A mediterrán régióból az elmúlt évtizedben számos kiváló banda tűnt fel minőségi kiadványokkal. Az északiaktól szinte átvéve a stafétabotot nem csak az underground aktuális tendenciáit tették magukévá remek ráérzéssel, de egyben azok formálásában is húzó szerepet érvényesítettek maguknak. Ezen bandák egyikeként debütált idén a spanyol Sanctuarium erőteljesen doom hatású, rothadó hangulatot árasztó zenéjével.
Az Into The Mephistic Abyss a death/doom-ban manapság egyre elterjedtebb, erőteljesen lehúzó erejű, old school vonalat preferáló jellemzők szellemében készült. A csupán négy, terjedelemben alaposan elnyújtott számot tartalmazó album közel sem mondható monotonnak vagy unalmasnak. Ennek elkerüléséről a témák fokozatos továbbépítése és a karakteresebb részletek jól időzített visszatérése mellett gyakori tempóváltások gondoskodnak. Az egyszerűbb, de fogós dallamok időnként hol rendkívül elborult atmoszférát teremtenek, hol melankólikus, esetenként egyenesen lehúzó hatásúak. A koncepció látszólagos egyszerűsége meglepően sok opciót kínál egy dal keretein belül is, az album egészét szemlélve pedig ezek a megoldások és kibontakoztatásuk hiányérzet nélkül kitöltik a rendelkezésre álló időt. Az irányzat töménysége és esztétikai szempontokat messze elkerülő jellege ellenére a lemez valamivel hallgatóbarátabbnak tűnhet a hasonló ambíciójú újabb bandák mellett (pl. Fossilization, vagy Void Rot) az erős atmoszférának és a hatásosan beiktatott minimalista dallamoknak köszönhetően. Azonban hozzájuk hasonlóan ez az elborult mélységeket feltáró zenei koncepció ugyancsak főleg Incantation által inspiráltnak mondható, még ha nem is célja a féktelen intenzitás hosszú távú fenntartása. Ezek az időnkénti felgyorsulások rövid időtartamuk ellenére legalább olyan definitív jelentőséget nyernek, mint a hosszabban hömpölygő, súlyos riffek.
Az egyensúlyra való törekvés egy ilyen, alapvetően diszharmóniát létrehozó zene esetében azonban közel sem számít ellentmondásnak, és fogóssága leginkább ebben rejlik. Ez azonban közel sem csak egy jól elsült kísérletezés. Az ilyen szinten kiforrott dalírás gyakorlott zenészeket igényel, akik eseménydúsabb zenei múltra tekinthetnek vissza. És a tagok valóban számos egyéb formációban megfordultak (Graveyard, Morbid Flesh, Exhumation). A zene hangulatát átjárja egy leginkább régi Autopsy-hoz hasonlítható betegesség, amíg az egyszerű, de remekül időzített dallamvilág súlyos környezetbe való elhelyezése esetén lehet más spanyol zenekarokkal is analógiát felfedezni, pl Necrophiliac, vagy Ataraxy.
Összességében az Into The Mephistic Abyss mind old school death metal rajongók, mind a death/doom elborultabb aspektusát preferálók számára potenciális kedvenc.
Írta: Oroszi István
