Valószínűleg Magyarországon nem annyira sokan ismerik ezt a csapatot, de nézzük kiket is takar ez a Hostia név? Viszonylag friss bandáról beszélünk, hiszen 2017-ben alakultak Lengyelországban, Varsóban. Stílusilag death metal / death-grind és grindcore keverék, akik önmagukat a „Groovy Godless Grindcore” (micsoda alliteráció) titulussal illették meg. Mint ebből az alliterációs csodából sejthetjük, hogy a szövegeikben eléggé vallás kritikusak és ironikusak is. A tagok emellé művészneveket is használnak:
St. Xyxtus – basszus
St. Anacletus – gitár
St. Sixtus – ének
St. Silverius – dobok
A Hostia név amúgy áldozati ostyát vagy kenyeret jelent. A Razorblade Psalm annak ellenére, hogy még csak 8 éves múltra tekint vissza a banda, már a 4. stúdió albumuk. Megalakulásuk utáni évben 2018-ban már kiadták az első nagylemezüket, amely a saját nevüket viselte. Ezt követte 2020-ban a Carnivore Carnival és 2022-ben a Nailed majd idén május 6.-án jelent meg a Razorblade Psalm. Szerintem kifejezetten pozitív, hogy ha egy bandának nem kell 5-10 évet várni arra, hogy új emezt adjanak ki, hanem 2 – 3 évente képesek új albummal előállni.
A korongon 16 új dal található és mindössze 23 percig élvezhetjük önismétlés nélkül a számokat. Amikor megláttam, hogy 23 perc az egész, már meg sem lepett, hiszen az összes albumuk 20 – 25 perc közé esik. Lemezeiken angol nyelven szólalnak meg a nóták, egy kivételével. Ha pár szóban kellene jellemeznem ezt az albumot, akkor annyit mondanék róla, hogy „rövid és brutális”. Az egész lemez kegyetlen tempóban darálja be a hallgatót. A death metal súlya és a grindcore sebessége kegyetlen elegyet alkot.
Nem csak a rövidségük miatt pörögnek a trackek megállíthatatlanul, hanem az erőteljes tempó miatt is. Elkezded hallgatni és nincs megállás, behúz magával és azt veszed észre, hogy már végig hallgattad és újra a videoklipes An Emtpy Grave is Just a Hole in The Ground szól. Nincsenek a lemezen töltelékek, amin át kell ugrani így egyben kerek az egész. Ahogy elkezded az anyagot, hallgatni szinte azonnal megmozdulsz a zenére. Nekem a lábam egyből elkezdett mozogni a dob ütemére majd a fejem is folytatta ezt a mozgást. Ugyan nem jellemző rám, hogy koncerteken ki vigyem a seggem az első sorból, de itt míg hallgattam a lemezt, átfutott a gondolataimban, hogy de bemennék egy jó kis pogóba. Nem csak a szövegeik istentelenek, hanem maga a sebesség is és az agresszió, ami süt a dalokból. Az album közhelyektől mentes, puritán, de még is változatos. Elképesztő tempóváltásokat prezentálnak egyik pillanatban még Lukasz (St. Sixtus – vokalista) véres szájjal hörgi hogy: „This is my broomstick!” és pár pillanat múlva már egy gyerekmondókában találjuk magunkat. Persze nem a hétköznapi gyerekek között, hanem kb. egy Freddy Krueger Rémálom az Elm utcában filmjét idéző gyermekmondókát kell elképzelni. Legalább is nekem nagyon ez jutott róla az eszembe. Nem mellesleg ezen a korongon debütált az új dobos, aki 2023-ban csatlakozott a bandához. A Hostia számomra mindig nagyon erős dobtémákat mutatott fel és ez nincsen máshogy most sem: technikás, gyors és durva a dobjáték. Remek ritmus-háttér a gitáron megszólaló gyilkos riffeknek és az énekes nyers – masszív hangjának.
Ha szeretnétek velük élőben találkozni koncerten, akkor Lengyelországban indulnak turnéra a Gryf Events szervezésében a honfitárs Hate együttessel november 14.-én Szczecinből, de ha nem szeretnétek olyan messze utazni akkor november 23.-án Krakkóban is fellépnek ugyan ennek a körútnak a keretein belül.
Részemről a Razorblade Psalm-ot 10-ből 9-re értékelném, és csak amiatt nem adom meg a 10 pontot, mert lehetne hosszabb.
A lemez számlistája:
1. Not Your Friend
2. This is My Boomstick
3. An Empty Grave is Just a Hole in The Ground
4. The One Who Doesn’t Listen
5. Never Sleep Again
6. Down in The Gutter
7. Bitter Life
8. Sabretooth Jazz
9. Beggar God
10. Swinging on The Reaper’s Scythe
11. You Reek of Kindness
12. Martyrs
13. I’m Not That Stupid
14. Wojownicy Maryi
15. Chaos
16. Where All The Dead Popes Rest
Írta: Olivia d’Evil
