viszont az énekes kolléga tiszta vokáljai túl sokszor zökkentettek ki a teljes összkép élvezetéből.

A Stabbed után sem unatkoztunk. Tüzet raktunk, és egy hatalmas nagy erdei házibuliban találtuk magunkat, mely pirkadatig tartott. A fesztivál itt érte el számunkra a tetőpontját – valamint sokat beszélgettünk többek közt arról is, hogy mennyire örülünk annak, hogy nem vagyunk többen, mint ahányan. A maga 120-150 fős részvételével elmondhatjuk, hogy egy családias underground kommuna gyűlt össze az Abaliget Prog Camp legerősebb napján.

Írta: Hekkai & Norah

Fotók: Szakál Róbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/