Kevés olyan zenekar van, mint a Static-X, aminek ilyen hányattatott sorsa van Magyarországon. 25 éves fennállása során kétszer is elmaradt a hazai koncertjük, és most sem álltunk túl messze attól, hogy csütörtököt mondjon a produkció. De szerencsére kedd volt, és happy enddel végződött az igencsak hosszúra sikeredett augusztusi este. De kezdjük is az elején.
Kora este, kapunyitás után nem sokkal már sorban álltam a jegyért és a photo pass-ért, elkerülvén a rengeteg embert akit aznap vonzott a Dürer. Kisteremben sold out Mhorai és Gaerea volt a program, a nagyteremben pedig a legendás Dope és a Static-X kettőse várta a nagyérdeműt. Szerencsére bevált a tervem, és gyorsan hozzá jutottam a kellő karszalagokhoz. Bőven maradt még idő koncert előtt egy kicsit bratyizni az ismerősökkel és kollégákkal, megvitatni, hogy ki melyik koncerten vagy fesztiválon járt eddig a nyáron. Sikerült is rendesen elbeszélni az időt, szóval öles léptekkel vetettem be magam a nagyterem sötétjébe, és verekedtem előre magam a fotós árokhoz. Ezúttal tényleg utat kellett törni, mert már jóval koncert előtt is szemmel látható tömeg gyűlt össze, és várta a Dope kezdését. Külső szemmel nem látható okokból, már az első zenekar is egy szűk 10 perces késéssel kezdte meg az előadását. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy nem túl hálás feladat fotósként és egyben cikkíróként is buliba menni, mert az engedélyezett három szám fotózása alatt baromira nem tud arra figyelni az ember, hogy mit és hogyan játszik a zenekar. Csak arra figyelünk, hogy a legjobb pillanatokat sikerüljön elkapni, lehetőleg vállalható minőségben. Tehát becsületesen bevallom, fogalmam sincs arról, hogy a Dope első három dala milyen volt nézőként, de még csak abban sem vagyok biztos, hogy mely számokat játszották, mert a nulladik sorban a subokon kívül nem sok minden szokott hallatszani, főleg füldugóval. De az egyértelműen látszott, hogy az amerikai nu metal ikon baromi lendületesen kezdte a bulit. Volt kapcsolat a nézők és a banda között. Folyamatos grimaszolgatás és ide-oda rohangálás jellemezte a zenészeket. Láthatóan szívesen játszottak és élvezték, hogy ennyi embert mozgat a zenéjük, köztük engem is. A Dope volt azon zenekarok egyike, amivel általános iskola vége felé belekóstoltam a metal világába. Igazán jó érzés volt ott állni legelöl és lőni a képeket arról a bandáról, aminek ekkora múltja van az én életemben is, annak ellenére, hogy a fények nem voltak éppen fotós barátok. Ahogy végeztem elől, próbáltam utat törni a tengernyi ember között (bocsi miatta így utólag is), hogy hátulról is durrantsak pár képet a színpadról. Na meg persze vételezzek egy kis frissítőt. Épp hogy végeztem ezzel a körrel, gondoltam beállok valahova hátra, és a koncert második felét rendesen megnézem. Itt jött a pofára esés, mert amire vissza értem (pedig tök gyorsan megjártam) a terembe, már az utolsó dal, a Spin me round felkonferálása zajlott. Kicsit csalódott voltam, mert egy Dope kaliberű zenekar többet érdemelt volna nálam, mint 30 perc, főleg úgy, hogy nem is volt más előzenekar. Na nem baj, lehetett menni az ismerősökhöz szakmázgatni kicsit.
Dope ide vagy oda, azért egyértelmű volt, hogy az emberek nagy része a Static-X miatt jött. Lehet olvasni olyan kommenteket, hogy Wayne Static halála után már nem ugyanaz a zenekar és hogy Xero karaktere kb. hullagyalázás. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy van igazság ebben, de nem gondolom jogosnak. Az hogy Wayne halála után megy tovább az együttes, az tiszta sor, ezen szerintem semmi kivetnivaló nincs. Az, hogy egy róla mintázott *android *vette át a helyét, az már más dolog. De úgy gondolom, hogy van annyira egyedi az ötlet és jól kivitelezett, hogy ezen butaság pörögni. Főleg úgy hogy, Xero hangja is teljesen rendben van. Azért ez lehetett volna sokkal de sokkal kellemetlenebb is.
