A 2025-ös Fezen második és harmadik napjára volt lehetőségünk ellátogatni, amikor is olyan headliner fellépőket vizslattunk meg, mint Kerry King, a Mastodon, az Apocalyptica és az Epica. Fogyasztottunk egy kis édességet, limonádét és töménytelen mennyiségű port is. Ezekről az élményekről következik beszámolónk.
Az első koncert, amire becsatlakoztunk az idei Fezen fesztiválon, a magyar groove metal Omega Diatribe volt. Hatalmasat robbantak a Fehérvár színpadon, a hangzás a fesztiválhoz mérten volt elég jó. Hogy őszinte legyek, főleg az idén debütált új dobosukat, Gubicza Pétert akartam lecsekkolni, és lehet, hogy emiatt egy kicsit elfogult voltam, de tényleg volt pár momentum, ami nagyon megfogott. Már régen hallottam élőben a zenekart, és néhány groove-ot irtó catchy-nek találtam. Az előadás és a színpadi jelenlét is nagyon erős volt, Lucsányi Milán elég szórakoztató és rátermett frontember.
Az Omega után a Lazarvs következett a „metalszínpadon”. Most jobban szóltak, mint tavaly, bár még mindig nem a legszebben. Sokan összegyűltek a koncertjükre, és végigbólogatták a trió szettjét.
A thrash metal egyik koronázatlan királya, Kerry King és zenekara következett a Fehérvár színpad fellépőinek sorában. King szólóprojektjének társulata olyan zenészekből áll, mint Mark Osegueda énekes (ének; Death Angel), Phil Demmel gitáros (Machine Head, Vio–Lence), Kyle Sanders basszusgitáros (Hellyeah), valamint a szintén korábbi Slayer-tag, Paul Bostaph dobos (valamit Testament, Exodus).
A sokak által várt formáció az introtrack kivételével minden dalt eljátszott Kerry King szólólemezéről, a From Hell I Rise-ról. A többi dal nagyrészt – nem olyan meglepő módon – Slayer-szám volt, de egy Iron Maiden-dalt is előadtak, valamint a nemrég elhunyt Ozzy Osbourne tiszteletére eljátszották a Black Sabbath-tól a Wicked Wordlöt.
A Mastodon koncertjét – nagyjából inkább a második felétől, mert akkor indult be igazán – lüktető fények, örvénylő riffek, és olyan groove-ok jellemezték, amiktől beremeg a dobhártya és a gerincoszlop egyszerre. Érdekesség, hogy idén új gitárost mutattak be, név szerint a nagy Mastodon-rajongó Nick Johnstont, aki most debütált a metalszcénában, így a rajongók kíváncsian várták, vajon hogyan teljesít ebben a műfajban. A visszajelzések alapján nem volt rá panasz, hiszen a kezdeti langyosság ellenére a Mastodon nagyon erős show-val, jó hangzással zárta a Fezen csütörtöki napját.
2021 óta João „Rasta” Nogueira billentyűssel is együttműködnek, valamint plusz dolog, hogy a dobos, Brann Dailor is énekel. Látványban is kitettek magukért, a szépenszólást megkapó vizuálok egészítették ki. A Blood and Thunder és a ráadásban bedobott Supernaut című Black Sabbath-feldolgozás nemcsak a koncertet, de a közönséget is darabokra szedte, és a Kerry Kingékéhez hasonlóan megható pillanatokat kreált – mindeközben Ozzy-t láthattuk a kivetítőn.
Az Apocalypticát egy éven belül már harmadszorra láttuk, de még mindig nem sikerült megunni (na jó, a végére picit). A „szokásos” Metallica-szettjükkel érkeztek, és Perttu Kivilaakso most is elmesélte (ahogy novemberben is), hogy milyen különleges kapcsolat van a finnek és a magyarok között, ugyanis magyarokkal járt egyetemre, és volt szerencséje közelről megismerkedni a pálinkával és az Unicummal.
A hangzás most annyira persze nem volt jó, mint Nova Rockon vagy mint tavaly a Barba Negrában, de azért sikerült most is elég jól megszólalniuk és megteremteni azt a különleges atmoszférát, amitől egyedi a produkciójuk. Sajnos a halkabb részeknél átszólt a másik színpad tuctuca és a fesztivál egyéb zajai, ami elég illúzióromboló volt. Mindenesetre örültem, hogy újra láthatom a kedvelt finneimet.
Utánuk a holland szimfonikus metal Epica következett, ami egy, a rajongók számára már ismerős kombó lehet, ugyanis néhány éve pont együtt turnéztak, és hozzánk is benéztek a keretében.
Az Epicába korábban belehallgattam nagyjából maximum kétszer, de mindkétszer az volt a benyomásom, hogy Simone Simons magas operás szopránja biztos nem fogja elnyerni a tetszésemet, úgyhogy annyiban hagytam. Attól még nagyon is meg akartam nézni őket élőben, mert mégiscsak nagy név, plusz female-fronted, és nagyon kíváncsi voltam Simone élő előadására frontemberként és énekesként is. (Meg mert szerintem nagyon szép nő és látni akartam személyesen, erről a véleményről mondjuk több emberrel is vitatkoznom kellett.)
A koncertek közötti/melletti élményekről annyi, hogy én személy szerint annyira allergiás vagyok a porra (és kb. minden szarra), hogy túlzás nélkül folyamatosan fújtam az orrom. Ez amúgy nyilván nem a fesztivál hibája, nem is homok volt a lábunk alatt, hanem kavicsok, de hiába… Kerry Kingék átállása alatt vettem egy gigakürtőskalácsot, ami nagyon finom – lett volna, ha nincs odaégetve a fele, ami ettől ehetetlenné vált (sajnos későn vettem észre). Volt még rengeteg étterem, az áraik azt hiszem, átlagos fesztiválárak voltak, semmi kirívó. A kürtőskalács is teljesen megérte volna az árát, ha nincs megégetve. Az italárakról hasonlót tudok mondani, igazából engem meghívtak mindkétszer, amikor folyékony terméket fogyasztottam, úgyhogy pontos összegeket nem tudok mondani. Ugyanez a helyzet a churros esetében, ami szintén nagyon finom volt, és szinte már tradicionálisan visszajáró vendégei vagyunk.
Egyébként érdekes szociológiai tanulmány a Fezen kétféle közönségének együttélésének megfigyelése. Általánosságban az a tapasztalatom, hogy a metalfanok többnyire kevésbé kontrollvesztetten részegek és önfeledten bulizók, mint a popkoncertekre járók, de ez valójában nem reprezentatív, egyrészt, mert részrehajló vagyok, másrészt mert szinte nem járok popkoncertekre. Nos, a Fezen két nagyszínpadának közönségét úgy kell elképzelni, hogy a baloldalon a Valmar, Bye Alex, Dzsúdló vagy Halott Pénz, jobbra pedig példának okáért a Mastodon, Alestorm, Kerry King, Epica, AWS rajongói bázisa hemzseg és kell megtalálnia a másik csapattal a békés egymás mellett élés kulcsát.
További képeket találtok Facebook-oldalunkon!
Írta: K. Barbi
Fotózta: Újj Kristóf // K-Photos Hungary
