A lengyel extreme / blackened / death metal zenekar immáron 13. stúdió lemeze a The Shit Ov God, amely a Nuclear Blast gondozásában jelent meg 2025. május 9.-én. A címadó dal már januárban napvilágot látott, amelynek a címe nagy port kavart. Az album maga 8 dalt tartalmaz és Jens Bogren volt a hangmérnök. Ássunk a mélyére!
A Behemoth amióta létezik mindig is rengeteg kritikát kapott. Lehet őket szeretni vagy gyűlölni, de általában ritka az, aki el tud menni mellettük valamilyen kiváltott érzelem nélkül. És szerintem nekik ez a cél. Hiszen minden reklám, reklám. A negatív is és a pozitív is. Nergal (gitáros / dalszerző / énekes) maga úgy fogalmazott, hogy ez az album a Behemoth eszenciájának besűrített megtestesülése és kinyilatkoztatása. Szándékosan választotta ezt a provokatív albumcímet. Januárban a dal megjelenésekor még a rajongók is nagyon sok kritikával illették ezt. Ekkor arról beszélt Nergal, hogy nem érti, hogy mikor lett a világ ennyire prűd, hogy nem lehet kimondani ezt a szót, hogy „szar” és hogy mióta kelt ez ekkora felháborodást. Valójában ez egy figyelemfelhívás a világ és a társadalom kritikájára. Érthetünk ezzel egyet vagy sem, a célját elérte. Az emberek felfigyeltek rá és beszélnek róla. Eddig is figyelemmel kísérték őket a rajongók és a gyűlölködők is, pláne a lemez megjelenéseket, de talán ekkora hírverése még egyik albumuknak sem volt. Ez a 13. LP, nyilván nem véletlen, hogy pont ezt készítették el pont egy ilyen címmel. A tizenhármas szám erősen kapcsolódik a valláshoz. Nergalt amennyire lehet ismerni és utána kutatva magának az embernek és annak, amit ő enged láttatni magából és amit ismerünk mi belőle, az közel sem a teljes. Csak azt látni, amit ő mutatni akar. Sokat tud mind a történelemről és a vallásokról is. Nem random sárdobálás, mögöttes tudás vagy tartalom nélküli. Lehet rá és általa a Behemoth-ra is mondani, hogy pusztán üzleti fogás, színjáték, stb. persze van benne üzlet de Adam Darski a valóságban is kritizálja a kereszténységet, csak a mögöttes okot nem tudjuk pontosan. Bár egy részét ennek az oknak szerintem nem olyan nehéz kitalálni. Ő kritikus ember és a vallással szemben sincs másképpen. Több alkalommal is beszélt Nergal az új albumról, de minden alkalommal a legjobb, legkerekebb Behemoth albumnak nevezte és ha ez lenne az utolsó akkor is büszkén halna meg.
Ássunk egy kicsit még mélyebbre ebben az egészben és ne csak a shit – szar szót lássuk meg, hogyan is van ez leírva. S.H.I.T. a T betű mit fordított kereszt szeli át a S.H.I. betűket. Mit is jelenthet ez a három betű? Fordítsuk meg és lesz belőle egy I.H.S., amely Jézus nevének monogrammja de ezt használják a jezsuiták is IHS, avagy Iesum Habemus Societas (Jézus alázatos társasága) és maga ez a jezsuita jelkép sem más, mint a Behemoth által használt jelkép pontos mása, ők csupán megfordították ezt.
A lemez címadó dalának szövegét nézve is felfedezhetünk egy szójátékot:
I for ingrate
E to eradicate
S for the scorn
U for useless
S for the shame
J for joyless
H to humiliate
S for thy son unloved
Hogyan kezdődik a szám? – Eat my flesh, Drink my blood – Jézus vére és húsa a szentség az úrvacsora szimbólumai, amelyben a hívek jelképesen elfogyasztják Jézus vérét és húsát. Majd még egy elem feltűnik, ami szintén szimbolikus jelentéssel is bírhat:
You are the light ov the world.
I thrive in the dark
.
Ugyan itt egyértelmű, hogy magára Istenre gondol, mint fényre, de nagyon sokszor van a fény Nergal szövegeiben megemlítve. Isten, mint fény kontra Lucifer a sötétség? Ha jobban utána nézünk ennek a dolognak akkor kiderül gyorsan, hogy Lucifer eredetileg annyit jelent fényhozó.
