Május 15-én erős line-upot sorakoztatott fel a Dürer Kert: headlinerként a német metalcore Caliban állt színpadra, őket pedig az ausztrál metalcore In Hearts Wake, a dán deathcore Cabal, valamint a finn szimfonikus death metal/deathcore Assemble The Chariots előzte meg.
A 2008-ban alakult Assemble The Chariots több EP és single után 2024-ben adta ki első nagylemezét, a Ephemeral Trilogy Episode 1: Unyielding Night-ot, mely egyben a zenekar újjászületését is jelzi. Zenéjüket és témájukat a szimfonikus extreme metal és a „mitopoetikus mesemondás” ötvözete jellemzi, az epikus hangszerelést súlyos blast beatek és erőteljes vokálok egészítik ki.
A Dürer Kertben egy gitáros híján jelentek meg, melynek okát nem tudtuk kideríteni. A hangzás teljesen jó volt, jól is néztek ki, a fejetlen prog-gitárokat mindig jó nézegetni. A közönség sajnos még nagyon kis számban volt jelen, de azért az első sor lelkesedésén ez nem rontott. A tagok energikusan adták elő a műsort, nem adták fel a közönséghergelést a kezdeti „sikertelenségek” ellenére sem. Az Assemble The Chariots-nak már több anyaga is megjelent korábban EP-k és single-ök formájában, azonban a koncerten csak a legutóbbi, egyben első nagylemezük dalait játszották el. A teljes albumra persze nem volt idejük előzenekarként, így csak hét trekk került fel a setlistre.
Másodikként a fiatal dán csapat, a Cabal lépett színpadra, akinek zenei inspirációja a death metaltól kezdve a kortárs hardcore-on és metalcore-on át egészen a dark elektronikus elemekig terjed. Legutóbbi albumuk, az Everything Roots 2025. március 21-én jelent meg a Nuclear Blast gondozásában.
Kemény hangzást és rengeteg energiát hoztak a Dürerbe. A frontemberük, Andreas Bjulver elég karakteres jelenség, már a jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. Később egy másik produkcióban is viszontláthattuk még. Nemcsak róla, hanem az összes tagról elmondható, hogy mindent beleadott az előadásba, igyekeztek ők is megmozgatni a továbbra sem tolongó tömeget. Rövid szettjükbe három dalt sikerült besűríteniük legújabb lemezükről, így a korábbi anyagoknak is jutott ugyanakkora figyelem.
Az In Hearts Wake 2006-ban alakult az ausztráliai Byron Bay-ben. Imidzsükben megjelenik a közösségi ügyekért való harc, a dalszövegek olyan témákkal foglalkoznak, mint a környezetvédelem, a spiritualitás, a belső küzdelmek, a globális felmelegedés, a természetvédelem és egyéb társadalmi kérdések. Az ausztrál csapat nem mindennapi színpadképet és showelemeket tudhat magáénak. A frontemberük, Jake Taylor brutálisan néz ki, állandóan villogtatja fém fogait. Ő és a színpadra berobbanó táncosaik is fekete kényszerzubbonyt (legalábbis arra emlékeztető ruhadarabot) viseltek, ezzel még nyomasztóbbá téve eleve sötét zenéjük hangulatát. A (számomra) váratlanul belibbenő táncosokat egyébként a közönségük már ismerhette korábbi videóklipekből.
A legtöbb dalt legutóbbi lemezükről, a 2024-ben megjelent Incarnationről játszották, de még legelső lemezükről, a Divination-ről is hallhattunk egy számot, mégpedig a The Unknown (Strength) című dalt.
Eleinte még a headliner Caliban koncertjén is zavarbaejtően kevesen voltak, amihez hozzájárulhatott az is, hogy az eseménybe rossz kezdési időpontok lettek kiírva – minden zenekar kicsit későbbre a valósnál. De végül szerencsére (szellősen ugyan, de) viszonylag be tudtuk teríteni a nagytermet. Az első pár sor azonban már kezdetben sem okozott csalódást: többen végigkántálták az összes dal szövegét, a szerencsések még pacsizhattak is Marc Görtz gitárossal, akinek reméljük, nem rándult nagyon görtzbe a keze ettől a gesztustól.
A Caliban olyan intróval nyitott, amire egyáltalán nem számítottam: a Linkin Park Emptiness Machine című számát játszották be backing trackről (amúgy csodálatos volt ilyen hangminőségben meghallgatni). Aztán egyenként besétáltak a tagok, és olyat dörrent a színpad, hogy majd’ bepisiltem. A Guilt Trip című számmal robbantak be, és a sound végig maradt is katartikusan gyönyörű.
Az összes tag nagyon interaktív volt, nagyon cukik. Az énekes Andreas Dörner (Andy) elegánsan libbent be a mikrofon elé, és végig megtartotta ezt a tiszteletet parancsoló hanyag eleganciát, amibe azért gyakran közbeékelte megnyerő mosolyát. Az külön tetszett a Caliban-ban, hogy a tagok között láthatóan jól működő kémia van jelen, a koncert alatt is viccelődnek egymással és a közönséggel is, minden percét élvezik az előadásnak.
Dörner vokáljai hibátlanul szólaltak meg, ebbe besegített a tavaly nyáron bejelentett basszusgitáros, Iain Duncan gyönyörű tiszta énekkel, amit torzítással/screammel is megspékelt, valamint énekelt még Denis Schmidt gitáros is, akinek az éneklésétől azonban nem teljesen voltam elragadtatva. Játszottak több régebbi dalt is az „OG metalcore-fanok” nagy örömére, mint amilyen a The Beloved and the Hatred, a Nothing Is Forever vagy az I Will Never Let You Down. Persze a legtöbb dal az új albumról, az április 25-én megjelent Back From Hellről került fel a setlistre, hiszen ezt a lemezt turnéztatják. Az egyik dalban feljött featelni a Cabal énekese is, Andreas Bjulver. Nagy örömömre egy német nyelvű dalt is eljátszottak, szerintem meglepően jól áll a metalcore-nak a német… A dal egyébként az Ich blute für Dich volt.
Nagyon sok true fan megjelent, a tömeg csak úgy vibrált az egész koncert alatt. Nehezen indultak be a pitek, de aztán annál energikusabbak lettek. Néhányan aggódva figyeltük a minden circle pit és wall of death közepén kendővel táncikáló lányt, nehogy magával sodorja a túlzott lelkesedés… de úgy tűnik, megúszta ép bőrrel. A szett vége felé még Andy is beugrott a közönségbe crowdsurfölni egyet. Közben megjelent egy technikus a színpadon, aki a mikrofon kábelét tartotta kontroll alatt a mutatvány közben, és a nyakában lévő pass-on el tudtam olvasni a nevét, ami nem volt más, mint „Frank The Tank”.
A koncert után a tagok még egy ideig dobálták a setlisteket, pengetőket, dobverőket. Az utolsó számnál megjelent valamelyik előzenekar gitárosa, de azt már nem tudtam kivenni, hogy pontosan ki volt az. Iain pedig mindezek után le is jött a kordonhoz aláírni és fotózkodni.
További fotókat találtok Facebook-oldalunkon!
Írta: K. Barbi
Fotózta: Újj Kristóf / / / K-Photos Hungary
