Az Egervári Várkastély kápolnájának kriptájában ma már nem tartanak szertartásokat. A vár öreg gondnokai generációkon át ugyanazt a figyelmeztetést adták át egymásnak, miszerint telihold éjszakáján a kriptába tilos lemenni.

A legenda szerint ilyenkor hét vörös gyertya gyullad meg odalent.
Nem egyszerre.
Hanem egymás után.
Senki sem tudja, ki gyújtja meg őket.
És ami ennél is különösebb…
…reggelre mindig eltűnnek.

A legtöbben ezt is csak egy régi babonának tartották.
Egészen addig, amíg egy restaurátorcsapat a kápolna felújítása során egy éjszakára a várban nem maradt.
A munkát másnap reggel akarták folytatni, ezért a szerszámokat a kripta lejárata mellett hagyták.
Éjfél körül az egyik restaurátort különös fény ébresztette fel.
A folyosó végéből vöröses derengés szűrődött ki.
Először azt hitte, valaki elemlámpával jár odalent.
Ahogy azonban közelebb ért, meglátta a kripta nyitott ajtaját.
Odabent egy tökéletes körben hét vörös gyertya égett.

A lángok szinte rezzenéstelenül égtek, mintha odalent még a levegő is visszatartotta volna a lélegzetét.
A férfi körbenézett.
Nem volt ott senki.
Csak a gyertyák.
És a csend.
Ahogy közelebb lépett, az első gyertya kialudt.
Majd néhány másodperc múlva a második.
És a harmadik is.
Sorban, egymás után.
Minden kialvó láng után tompa koppanás hallatszott a kripta mélyéből.
Mintha egy hatalmas kőtömb lassan megmozdulna valahol a falak mögött.
Amikor a hatodik gyertya is kialudt, a restaurátor már a kijárat felé hátrált.

Az utolsó láng azonban nem aludt ki.
Épp ellenkezőleg.
Egyre magasabbra csapott.
A vörös fényben egy pillanatra úgy tűnt, mintha egy magas, csuklyás alak állna a gyertya mögött.
A férfi pislogott.
Az alak eltűnt.
A hetedik gyertya is kialudt.
A kriptát ismét teljes sötétség borította.

Másnap reggel már ő maga sem volt biztos benne, hogy valóban azt látta, vagy csak álmodott.
Visszament, de a kriptában semmi sem utalt arra, hogy az éjszaka gyertyák égtek volna.
Nem volt viasz a köveken. Nem maradt korom. A hét gyertyának nyoma sem volt.
Csak egyetlen különös dologra lett figyelmes.
A kripta poros padlóján hét friss lábnyom vezetett befelé.
Kifelé egy sem.

A restaurátor még aznap felmondott, és soha többé nem vállalt munkát történelmi épületekben.
Évekkel később egy újságíró felkereste, hogy megkérdezze, valóban látta-e a hét vörös gyertyát.
A férfi sokáig hallgatott.
Végül csak ennyit mondott:
– Nem a gyertyák miatt félek. Hanem attól, ami minden alkalommal egy lépéssel közelebb kerül, amikor az utolsó láng is kialszik.