Ezúttal sikerült időben pozíciót fognom, és a Static-X kezdése előtt tíz perccel már a fotós sorban állni. Ekkor még nem tudhattam, hogy majdnem két órát fogok még ugyanitt toporogni. Történt ugyanis, hogy a zenekar hozott cucca zárlatos lett, és teljesen tönkre vágta a technikát. Bő fél óra bütykölés után úgy döntöttek a szakemberek, hogy át kell állni a Dürer saját cuccára és újra építeni, kalibrálni az egész hóbelevancot, ami további másfél órába telt. Részletesebb indoklást és leírást a Livesound és a Dürer Facebook oldalán olvashatsz. Lehet nem leszek népszerű, de bevállalom… Szögezzük le, azzal együtt tudok érezni, hogy két óra várakozás alatt pár embernek szüksége lett volna némi tájékoztatásra, hogy hogyan is állunk az estével. Az belefért volna a szervezőktől, hogy “bocs srácok gáz van, gyertek vissza egy óra múlva, addig igyatok “. Azzal is együtt tudok rezonálni, hogy ekkora csúszás mellet, már sokaknak problémás lehet a hazajutás, mert hát tudjuk milyen az éjszakai közlekedés a Dürer környékén. Még azt is meg tudom érteni, hogy több alkalommal felcsendült a szokásos “mijafaszvan “rigmus. Bár szerintem ez minden egyes alkalommal végtelenül kínos és tiszteletlen. De azt már nem érzem jogosnak, hogy full elégedetlen emberek pénzüket visszakövetelve durrogtak a teremben és utána a komment mezőkben is. Egy ekkora produkciónál mindig benne van, hogy valami gallyra megy és vis major helyzet áll elő. Jogos is lenne a hiszti, ha a Dürer és a zenekar szakemberei nem dolgoztak volna ezerrel és kalapálták volna össze a cuccot végül. Ne feledjük el, sokkal nagyobb zenekar, sokkal kisebb okok miatt is mondott már le koncertet az utolsó pillanatban, szemrebbenés nélkül. Itt is benne volt a levegőben, de végül tisztességes bulit kaptunk. Én azt értem, hogy sokaknak utolsó vonat, utolsó busz, utolsó űrhajó meg reggel meló stb, de, ha tetszik ha nem, ha nem is gyakran, de ezzel számolni kell. Sajnálom aki így járt, ez van. Inkább legyünk hálásak a Livesoundnak, hogy egy ilyen közleményt adott ki. Simán megtehették volna hogy kezüket széttárva megkérdezik, hogy “volt koncert? Volt. Hátakkormeg? “ szóval a problémázás helyett inkább legyünk hálásak, hogy vannak még olyan szervező agency-k, mint a Livesound.
Szerencsére a legtöbb ember maradt, és azért el tudta foglalni magát várakozás közben. Mentek az éneklések olyan örökzöldekkel mint a Back Street Boys, Tavaszi szél meg a Belga. Itt azért volt egy kis acélszív hiányérzetem, és feltűnően kevés akelázás volt (szerencsére).
Na de amikor két óra elteltével megszólalt az intro és színpadra léptek a zenészek, minden frusztrációnk elszállt. Jöhetett az, amire 25 éve várt a magyar közönség. Sajnos az első pár szám ismételten a fotózás transzában telt, szóval nem tudok mit mondani róla hallgató szempontjából. Akit érdekel, csekkolja a setlist. fm oldalát. Azt viszont bizton állíthatom, hogy látványban nem volt hiány. Xero karaktere bitang jól néz ki, a led fal vetítés nagyon passzolt, és a harmadik szám környékén bevetett hab ágyú irgalmatlan jó party kellék. Nem is emlékszem, hogy ilyen formában találkoztam-e már ilyennel klub koncerten. Arról nem is beszélve, hogy a színpad képet brutálisan feldobta a beöltözött kabalák jelenléte. Hasonlóan a Dope-hoz, itt is látszott, hogy élvezettel játszanak a zenészek. Nem is győzték elégszer megköszönni a türelmet és az ovációt a közönségtől. Hangzásra nem lehetett panasz, úgy szólt ahogy kellett, bár azért a hátsó sorokban felfedezhető volt egy kis dob túlteljesítés. A setlist elég jól fel volt építve, mondhatni egy best of előadást kaptunk. Megszólalt lényegében minden sláger és klasszikus egyet kivéve. NEM VOLT THE ONLY. Értem én, hogy az utóbbi időben amúgy sem játsszák, és egy ilyen produkciónál nem úgy működik, hogy “jóvan akkó eltoljuk”. De ennyi év várakozás és 2 elkaszált koncert után igazán előre lehetett volna gondolkodni, és megajándékozni a magyarokat egy kis plusszal. Értem, hogy nem elvárható, meg minden, de na…Nálam ennek a számnak kihagyása elég komoly hiányérzetet okozott a teljes egészben. (Azért ne legyünk ennyire elégedetlenek! – a szerk.) Olyan ez mintha fasírtból kihagynánk a fokhagymát. Finom-finom, de nem az igazi. Ugyanez a helyzet Xero énekhangjával is. Tisztában vagyok vele, hogy túlmisztifikálom, idealizálom az első Statix-X koncertemet, de nekem nagyon hiányzott az a karakter a dalokból, amit Wayne adhatott volna hozzá. Jó Xero hangja, meg illik az egészbe, csak olyan fasírt ez is. Nem mondanám kifejezetten negatívumnak, mert ennek ellenére is nagyon élveztem a bulit, csak bennragadt egy kis hiányérzet a végére. Bár ahogy láttam, ezzel nem sokan voltak így, mert a csúszás ellenére is nagyon sokan a végéig maradtak. Jó volt látni, hogy széles körben megmozgatta az embereket ez a koncert, és több generáció tagjai egymásba karolva ordították a dalszövegeket.
Köszönjük!
Írta: VD
Képek: Vidani Photos
