Pont két hónapja egy szlovákiai erdei túrán tök egyedül baktattam a fenyvesekben és azon filóztam, hogy írni fogok erről a lemezről. Az Alkonyat…. és az Ő ölelése feelingem volt nagyon, ahogy ott szédelegtem a Kárpátokban és meg is írtam fejben vagy 60 oldal bevezetőt a lemezhez mivel én már ’95 óta rajongó vagyok, ezért vannak gondolataim bőven, ami úgyse érdekel senkit. (Engem igen! – a szerk.) Még az is eszembe jutott a banda teljesítményét ismerve, hogy a lemez meghallgatása nélkül megírom az ismertetőt úgy is igazam lesz. Amúgy az lett volna, de csak kivártam, amíg megjött a vinyl, hátha beüt a csoda. Nem ütött be, de mindegy is, mert az összes lemezük a polcon van, ezt is oda kellett csapatni és tök jó, hogy szimpla lemez nem kell annyit forgatni fölöslegesen.

Mondom a lerágott csont frázisokat, mielőtt a cikk alá kommenteled: “Dani zsarnok, megint tagcsere, sok a körítés, csöcs a borítón, visít…nagyon visít, a vámpírkodás már nem menő, új sminkek és jelmezek (Pinhead és Csubakka is van éppen), demók még jók voltak” …..na és? Ez egy ilyen banda már 25 éve. Az tény, hogy a Midian óta én sem igazán erőlködtem a lemezek jóra hallgatásával, de azért folyamatosan és némiképp változó intenzitással, követtem a csapat útját. A kilencvenes években napi szinten ment nálam a Filth hallgatása, de annyira, hogy ha ma berakom a V empire-t fejből tudom a Queen Of Winter összes dobtémáját meg a szövegeket is. A Midian lemezig szerintem volt egy folyamtos fejlődés hatalmas slágerekkel, azóta megy az iparos munka habár ritka profin, azt meg kell vallani.

Számomra a banda olyan, mint a King Diamond: korai lemezeik klasszikusok, de később se romlott igazán a szint, baromi ötletes egyedi stílus zeneileg, szereted/gyűlölőd énekhang a megfelelő, igencsak impozáns metalos körítéssel, de úgy is mindenki a korai cuccokra vereti igazán. Hosszan lehetne ezt a boncolni, de én azt mondom, hogy nem sok ilyen markáns védjegyekkel rendelkező banda van az extrém metal szintéren, mint a COF beleértve a pólómintáktól kezdve az állandó tagcseréken át az irodalmi szintű szövegekig és hozzá Danifilc zsebvámpírnak való titulálását. Abba meg már bele se menjünk, hogy ez black metal-e….megélhetési, de full mindegy nem?

Ez a lemez pedig milyen lett? Megmondom őszintén, elsőre átment rajtam, mint a romlott Kőbányai. Annyira komfortzónában mozgott nálam eleinte az anyag, hogy a harmadik számnál már fel se tűnt, hogy még szól, annyira nem kötött le. Mondják egyesek, hogy direktebb megközelítésű, nagyon jól szól és az utóbbi lemezek szintjét hozza. Oké….na és ennyi? Amúgy ennyi! Az, hogy direktebb, annyit jelent, hogy nincsenek a megszokott hangulatfokozó instrumentális átkötők, de a kilenc szám így is majdnem egy óra a szokásos 5-8 perces szerzeményekkel. Ami már régi jelenség náluk, hogy a hatásvadászat és kiugró csúcspontok már nem nagyon vannak a számokban eléggé, kompakt lett a megfogalmazás zeneileg. Számomra kevés az érdekes téma, ami megfogna, vagy igazán emlékezetes lenne. Jól szól? Rég óta nincs evvel gond és nyilván az egész produkció hozza a megszokott magas színvonalat a bandától, de nincsenek már akkora slágeres témák, mint egy Her Ghost In The Fog vagy From the Cradle To Enslave volt anno, pedig van potenciál a nótákban, de egyik se emelkedik ki igazán. Ha ismered az utolsó három lemezt és azok bejöttek ezzel se nyúlsz mellé az tuti, én is jóra hallgattam, de ha három év múlva előveszem, fogadjunk, egy téma se ugrana be hirtelen.

Arra lennék igazából kíváncsi, ha egy fiatal elsőnek ezt a COF lemezt hallja, és bejön neki, akkor visszaásva mi lesz a véleménye a korai anyagokról. Részemről rövidre zártam ezt az elemzést, de az is biztos, hogy a következő lemezeiket is be fogom gyűjteni.

Írta: Pester