Lux – fény és a fero – hozni szavakból. A római költők használták a Vénusz bolygó jelzőjeként. És hopp máris van még egy dalcímnek ide tartozó vonatkozása, az O Venus Come. Ha tovább nézzük és boncolgatjuk ezt, a Vénusz bolygónak a neve héberül nem más, mint Ben-Sachar avagy a hajnal fia – ez a fiú nem más mint maga Lucifer. Ez itt akár visszautalás is lehet a 2014-es The Satanist albumra is hiszen azon a lemezen szerepel a Ben-Sahar című dal. De Lucifer megjelenik a Lvciferaeon dal címében is. Nergal szerintem a vallást gnosztikus vagy a luciferianizmus szemszögéből közelíti meg ezek állnak talán legközelebb az ő valláskritikusságához.
If I am God
Everyone is
If I am God
If I am not
None exists!
If I am God
A luciferianizmus istenként tekint az emberre magára és előtérbe helyezik az egyén szabadságát, a kreativitást és az élvezeteket. Ki kell emelni, hogy a luciferianizmus nem azonos a sátánizmussal. Itt ebben a dalban is megjelenik Lucifer mellett Baphomet. És elhangzik a Lord of Gehinnom. Mi ez a gehinnom? És ki az a Lord Gehinnom? A pokol ura. A gyehenna pedig Hé-Hinnon, az a völgy Jeruzsálemben, ahol a bálványimádók áldozták gyerekeiket a tűzben.
A The Shadow Elite track egy ultrahangos szívhanggal nyit. De, amit felfedezhetünk benne, mint szimbólum, az nem más, mint a nyíl. Az arany nyílvessző egy ima, amelyet Jézus nevezett el így amely annak a szimbolikája, hogy akik ezt az imát elmondják azok begyógyítják a rosszindulatú emberek okozta sebeket.
Nomen Barbarvm – אַבְרקדבְרה – Abrakadabra hangzik fel négyszer Nergal karcos hangján. Mi is ez az abrakadabra? Egy varázsige, amely talán a lehető legrégebben létrejött és fent maradt varázsigék egyike. AB – BA – TAB – BA – RI mezopotámiai kifejezésből ered és a sumér vallásgyakorlás közben ismételték. Most akkor térjünk vissza vagy át a vallásból oda, hogy van nekünk egy lemezünk, ami sok kritikát kapott, de nem csak erről szól most ez a lemezajánló vagy már magam sem tudom minek nevezzem ezt.
A Sowing Salt és a Lvciferaeon dalok számomra kiemelkednek intenzív hangzásuk miatt és komplexebb szerkezetükkel is zeneileg. Két személyes kedvencem a lemezről, a már sokat említett Lvciferaeon és az Avgvr (The Dread Vvltvre). Az Avgvr számomra felteszi a pontot az i-re és nagyon jó zárótétel. Bitang erősen kezd és remekül ötvözi a kórusos tételeket és a tempóváltásokat. Megmutatja, hogy tudnak ők a polgárpukkasztáson túl zeneileg sokszínűséget produkálni. Meg mennyire máshogy zárul a lemez zeneileg, mint addig az összes dal. De az egész albumon megfigyelhető a különböző intenzitású dallamok váltakozása, amelyhez Nergal remekül adja a mélyebb hörgéseket és az élesebb magasabb hangokon át a beszéden keresztül a skandálásig mindent. Ezáltal egy igen változatos atmoszférát kap a The Shit Ov God.
Amit én elsőre észrevettem, hogy rövid, összesen 37 perc és 55 másodperc. Többször meg kellett hallgassam, mire elkezdett tetszeni és a szövegeiben is tudtam rá figyelni. Továbbra is azt tudom mondani, hogy nyugodtan lehet szidni őket mert mindig lesznek fanyalgók és tény az is, hogy szeretnek túllőni a célon (leginkább Nergal) és feszegetni az emberek, de még a rajongók határait is, de ha csak egy kicsit is figyelünk a szövegekre, egy nagyon komoly vallás kritikus lemezt kapunk. Sőt talán most az eddigi legkeményebben valláskritikust lemezt hozta össze nekünk a Behemoth.
A Behemoth – The Shit Ov God dallistája:
1. The Shadow Elite
2. Sowing Salt
3. The Shit Ov God
4. Luciferaeon
5. To Drown The Svn In Wine
6. Nomen Barbarum
7. O Venvs Come!
8. Avgvr (The Dread Vvltvre)
Írta: Olivia d’Evil
